A k�vetkez� napok csod�san teltek. Ugyanazt csin�ltuk mint egy �tlagos szerelmesp�r: sokat s�t�ltunk, kir�ndultunk, felfedezt�k a k�rny�ket. �ltal�ban egy�tt is f�zt�nk, de volt olyan is, hogy meglept�k egym�st valami finoms�ggal. Megn�ztem Fert, ahogy a helyi focicsapatban j�tszik. �r�ltem, hogy v�gre ezt is l�thatom, mert eddig otthon ah�nyszor volt F1-es focimeccs, annyiszor �g�rt�k, hogy j�tszani fog, de v�g�l nem �gy lett.

Sz�val j�l �rezt�k magunkat, felh�tlen volt a j�kedv�nk, mert szerencs�re sehova nem kellett mennie, �gy kettesben tudtunk minden id�t t�lteni. Nos, ez term�szetesen azzal is j�rt, hogy sokat nevett�nk. F�leg Fer, azon, amikor elvitt a Genfi-t�hoz. Gondolom sejtitek mi volt olyan mulats�gos… Igen, siker�lt belepottyannom. Nem kellett hozz� sok, igaz�n. El�g volt annyi, hogy kicsit a t� f�l� hajoltam megn�zni az alj�t, erre nem megcs�sztam az egyik k�v�n?

Sz�p kis seggest lev�gtam mondhatom. Nandonak meg a k�nnyei is potyogtak a nevet�st�l. De a legfelh�bor�t�bb tudj�tok mi volt? Nem az volt az els� neki, hogy seg�tsen kik�sz�l�dni a v�zb�l, � nem! El�sz�r csin�lt a mobilj�val p�r kedves k�pet, amint ruh�st�l a v�zben cs�cs�l�k. Ut�na elk�ldte a csipetcsapatnak: Bettinek, Kiminek /ezt se �rtem, le�g lett volna az egyik�k mobilj�ra elk�ldeni, de Nano azt szerette volna, ha mindenk�ppen megkapj�k :P/, Robnak, Sebinek �s Marknak. Csak ezek ut�n seg�tett ki a v�zb�l. Nagy volt a k�s�rt�s, hogy ber�ntsam magam mell�, de nem tettem, pedig meg�rdemelte volna!

Term�szetesen vagy 2 km-el arr�bb parkoltunk le a kocsival, �gyhogy volt el�g ideje kacar�szni rajtam. Majd amikor oda�rt�nk az aut�hoz, fapof�val k�z�lte velem, hogy ilyen cs�p�g� ruh�val nem sz�llhatok be a kocsiba. T�bb se kellett nekem, azonnal bem�sztam. Ekkor m�r nem voltam vicces kedvemben, mert hi�ba volt 24-25 fok, igencsak f�ztam, hiszen az �sszes ruha amit viseltem, vizes volt. Idegesen csaptam be magam m�g�tt az ajt�t, � meg csak pukkadozott a vezet� �l�sen. Meg kell hagyni, az�rt el�g gyorsan haza�rkezt�nk, de �gy is vacogtam, sz�val meg sem v�rtam am�g rendesen leparkol.

Kiv�g�dtam a kocsib�l �s a f�rd�szoba fel� vettem az ir�nyt: ott leh�nytam magamr�l a ruh�kat, �s be�lltam a melegv�z al�. �s csak folyattam magamra, am�g meg nem �reztem egy k�z �rint�s�t a derekamon… A t�bbit gondolom m�r kital�lj�tok…

Sz�val mindent egybevetve, kellemesen teltek a napjaink, j� volt kiszabadulni az otthoni dolgokb�l. B�r milyen �rdekes sz� ez az otthon… Fern�l ezerszer ink�bb �gy �rzem, hogy otthon vagyok, mint b�rhol a csal�dommal.

