Másnap korán keltem. Nem igazán tudtam aludni. Ha őszinte leszek, mióta itt vagyok azóta, nem is aludtam sokat. Nem baj, nem is nyaralni jöttem ide. Azért jöttem, mert apunak szüksége van rám. Ehelyett mindenkivel foglalkoztam már, csak vele nem.  Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ma, én csinálok neki reggelit. Mikor végeztem, pont akkor jelent meg a színen az édesanyám.

-          Te, meg mit csinálsz itt? – nézett végig a rengeteg ételen.

-          Reggelit. – jelentettem ki.

-          Ennyit? – döbbent meg. – Nagy étvágyad van.

-          Nem magamnak csináltam, hanem nektek.

-          Nekünk? – nézett rám, még mindid értetlenül.

-          Igen. Elméletileg apuhoz jöttem, de eddig nemigen törődtem vele. Ráadásul, te sem fogsz belehalni, ha húsz év után, egyszer téged is kiszolgálnak. – tettem hozzá.

-          Az apád már felkelt. Nem hiszem, hogy lejön.

-          Akkor menj fel te is. Mindjárt viszem nektek a reggelit.

-          Nem szoktam meg, hogy ágyba kapom a reggelit. – mosolygott rám, de azért elindult.

Gyors rápakoltam mindent egy hatalmas tálcára. Felvittem nekik és mielőtt apa bármit mondhatott volna, már ott sem voltam. Nem fogom, neki is elmagyarázni azt, amit, már anyunak elmondtam. Paolo is megreggelizet és nagy nehezen túl voltunk a reggeli fogmosáson. Utána leült a nappaliba tv-t nézni.

-          Szegény, biztos rossz lehet, egy olyan nyelven mesét nézni, amit nem ért. – mondta anya. Segítettem neki ebédet főzni.

-          Ne aggódj, érti!- néztem Paolóra, aki épp valamin jót nevetet, majd a megpucolt répát oda tettem a többi közé.

-          Tudd finnül?- nézett rám csodálkozva.

-          A beszéd még nem igazán megy neki, de érteni már teljesen megérti.

-          Hát igen, a finn nem egy könnyű nyelv. De ahogy észrevettem, az angol tökéletesen megy neki.

-          A tökéletes azért túlzás, de elboldogul vele.

-          Gondolom az apja, nagyon büszke rá.

-          Justin akkor is büszke lenne rá, ha egy bolond, idegbeteg, sajtkukac lenne. Mondjuk a sajtkukac most is stimmel. – nevettem el magam.

-          Mesélj nekem erről a Justinról. – nógatott anya.

-          Mire vagy kíváncsi? – néztem rá.

-          Jól néz ki? Kedves?

-          Nagyon jól néz ki. A cégnél minden nő oda van érte. Magas, kisportolt, a szemei, mint a vadgesztenye, és a szája körül, mindig huncut mosoly húzódik. Ráadásul erélyes, kedves, mindig van ideje másokra és nagyon figyelmes.

-          Egyszóval tökéletes. – nevetett apa. Ő meg mikor jelent meg?

-          Igen, azt hiszem. – mosolyogtam.

-          Na, és te és ez a Justin….?- nézett rám apa.

-          Nem apa. Nincs köztünk semmi. Szeretem. Sok mindent köszönhetek neki, de mint férfi sohasem érdekelt.

-          De együtt élsz vele és a gyerekét neveled. – szólt közbe anya.

-          Anya!- kiáltottam fel.

-          Anyádnak igaza van. – értet egyet apa.

-          Azért élek vele, mert így könnyebb mindkettőnknek. Vacsora után is meg tudjuk vitatni az üzleti ügyeket. Én utálok egyedül lenni, mikor összeköltöztünk kaptam egy igaz barátot és egy kis ördögöt is. Neki pedig időre volt szüksége, még feldolgozta a tragédiát.

-          Mi lesz, ha valamelyikkőtök összejön valakivel? – kérdezte.

-          Majd akkor szétköltözünk.

-          Ez nem ilyen egyszerű. – akadékoskodott anya.

