Hogy meddig fog tartani a fegyver szünet Alejandra és Fernando között? Hát egy biztos. Nem sokáig, ugyanis Alonsonak sem éppen szimpatikus Alejandra, érezhető köztük az ellentét. Most Alejandra pókerezik Nico és Robert társaságában, Alonso pedig Danicát viszi a pályára.
- Nem tudod mi a baja velem a barátnődnek? - kérdezte Fernando
- Őszintén? Szerintem ezt még ő sem tudja. - mondta Danica és kibámult az ablakon. 
- Azt hittem Raquel miatt utál engem is. - mondta Alonso és ráharapott az ajkára. - Tudod nincs minden rendben köztünk mostanában. Sokat veszekszünk.
- Fernando ne izgasd magad miatta Alejandra, kedves és néha még jóindulatú is csak nem tud lakatot tenni a szájára. Majd megbékél.
- Néha még jóindulatú is! Hát ez furán hangzott. Amúgy mit szólsz hogy megkaptátok a lehetőséget arra hogy pilóták legyetek?
- Fogalmam sincs olyan ez mint egy álom. Egy gyönyörű szép álom. Habár néha azt érzem hogy én mégsem ide tartozom.... - mondta Danica és Fernandora nézett.
- Hogy te nem tartozol ide? Ha még a nagyszájú Alejandra is tökéletesen beleillik a képbe akkor te meg főleg! - mondta Fernando és biztatóan Danicára mosolygott. - Minden esetre én nem akarok haragban lenni egyikőtökkel sem de azt hiszem Alejandra kemény dió.
- Egyátalán nem az. Csak te látod így. Én is így láttam amíg meg nem ismertem de ma már más a véleményem. Figyelj! Ha nem lenne ilyen akkor szerinted egy nap ismeretség után nem adta volna nekem a házát csak úgy. - érvelt Danica, majd Fernandora nézett - De neki se tudom bemagyarázni hogy te is jó fej vagy szóval mindegy.
- Ha te mondod. - mondta Fernando és a fékre taposott. - Hát itt lennénk. - mondta majd kiszállt az autójából és kisegítette Danicát.
Kettesben sétáltak át a pályán, Alonso szívesen körbevezette a lányt bár nem volt rá szüksége. Nem sokára elérkeztek a "kempingszékes csapathoz".
- Sziasztok! Leülhetünk játszani? - kérdezte Fernando
- Ha hozol széket akkor.... - kezdte el Robert.
- Nem kell hoznia széket! Ülj le csak a helyemre Fernando. - mondta Alejandra és az utolsó mondatot jól megnyomta. Lecsapta a kártyáit az asztalra és kirúgta maga alól a széket. - Mint a Kulacs kocsmában- gondolta Alejandra majd kihúzta a széket hogy Alonso le tudjon ülni.
- Alejandra most komolyan kiszállsz? - kiabálta utána Nico
- Komolyan. - mondta Alejandra majd Danica társaságában elindult a boxok felé.
- Ti értitek ezt? - kérdezte Alonso
- Nekem mondjuk elsőre lejött hogy utál. - szaladt ki Nico száján az első gondolata.
- Kösz magamtól is rájöttem. - mondta Fernando majd felemelte Alejandra lapjait  - Színsor - gondolta, majd vissza csapta a lapokat az eredeti helyére.
- Na nem játszol? - kérdezte Robert és Fernando megrázta a fejét és feállt az asztaltól. Egy szó nélkül elment Robertéktől. - Ha harc akkor legyen harc drága Alejandra! - gondolta és elment hogy megkeresse a lányokat.
Alejandra és Danica a boxok felé sétáltak két reklámpólóért, a pólók furcsa öblítőszer szagot árasztottak és furcsa fazonjuk volt.
- Tök hülyén áll. - mondta Danica és idegesen igazgatta a pólót.
- De ez a szabvány. - mondta Alejandra és kiengedte haját majd elkezdte kihúzgálni azokat a tincseket  amelyek feltekeredtek a fülbevalójára.
- Uram anyám most nézem mennyi fülbevalód van. Olyanok mint egy sor karácsonyfa égő. - jegyezte meg Danica ami tulajdonképpen igaz is volt ugyanis a kis bedugós fülbevalóknak más-más színük volt. - Minek ennyi neked?
- Egyszer fogadtunk a lányokkal hogy ki mer köldök piercinget csinálni én azt mondtam hogy nem csináltatok, erre meg ők hogy gyáva vagyok és erre meg én kiszúrattam hatszor a fülem egymás után. Szóval ennyi lenne. - mondta Alejandra és kezét szét tárta.