Csak egy dolog volt, ami zavart. Nano anyuk�ja… B�rmennyire is rond�n viselkedett velem, b�rmennyire is m�rges voltam r�, tudtam, hogy Fernek ett�l m�g r� is sz�ks�ge van. L�ttam, hogy Ferninek milyen fontos a csal�dja �s annak ellen�re, hogy pillanatnyilag Alo is ki volt r� akadva, hi�nyzott neki.

�n soha nem kaptam akkora figyelmet, meg�rt�st �s szeretetet az anyuk�mt�l, mint �. �gy el sem tudtam k�pzelni, hogy ez milyen �rz�s. Viszont pont ennek hi�nya miatt – mert az anyai szeretet �s t�mogat�s nekem nagyon hi�nyzott- nem akartam, hogy ezt � is elvesz�tse.

�gy r�vettem Fert nagy neh�zs�gek �r�n, hogy h�vja fel Ana Mariat �s besz�ljen vele. Folyamatosan gy�zk�dtem, hogy pr�b�lja meg, v�g�l belement �s felh�vta. Kezdetben mind a ketten el�g b�szk�k voltak /legal�bb tudom, honnan �r�k�lte ezt a tulajdons�g�t/, de megegyeztek abban, hogy Fer apuk�ja kij�n a t�r�k futamra, ut�na pedig h�rmasban elmegy�nk az oviedoi sz�l�i h�zba, csal�dl�togat�sra. H�t, ez t�bb mint a semmi.

H�tf� d�lut�n pedig m�r indultunk is T�r�korsz�gba. Mivel m�g nem j�rtam itt, �gy d�nt�tt�nk, hogy p�r nappal el�bb j�v�nk, hogy legyen id�nk sz�tn�zni a v�rosban. Szerencs�re Kimi is arra az elhat�roz�sra jutott, hogy a dr�ga S�t�t Lyuknak is kell a vil�gl�t�s, �gy �k kedden reggel fognak meg�rkezni. Mi este 22 k�r�l �rkezt�nk Isztambulba, �gyhogy egyb�l a sz�llod�ba ment�nk �s eltett�k magunkat m�snapra.

Kedden reggel f�ktelen d�r�mb�l�sre �bredt�nk. R�n�ztem az �r�ra, hajnali f�l 9 volt… Minden norm�lis ember ilyenkor m�g alszik, fortyogtam. Fer ebb�l tudta, hogy �n bizony ki nem m�szom az �gyb�l ajt�t nyitni. �gy � trappolt oda kelletlen�l, �s�tozva, egy sz�l boxerben �s kinyitotta az ajt�t.

Ekkor olyan dolog t�rt�nt, amire egyik�nk sem sz�m�tott: le�nt�tt�k egy �veg �sv�nyv�zzel. Sz�nsavassal. Ebb�l gondolom r�j�ttetek, hogy ki volt az elk�vet�. Bizony, a M�ly Torok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->���, bocsi Fer. – habogott a torkok legm�lyebbike. – Azt… Azt hittem, Noncsi nyitja majd az ajt�t.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->H�t ez nem j�tt be! – fuldokoltam a nevet�st�l az �gyon.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->�n mondtam neki, hogy ez rossz �tlet! – r�h�g�tt Kimi is a S�t�t Lyuk mellett �llva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De nem tudtad meg�ll�tani… - jegyezte meg fanyarul szerelmem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igazs�g szerint nem is akartam. – na ett�l eldobtam az agyam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Na de mi�rt? – k�rdezte Fer tettetett felh�borod�ssal.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Gondoltam Noncsi m�r megszokta, hogy �gy vagy �gy, de vizes lesz. – k�nytelen voltam Kimihez v�gni egy kisp�rn�t. Nano k�szs�gesen f�lre�llt az �tb�l, �gy telital�lat lett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Sz�vem, ezt meg�rdemelted. – szerencs�re Betti visszatal�lt a hangj�hoz. – Egy�bk�nt mit tervez�nk m�ra?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem adjunk egym�snak 2 �r�t, ti is pakoljatok le, mi megpr�b�lunk fel�bredni, ut�na pedig menj�nk el v�rost n�zni. – javasoltam �s k�zben Nandohoz s�t�ltam, hogy h�tulr�l �t�leljem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mire kell nektek 2 �ra? – k�rdezte Kimi egy pajz�n mosoly k�s�ret�ben.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Pont arra, amire gondolsz. – vigyorogtam vissza �s r�csuktam az orrukra az ajt�t.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nocsak, mire k�sz�lsz? – �rdekl�d�tt �letem m�sik fele. H�t ha eddig nem esett le neki, mostanra biztos r�j�tt: egyetlen mozdulattal megszabad�tottam az egy sz�l boxer�t�l.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hmmm… Azt hiszem kezdem sejteni…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Csak kezded sejteni? Nekem �gy t�nik – vetettem egy gyors pillant�st az alfel�re- hogy m�r el�g egy�rtelm� sz�modra a dolog…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mondtam m�r, hogy eszm�letlen vagy? – kuncogott a nyakamat cs�kolgatva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen. De te m�g eszm�letlenebb vagy… - k�rd�n pillantott r�m. – Ahogy a v�z v�gigcsurog a meztelen fels�testeden… H�t nem egy utols� l�tv�ny.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igaz�n? Viszont rajtad m�g mindig t�l sok a felesleges ruha…. – lehelte a nyakamra, amibe �n beleborzongtam. Az �gyhoz h�tr�ltunk….