-          De igen. Különben is, ez a vész, nem igen fenyeget. Justin minden idejét a szálloda ügyeivel intézi. Nem hiszem, hogy lenne ideje csajozni.

-          És te? – kérdezte apa.

-          Nekem meg, eszembe sincsen pasizni.

-          Miért nem? Fiatal vagy és szép. A múltkor még családról és gyerekekről beszéltél, ahhoz kell egy férj is.

-          Apa, eddig mindig csak megjártam a férfiakkal. Végre egyenesbe hoztam az életem és nem akarom, hogy jöjjön egy idióta, aki mindent felkavar. Nem azt mondom, hogy ha szembe jön velem a szerelem, amiben mellesleg nem nagyon hiszek, akkor hagyom futni, de nem fogom keresni. Különben is, ha nagyon vágynék egy gyerkőcre, csak találok valakit, aki felcsinál, felőlem utána le is léphet.

-          Ugye ezt nem gondolod komolyan? – döbbent meg anya.

-          Nyugi, csak vicceltem. – hazudtam. Én teljesen komolyan beszéltem. – Csak találok valakit, aki hajlandó majd elvenni.

-          Én, nem adlak oda mindenkinek. – mondta apa. – Csak a legjobbak érdemelnek meg téged.

-          Akkor mutass be ennek a legjobbnak. – mondtam gúnyosan.

-          Itt lakik a szomszédba. – mondta határozottan.

-          Tényleg? Még is, ki az?

-          Ki lenne más, mint Kimi. – szólt közbe anya.

-          Jaj, anya! Nem tettem elégé tönkre az életét így is? Még vettessem is el magam? Szegény gyerek. – mondtam gúnyosan.

-          Igazad van, végül is Kiminek ott van most, a barátnője. -  MI? Kiminek van barátnője? Mr. Tökéj ezt elfelejtette közölni. - Bocsáss meg, hogy szoba hoztam a dolgot. Azt hiszem, lassan el kell fogadnom, hogy ti már nem lesztek egy pár. Pedig mindig arról álmodtam.

-          Végre kezdesz rájönni. – azzal ott hagytam őket és Paolóhoz mentem. – Nincs kedved kijönni a levegőre? Van hinta, meg minden. Megnézhetnénk a környéket.

-          De szívesen. – ragyogott fel a szeme.

-          Akkor, mars, öltözni. – mosolyogtam rá.

Még Paolo a cipőjét kereste, én próbáltam tartani magamat. Nem értem, miért taglózót le annyira a hír, hogy Kiminek csaja van. De akkor, miért játszik velem? Miért csókol állandóan meg?  Mielőtt eltörött volna a mécses, szerencsére megérkezet az én fogadót fiam. Az egész délutánt együtt töltöttük. Megmutattam neki az én kis városomat. Hogy hova jártam iskolába, a kedvenc helyeimet, magát a természetet, hogy mennyivel másabb itt a környezet, mennyivel tisztább a levegő, a parkokat, hogy milyen szépek. Mennyire hiányzott nekem mindez. Még csak most ébredtem rá. 

Késő délután Paulával és a kis ördögömmel elmentünk megnézni a házat. Ráfért volna már egy alapos felújítás, de még így is tökéletes volt. Lent nappali, konyha és fürdő volt. Fent voltak a szobák, amiből négy volt és mindegyikhez külön fürdőszoba. Az alagsorban volt mélygarázs és szauna. A legcsodálatosabb mégis a kilátás volt az emeletről. Egy hatalmas erkély volt és pont egy kis tavacskára nézett. Rögtön beleszeretem. Főleg a kert részbe. Meg a medence sem utolsó dolog. Hála az istenek Paolo tetszését is elnyerte.

Este a szüleim meghívták Räikkonen családot vacsorára. Az est remek hangulatban telt, mint a régi szép időkben. Én is próbáltam feloldódni. Nem volt könnyű, az elején nagyon feszült voltam, de Rami nagyon rendes volt és folyamat viccelődőt. A társalgás angolul folyt, hogy Paolo is értse.

