Reggel én ébredtem korábban. Leslisszoltam a konyhába és elkezdtem egy kis reggelit csinálni. Nando múltkor vett gófrisütőt, ami olyan gófrit süt, amiben Miki egér minta van. A gyerkőcöknek biztos tetszeni fog. Hamar megcsináltam. Már kezdtem tálalni, mikor Nando jött és adott egy csókot.

-          Jó reggelt. Te már itt serénykedsz?

-          Jó reggelt álommanóm. Gondoltam, ideje kipróbálni a gófrisütőt.

-          Gófri. Hadd nézzem csak, milyen lett.- lépett az asztalhoz, majd ellopott egyet.

-          Hé! Ha eszel akkor ülj le.

-          Kicsim. Ez isteni lett.

-          Igen?

-          Ennél már csak te lehetsz istenibb.- csókolt meg romantikusan. Utána öleltük egymást.

-          Én nyerek!!!- hallottuk Tomas hangját. A két gyerkőc lerohant, majd megöleltek minket.- Én hamarabb öleltem meg őket!

-          De én jobban szeretem őket!

-          Nem is!

-          De is!

-          Nem is!

-          Gyerekek. – mosolyogtam. Adtak egy puszit.- Jaj, de finom ez a puszi. Most viszont csüccs az asztalhoz. Van finom gófri.

-          Mellém ülj Niní!

-          NE, mellém!

-          Tudjátok mit. Beülök ide közétek, és akkor mindkettőtök mellett ülök.

-          Jó.

Fer szülei is lejöttek, és leültek enni. Elismerem, finom lett nagyon a kaja. Jó, nem dicsérem magam. Végzett mindenki, elkezdtem a tányérokat összeszedni.

-          Elmosogatok majd én.- mondta Fer.

-          Nem kell. Te csak pihenj…

-          Hogy akarsz bekötözött kézzel mosogatni? Hagyd csak. Majd én megcsinálom.

-          Legyen.

A gyerekek aztán 3 napig maradtak. Fer szülei is elmentek, majd jött Nando-nak az egyik futama. Én nem tudtam vele menni, mert volt pár dolgom. Hétfőn Fer rábeszélt, hogy utazzunk el Oviedoba, a szüleihez, hogy jobban megismerjem őket…

A taxi megállt a házuk előtt. Csak csodálkozva néztem a gyönyörű, mediterrán családias villát. Halvány narancssárga színe volt. A kerítés fekete volt, amit a vörös rózsák teljesen behálóztak. Az illatok is fantasztikusak voltak. Mindenhol narancs illat. A kapun bementünk és az ajtóig egy köves út vezetett, ami mellet pázsit futott. Egy kisebb virágoskert is volt. Hihetetlen milyen csodás ez a hely. Nando kopogott. Én még nagyban nézelődtem. Nando apukája nyitott ajtót. A ház belülről sem volt kis pályás. Igazán otthonos volt.

Anaval sokat beszélgettem, és nagyon jól megértettük egymást. Nando apukája már kicsit keményebb dió volt, de nem mondott semmi rosszat. Este fáradtan dőltünk be az ágyba. Valamikor nagyon későn felébredtem. A torkom nagyon száraz volt, ezért lebotorkáltam valami ihatóért. A sötétben a konyhához értem. Épp beléptem volna, mikor meghallottam, hogy Fer szülei beszélgetnek.

-          Nem fogom engedni, hogy a fiam barátnője egy ilyen műveletlen, semmit nem tudó lány legyen. Egy kis ingyenélő!

-          De szeretik egymást.

-          Nem érdekel! Van, amikor nem számít. Rájön majd, hogy igazunk van.

-          Nina egy igen kedves lány. Miért akarod elválasztani őket? Aranyosak együtt.

-          Nem számít! Semmihez nem ért, csak a kis kertészkedéshez. Tanulatlan, műveletlen. Nem hozzá való!- és ekkor kilépett a konyhából. Meglátott. A szememben ekkor már könnyek voltak. Közben Fernando-t is megláttam, amint lefele jön a lépcsőn.

-          Tudom, hogy nem vagyok elég okos, és művelt, de azt hittem elég az a szeretet, és szerelem, amit a szívem adni tud, tudott a fiának. Sajnálom. Sajnálom, hogy megpróbáltam a családjába furakodni.- és Fer épp mellém ért volna, odafutottam a bejárati ajtóhoz, és ki rajta. Minél messzebb, minél távolabb…