Az este nem aludtam szinte semmit. Reggelre már jobban nézett ki Niní. Hagytam, hogy aludjon. Én lementem a konyhába. Anya kávét adott elém.

-          Köszönöm.- ásítottam.

-          Nem aludtál semmit, igaz?

-          Nem tudtam. Nagyon aggódtam érte.

-          Jobban van?

-          Szerintem igen. Már nem remegett és a feje sem volt olyan forró.

-          Akkor nem lesz itt baj.

-          Ez nem lehet igaz.- jött be apa mérgelődve. Én belekortyoltam a kávéba.

-          Mi történt?- kérdezte tőle anya.

-          A rózsák, amiket 2 hete vettem, teljesen elhervadtak. Szedhetem ki.

-          Ez szörnyű.- gúnyolódott anya, majd ment a konyhába, hogy a pirítóst elkészítse.

-          Látom, sokat aludtál.- szólt hozzám.

-          Nem tudtam aludni.

-          Értem.- vette el az újságot. A kávémat kevergettem kicsit és gondolkodtam, mikor ölelést éreztem. Niní volt az.

-          Kicsim. Jobban vagy?

-          Sokkal. Köszönöm. Jó reggelt.

-          Jó reggelt.- mondta apa az újságból fel sem nézve. Niní leült mellém. Még picit láttam az arcán, hogy fehér, de már tényleg jobban nézett ki, mint este. Halványan rám mosolygott. Én gyengéden megfogtam a kezét.

-          Jó reggelt. Hogy vagy kislányom?- anya jött, és hozta a finomságokat.

-          Jó reggelt. Sokkal jobban vagyok.

-          Akkor egyetek, hogy megerősödj, és már minden rendben lesz.

(Niní)

Elkezdtünk reggelizni. Még kicsit fáradt voltam, de már jobban.

-          Kicsim. Jövő héten megyünk Magyarországra. Ott lesz a következő futam.

-          F1?- kérdeztem bizonytalanul.

-          A barátnője vagy, és nem tudod, hogy Formula1-es pilóta?- horkant fel Fer apukája.

-          Nem nagyon beszéltünk F1-ről apa. Niní soha nem nézte a F1-et. De ez miért lenne baj?

-          Jó, nem szóltam.

-          Azért. Szóval, akkor te is jössz velem a futamra. Megmutatom neked milyen a Formula1.

-          Hangos.- jött Fer anyukája és ült le ő is.

-          Nem is annyira.

-          Dehogynem. Füldugót vigyél magaddal!- mosolygott Ana.

-          Rendben. Már nagyon várom.

-          Majd bemutatlak Robert-nek és a többieknek. Nagyon jó lesz!

Ebéd után összepakoltunk, és indultunk kifele, mikor én megláttam, hogy az egyik rózsa nagyon elhervadt. Odamentem.

-          Annak a rózsának teljesen vége.- mondta José Luis.

-          Még megmenthető. Csak egy kis tápanyaggal teli talaj kell, és már minden rendben.

-          Hát persze. Miért is nem gondoltam erre?- gúnyolódott. Én megrántottam a vállam, majd mentünk tovább a kocsihoz. Búcsúztunk, majd irány Svájc. Otthon, édes otthon…