-          Köszönöm nem kérek. – mondtam Marrynek, mikor vörösbort akart tölteni a poharamba.

-          Nessa, ne kéresd magad!- mondta apa.

-          Nem kéretem magam, és szerintem neked sem kellene innod. – válaszoltam. Igaz, hogy alig volt a poharába, de akkor is alkohol.

-          Ne sajnáld tőle azt a pár kortyot. Remek színben van már az apád. – szólt közbe Matti.- Láttad volna, úgy két hete. Mióta itt vagy, csak úgy ragyog. Meg nem mondanám, hogy szívinfarktusa volt.

-          Ez igaz. Most már önszántából fel kell, sőt délelőtt volt sétálni. – tette hozzá anya.

-          Olyan remek reggeli után, amit ma ettem, muszáj volt lesétálnom. – vigyorgott apa. A dicséretre elpirultam.

-          Ezzel egyetértek hugi. Többször kellene reggelit csinálnod. Igaz akkor többet is kell edzenem, nehogy elhízzak. – nevetett Sean.

-          Lemaradtunk valamiről? – nézet értetlenül Paula.

-          Ma reggel Nessa csinálta a reggelit. Képzeld tálcán felhozta nekem és az asszonynak. Ráadásul fantasztikus volt. Drágám te sem főzöl rosszul, de a lányunk… - nézett anyára.

-          Igazad van. – értet egyet az érintett.

-          Okos, szép és még főzni is tudd!- tréfálkozott Rami. – Nem akarsz hozzám jönni feleségül? – vigyorgott tovább.

-          Ejnye, fiatalember, először az én beleegyezésem kell. – jelentette ki apa.

-          Meg az ennyimé. – vágta rá határozottan Paolo. – Igaz? – nézett rám.

-          Persze. – nevettem. – Szóval Rami, tudod, hol kell kezdened. – kacsintottam rá. Mire mindenki nevetett. Kimi valamiért nem találta olyan viccesnek.

-          Na, szóval elvehetem a lányod? – mosolygott apára.

-          Még meggondolom. – kacsintott rá.

-          Na és kis öreg te megengeded? – nézet most Paolora.

-          Nem. – jelentette ki határozottan. – Aranyos meg kedves vagy, de én Kiminek örülnék. – mosolygott Kimire. Azt hiszem a levegő tíz fokot esett minimum.

-          Miért pont Kimi? – kérdezte Sean.

-          Mert ő egy autóversenyző. – mosolyogtam Seanra. Kimi tekintetét próbáltam kerülni.

-          Nem azért. Apa azt mondja, hogy te egy angyal vagy. De angyalok nem léteznek. Szóval Nessa egy gyönyörű hercegnő. – mondta halkan mintha egy bizalmas titkot osztana meg az asztalnál lévő emberekkel. – A hercegnőknek meg szép szőke herceg jár. Kimi szőke. Kedves és jó. Igaz az sem elhanyagolható, hogy ő a világ legjobb pilótája. – nevetett fel hangosan. Mire mindenki nevetni kezdet.

-          Hercegnő? – kérdeztem. – Azt hittem, nem szereted a lányos meséket.

-          Nem is. – rázta meg hevesen a fejét. – De a csoportba több lány van, mint fiú. Ezért női uralom van és meg kellett nézni a hamupipőkét. Borzalmas volt. - vágott egy fintort. – Folyt a nyál a tvből.

-          Egyetértek. Sosem értettem, hogy mit szeretnek rajta a lányok. – mondta most Kimi.

-          Pontosan. – vágta rá Rami is.

-          Nem is meséltél, milyen volt a ház? – kérdezte apa, amolyan figyelem elterelés céljából.

-          Fantasztikus. Mindenképpen megveszem. Majd az ügyvédek elintézik a formaiságokat. 

-          Tényleg szuper és lesz egy külön szobám. – kotyogott bele Paolo. – Meg lesz egy kis kutya is. Ugye Nessa? – nézett rám.

-          Szereted a kutyákat? – kérdezte Kimi.

-          Imádom őket.

-          Nekem van egy. Vacsora után akartam elvinni, sétálni, elkísérhetsz. Persze csak ha Nessa megengedi. – nézett rám.

