6. rész
2009.11.26. 15:28
Kinyitottam a szemem. Egy fehér ágyon feküdtem. Fer ült mellettem egy székben. Halványan elmosolyodott, amikor ránéztem.
- Mi történt?
- Elájultál. Az orvos már közben elrendezte a kezed.
- Á, igen.- figyeltem fel a fehér kötésre.
- Kicsim. Rám hoztad a frászt.
- Én is megijedtem. Sajnálom.- egy puszit adott a kezemre.
- Miben botlottál meg?- kérdezte.
- Nem tudom.- néztem ki az ablakon.
- Hazudsz.
- Én…- néztem rá. Az ujját a szám elé érintette.
- Apa volt, igaz?- kérdezte.
- Az apukád? Ugyan. Hisz tudod milyen ügyetlen vagyok néha.
- Ezért szeretlek ennyire. Mert nem akarsz vitát kezdeményezni köztem, és az apám közt. Pedig lehetne rá okod. Nem volt veled most kedves.
- Talán megbékél velem.
- Ajánlom neki.- ekkor nyílt az ajtó. Tomas és Petra léptek be. Mögöttük pedig Veronica.
- Niní!- jöttek a gyerekek, és megöleltek. Leültek az ágyra. Közben Fer és Veronica kimentek…
(Fernando)
- Hogyhogy bejöttél ide a gyerekekkel?
- Nagyon szeretik Nina-t és nem bírtam már velük.
- Értem. Hálás vagyok én is és Niní is.
- Mi a baj?
- Veronica. Nem akarlak ezzel traktálni.
- Hátha segíthetek. Mondd nyugodtan.
- Apám nem kedveli Niní-t. Miatta volt ez a kis baleset is. Nem tudom mit csináljak.
- Nem lesz baj. Biztos megismeri és minden rendben lesz.
- Ha nem, akkor bajban leszünk…
(Niní)
- És, fáj még a kezed?
- Csak egy kicsit. De nem vészes.
- Itt vagytok ti, és meggyógyítotok.
- Anya azt mondta, hogy, ha rá tudunk beszélni, akkor ott aludhatunk nálatok az egyik nap.
- Kérlek.- kérte Tomas is.
- Nem rajtam, hanem Fernando-n múlik.
- Mi múlik rajtam?- lépett be Veronica-val.
- Szeretnénk ott aludni nálatok.- mosolygott rá Petra.
- Az anyukátok megengedi?- nézett Veronica-ra.
- Nem akarom, hogy most teher legyen rajtatok. Van épp elég bajotok…
- Nem. Semmi baj. Jöhetnek.
- Tényleg? Biztos.
- Persze.
- Megköszönném én is, mert el kellene utaznom. Csap pár nap lenne.
- Pakoljanak össze pár napra, és majd átugrok értük.
- Átviszem majd őket. Ne hagyd egyedül a barátnőd.
- Rendben. Legyen így.
Csak egy kis időt kellett még bent lenni. 1 óra múlva már indultunk haza. Amint beparkolt a garázsba a gyomrom összeszorult. Kinyitotta nekem a kocsiajtót.
- Mi a baj?- guggolt le elém.
- Nem akarok viszályt szítani közted és az apukád közt. Felmegyek és megcsinálom a szobát a gyerekeknek, meg magamnak.
- Nem alszol velem?- kérdezte szomorúan.
- Mit szólnának hozzá a szüleid?
- Nem érdekel. Felmegyünk, és a szobánkat kialakítjuk. Majd elférünk azon a nagy ágyon mindannyian.
- Jó.- sóhajtottam. Ana kérdezgetett bent kicsit, hogy mi van velem. Nando apukája nem is törődött velem, amit nem mutattam ki, de igenis zavart. 7 körül megérkeztek a gyerekek, és velük voltam elfoglalva, illetve Leo-val. Annyit észrevettem, hogy Nando és az apukája között feszült a hangulat… Mi lesz még itt?
|