- Aha. - mondta Danica és végig simított haján. - De most komolyan mi bajod van Alonsoval? - kérdezte Danica de ekkor Alejandrának elszakadt a cérna.
- Danica kérlek! Neked ez a mániád! Mi a jó égnek legyek kedves meg bűbájos ha a hátam közepére se kívánnám? Miért kell ezt? Én őszinte ember vagyok nem tudok belevigyorogni az olyannak a képébe akit utálok! - kiabált Alejandra
- Megértettem. - hajtotta le a fejét Danica majd egy szó nélkül elment. - Na ezt jól elintézted! - mondta magának halkan Alejandra majd a lány után nézett, látta hogy Danica törölgeti a szemét, így még rosszabbul érezte magát.  - Nem akartam megbántani. - gondolta majd lement hogy keressen egy nyugottabb zugot legalább nem esik neki senkinek. A pálya szélénél felült a korlátra és az elmúlt napokra gondolt  furcsa volt számára, hiányzott neki a NASCAR a srácok a jó hangulat, most már nem volt sehol. Most azt kívánt ha lenne még egy lehetősége az életre akkor össze tépte volna azt a levelet amit kapott és maradna a NASCAR-ban. - De nem lehet, már túl késő, már itt vagyok a kellős közepén. - gondolta majd hosszan bámulta az előtte álló fát.  Hirtelen egy ismerős hangot hallott meg maga mögül.
- Szia csatlakozhatok? - mondta Nico
- Szabad országban élünk! - mondta majd elmosolyodott bár azt hitte erre nem lesz képes egyhamar. - Ülj le nyugodtan. 
- Oké és most ki vele mi bánt? - kérdezte Nico és Alejandra smaragdszín szemébe nézett.
- Semmi bajom csak ki vagyok bukva az egészen, azt hiszem túl nagy falat ez nekem. Nem szeretek itt lenni. - mondta Alejandra majd elfordította a fejét Nicóról.
- És csak Fernando miatt nem?  - kérdezte Nico rátapintva a lényegre.
- Nem éppen na jó talán. De ha neked valaki nem szimpatikus akármit csinálsz és rád erőltetik hogy legyél vele kedves és..és.. szóval... - kereste a szavakat.
- Tudom mire gondolsz. - mondta kedvesen. - És amilyen önfejű vagy most gondolom annak is leordítottad a fejét aki csak jót akart neked. - Nico megint beletalált a közepébe.
- Ahogy mondod. - mondta Alejandra majd visszanézett Nicora.
- És Fernando ennyire nem szimpatikus neked? - kérdezte
- Igen. Meg úgy az egész viselkedése hogy ő a "nagy kétszeres" bajnok aztán meg sehol semmi. - szorította össze az ajkát Alejandra.
- Figyelj! Valószínűleg Fernando számára sem vagy szimpatikus végül is hát botrányhősnő vagy vagy mi a szösz? - mondta Nico.
- Botrányhősnő? Én? Na oké hogy egy kicsit na jó nagyon nagy a szám attól még nem leszek botrányhősnő. - mondta Alejandra.
- A sajtó azt csinált belőled. - mondta Nico és megszorította Alejandra kezét. - ez ellen csak azt teheted hogy a ellenkezője leszel. Érted? - mondta Nico majd leugrott a korlátról.
- Köszönöm. - mondta Alejandra és megölelte Nicot. - Azért még vannak értelmes emberek is - mondta majd elengedte a srácot.
Szerencsétlenségére Fernando épp akkor járt arra és látta az egészet. - Már tudom mivel vágjak vissza neki. Alejandra Cravanosa és Nico Rosberg. De nem most! Meg kell várnom a kínálkozó alkalmat. Talán egy kicsit aljas leszek! - mondta magában majd gyorsan lelépett.
- Ne köszönj semmit. Pszcihológusnak tanultam. - mondta és angyali vigyor jelen meg a képén.
- Elhiszem. De most el kell mennem megnézni Danica eredményeit. Légy jó. - mondta Alejandra és sietve távozott.
- Jó leszek. - mondta halkan Nico miután Alejandra elrohant majd ő is elmnet saját csapat boxához.
Fernando és Alejandra, a box utca falán ültek és nézték milyen eredmények jönnek Danicától, az újjáépített Renaultal, egész jók voltak viszont csak tizedekkel közelítette meg Alejandra tegnapi legjobb körét. A tesztnek hamarosan vége lett és Danica teljes extázisban szállt ki az autójából.
- Na milyen voltam? - kérdezte majd átólelte Alejandrát aki már az autója mellett várta.
- Ugye megbocsátasz nekem? - kérdezte Alejandra mire Danica csak bólintott.