-          Nem is tudom, már késő van és holnap meg fesztivál. – mondtam bizonytalanul.

-          Nem vagyok álmos. – vágta rá Paolo.

-          Rendben. – egyeztem bele.

-          Akkor mi most megyünk is.

-          De ne sokáig. És ne enged, hogy nagyon megnyúzza szerencsétlen állatot. – néztem Kimire.

-          Segítesz felöltözni? – kérdezte a fogadott fiam a finn pilótától.

-          Persze. – azzal le is léptek.

-          Menjünk át a nappaliba ott kényelmesebb. – indítványozta apa.

-          Akkor itt maradsz végleg? – érdeklődött Rami. Miután helyet foglalt mindenki a kanapén.

-          Nem tudom még. Attól, hogy megveszem a házat, nem kell benne laknom az év minden napján. Lehet, hogy csak amolyan nyaralónak veszem meg. Még nem tudom.

-          Akkor visszamész Olaszországba? – kérdezte most anya.

-          Vissza mindenképpen, vissza kell mennem. Ha végleg ide telepedek le, akkor is el kell intéznem az ottani ügyeimet. Meg persze rendszeresen járnék akkor is vissza, hiszen ott laknak Justinék.

Mikor visszajöttek Kimiék, nagy nehezen ágyba tuszkoltam Paolót. Én is elköszöntem tőlük, a mai nap nagyon leszívta az energiámat. Mikor kimásztam a zuhany alól, egyenesen az ágyat céloztam meg. Paolo már jó mélyen aludt. Bebújtam mellé és rögtön el is aludtam.

Másnap kicsit később keltem. Mikor kinyitottam a szemem, nem volt már senki mellettem az ágyban. Lementem a nappaliba, de Paolo ott sem volt. Már feltúrtam érte az egész házat, mikor anya közölte, hogy elmentek sétálni Kimivel. Mielőtt kiakadtam volna, hogy miért nem szóltak. Rögtön megnyugtatott, hogy Kimi volt fent, de aludtam és nem akart felkelteni. Ezen még jobban felidegesítettem magam. Mi jogon mászkál csak úgy be a szobámba? Amikor visszaértek, nem szóltam semmit. Elég feszült voltam,és Kimi is észrevette rajtam.

-          Nyugi, nem fogom elrabolni. Csak elvittük Ajaxot sétálni. Nem történt semmi.

-          Igazán szólhattál volna. – morogtam neki halkan. Nem akartam, hogy valaki bármit is észrevegyen ebből a kis közjátékból.

-          Én felmentem hozzád, de te aludtál. Mit csináltam volna? Keltselek fel. Akkor még dühösebb lettél volna rám. Ne hisztiz már mindenért. – azzal fogta magát és ott hagyott. Még is mit képzel magáról.  Még, hogy hisztiztem. Nem idegesítettem magam tovább ezen. Ebéd után gyors lefürdettem Paolót és átöltöztettem. Mikor lement mesét nézni, én gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Fekete csípő farmernadrágot és egy fehér topot húztam fel. A hajam megint kiengedtem és minimális sminket használtam. Semmi extra. Belebújtam a fehér sportcipőmbe és elővettem a farmerkabátom, arra az esetre, ha lehűlne a levegő később. Összeszedtem a cuccaimat, egy kis táskába, és előkerestem Paolo kis kabátját is. Mikor végeztem, lent a nappaliba már a család rám várt.

-          Biztos, hogy ki akarsz jönni? – kérdezte bizonytalanul apa.

-          Persze már mondtam. Paolo soha nem volt még ilyen helyen. Különben is nem lesz élvezet az emberek arcát látni, mikor Räikkonenékel egy asztalhoz ülök? – mosolyogtam.

-          Akkor mehetünk. – Azzal elindultunk. Sean vezetet, apa ült az anyós ülésen, mi meg anyuval közre fogtuk hátul, Paolót. Kimit, sikerült azon tervéről lebeszélnem, hogy ki vigyen minket. Tudtam, hogy a neheze még csak most jön.