Hazaértünk Svájcba. Én lehuppantam a kanapéra. Nando lepakolta a táskákat, majd elmosolyodott.

-          Kicsim. Végre itthon.

-          Végre.

-          Mit szólnál hozzá, ha megünnepelnénk?

-          Mivel? Van ötleted?

-          Éppenséggel van. Megcsinálom. Addig el tudod itt lent foglalni magad?

-          Természetesen.

-          Rendben. Szeretlek.- adott egy gyors csókot, majd felrohant a lépcsőn.

Én felhívtam addig Petrat és Tomast.

-          Hello! Hogy vannak a legaranyosabb gyerkőcök ezen a Földön?

-          Niní! Szia! Hazajöttetek?

-          Igen. Hazaértünk.- közben kiabálást hallottam a háttérben.

-          Holnap átmehetünk hozzátok?

-          Ez természetes. Mi ez a kiabálás nálatok?

-          Anya a barátjával veszekszik. Valami tesztről veszekszenek.

-          Tesztről?

-          Meg, hogy miért nem vigyázott.

-          Ah, értem… Lassan menjetek aludni, mert ha anyukátok ilyen mérges, jobb nem feldühíteni, igaz?

-          Igaz. Jó éjt! Holnap megyünk!

-          Várunk titeket. Jó éjt! Puszi.

Leraktam a telefont. Teszt? Miért nem vigyázott jobban? Lehet… terhes lett Veronica?

-          Kész vagyok kicsim. Mi a baj?

-          Semmi. Felhívtam Petrat és Tomast. Holnap átjönnek.

-          Ez szuper. De látom hogy van valami.

-          Veronica és a barátja veszekedtek. Lehetett hallani a telefonban. Valami tesztről és hogy miért nem vigyázott jobban.

-          Veronica terhes?

-          Előfordulhat.

-          Hát… Gratulálok nekik. Viszont most kicsit felejts el mindent. Kész a meglepetés.- vette ki a kezemből a telefont, és lerakta az asztalra. Befogta a szemem.

-          Fer, el fogok esni…

-          Nem fogsz. Vigyázok rád mindig! Ezt megígérem.

-          De ha elesek, akkor te leszel a hibás!

-          De nem esel el.

Felértünk a lépcsőn. Vicces volt, ahogy Fer ment volna gyorsabban, de én lassabban, mert féltem, hogy nekivezet a falnak, vagy hasonló. :P Aztán végre megálltunk. Lassan elvette a kezét a szemem elől. A hálóban voltunk. Sötét volt és nagyon romantikus. Halványan világítottak a gyertyák. A földön rózsaszirmok voltak, amik az ágyhoz vezettek. Az ágyon is volt belőlük.

-          Tetszik?- suttogta a fülembe, amitől libabőrös lettem.

-          Eszméletlen. Ez nagyon romantikus.- néztem rá. A szemében láttam csillogni a vágyat. Közel hajolt hozzám, majd gyengéden megcsókolt. Ez a csók most teljesen más volt, mint az eddigiek. Nem tudom, hogy a helyszín miatt, vagy valami más miatt-e, de teljesen elragadott az érzés. Olyan közel éreztem magamhoz, mint még soha. Hosszú csók volt, majd Nando eltávolodott tőlem. Értetlenül figyeltem rá.

-          Egyetlenem…- mondta kissé rekedt hangon. Közben leült az ágyra. Mellé ültem, majd figyeltem.- Tudod, hogy mennyire szeretlek, és, hogy bármit megadnék neked, amit csak kérsz. Én úgy érzem, a kapcsolatunk már olyan szintre jutott, hogy nélküled elvesznék…- a szemében még mindig ott csillogott a vágy.- Szeretném tudni, hogy te is…

-          Ha nem lennél, akkor én belehalnék. Téged szeretlek a legjobban, ezen a világon.- megcsókoltam gyengéden. Egyre jobban égett bennünk a tűz. Lassan megszabadultunk a felesleges ruháktól és onnéttól már csak mi és a vágyaink voltak…

Reggel felébredtem. Még nem nyitottam ki a szemem, mert ahhoz még fáradt voltam. Fordultam meg, és ekkor…