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Mondanom sem kell, a k�t �r�ba nehezen f�rt�nk bele, de m�giscsak siker�lt. Kimi �s Betti lent v�rtak a hallban, de amikor a kocsit k�rt�k, apr�bb vita t�madt a fi�k k�z�tt, hogy kinek az aut�j�val menj�nk �s ki vezessen.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi voltunk itt el�bb, �gyhogy az �n kocsimmal megy�nk �s �n vezetek! – mondta Fer.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Annak, hogy ki mikor �rkezett, mi k�ze van ahhoz, hogy ki vezet? – replik�zott Kimi. – Elhozattam a Ferrarim, �gyhogy…. – itt Fer k�zbev�gott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ferrarival akarsz v�rost n�zni? Mondd csak, kiplak�tolni nem akarod, hogy itt vagyunk a v�rosban?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Le*arom, hagy k�v�ncsiskodjanak! Azt a kocsit �lvezet vezetni!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Viszont az �n kis Renault-m k�nyelmes, b�ven elf�r�nk benne mindannyian!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi�rt? N�lam is van h�ts� �l�s!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem gondolod, hogy a h�ts� �l�sen fogok z�tyk�l�dni! – horkant fel Fer.

Ez volt az a pillanat, amikor Ben�vel egym�sra n�zt�nk �s odaf�radtunk a recepci�hoz, hogy h�vjon egy taxit nek�nk. A fi�k ebb�l mit sem vettek �szre, nagyon bele voltak mer�lve a vit�ba. P�r perc m�lva meg�rkezett a taxi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Sr�cok, mi h�vtunk egy taxit. – mondtam a k�t kiskakasnak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ha gondolj�tok, gyertek ut�nunk. – f�zte tov�bb Bene.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Most higgy�k is el, hogy k�pesek vagytok egyed�l elmenni egy taxival? – k�rdezte Kimi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Csak figyelj. – aj�nlottam neki.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Aha. – l�tszott rajtuk, hogy azt hiszik, csak j�tsszuk az esz�nket. – �s hova mentek?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Legyetek kreat�vak �s der�ts�tek ki! – felelte Betti �s elindultunk a kij�rat fel�. A sr�cok cs�fond�rosan mosolyogva n�ztek minket. Nagyon magabiztosak voltak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Arra sz�m�tanak, hogy p�r perc m�lva visszamegy�nk hozz�juk. – kuncogott mellettem Betti, mik�zben behuppantunk a taxiba.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jaja, azt hiszik n�lk�l�k elveszett b�r�nyk�k vagyunk! H�t most koppannak egyet! – vigyorogtam vissza.