Szóval itt fekszem Brazíliában, a szállodai szobánkban vasárnap reggel… inkább hajnalban. Fél 5 van, de képtelen vagyok aludni. Kimi a 3. helyről rajtol élete egyik legfontosabb versenyén. Ugyan alig van valami esélye a címre, de tudom, hogy 100%-ig odateszi magát, és meg fogja nyerni a versenyt. De akkor is félek. Jó, sőt mondhatni nagyon jó előérzetem van, de ez megrémiszt. És így telt az elkövetkező közel 2 óra, amit végigforgolódtam.

- Te már ébren vagy? - fordult felém Kimi álmosan.

- Ühüm. Felébresztettelek?

- Hát… túl sokat forgolódsz. - mosolygott rám. - Mi a baj? - fogta meg a kezem.

- Csak izgulok. Valakinek kell, ha te már nem teszed. - néztem rá aranyosan.

Ha már ilyen korán felkeltünk, mind a kettőnknek volt ideje elkészülni, és nem kellett kapkodni a fürdéssel, öltözködéssel, sőt, még reggelizni is tudtunk valamit, bár nekem egy falat nem ment le a torkomon. Egész nap, délelőtt nagyon szótlan voltam, Kimihez is alig szóltam pár szót, de azért fél 2-kor nem hagytam ki, hogy ne kívánjak neki sok szerencsét.

- Kimi… - szólítottam meg, mikor odaértem a boxban a paravánhoz, ami mögött öltözött.

- Tudom, - hajolt ki a fal mögül. - a lényeg, hogy nagyon vigyázzak magamra, tök mindegy, hogy hanyadik leszek, csak érjek célba. - kezdett el átölelni egy nagy mosollyal az arcán.

- Nem pont ezt akartam mondani. Szóval… nyerd meg a versenyt, és váltsd valóra az álmodat. De… azért vigyázz magadra, és valóban mindegy, hogy hanyadik vagy. - adtam neki egy puszit, és még gyorsan megöleltem. - Szeretlek.

- Kimi, gyerünk!! Kezdődik a show. - kiabált be a boxba Chris.

- Megyek! Én is szeretlek. - azzal ott is hagyott, és bepattant a járgányba. 2 teljes évadnak tűnt mire kigurult mindenki a rajtrácsra, ott ellenőriztek mindent még az autókon, és nagy nehezen elindultak a felvezetőkörre. Én nem tudom, mi lesz velem a futam alatt, ha már most ennyire kész vagyok. Mindent, amit csak tudtam, csuriba tettem magamon. Piros, piros, piros… és kialszanak a lámpák. Istenem, csak forduljon be az első kanyarba, kérlek!! Nem mertem odanézni. De mikor már volt annyi bátorságom, hogy kinyissam a szemem, azt hittem rosszul látok. Kimi a 2. volt, és Alo nem nagyon tudta tartani vele a lépést. És elérkeztünk a 8. körbe. Eddig semmi galiba nem történt a versenyen, ami Kimi befolyásolhatta volna… eddig. Ugyanis Hamilton autója lelassult, de nem, nem állt meg véglegesen, így tovább tudott menni. Aki látta a versenyt, elképzelheti, mit élhettem át. Massát mindenféleképpen meg kellett előzni ahhoz, hogy ha Alonso 2., akkor is Kimi legyen a bajnok. Szóval a győzelemért kellett menni. És Kimi nem hibázott, pedig a határon autózott, főleg a 2. kiállása előtt. 3 köre volt, hogy akkora előnyt autózzon ki, hogy vissza tudjon jönni Massa elé, ja és mindezt kopott gumival. A kerékcserénél becsuktam a szeme, és csak magamban rimánkodtam, nehogy valamit elrontsanak a fiúk. És vége, már csak épségben vissza kell érni a pályára. Pffff... éppen csak, hogy visszaért Massa elé, de ez a lényeg. De hogy ne legyen miden szép és jó. Hamiltonnak fel kellett kapaszkodnia az 5. helyre, és akkor lehet ő Vb, akkor is, ha Kimi nyer. Ez még az utolsó körökben is kérdéses volt, mert a drágalátos Kubica és Rosberg még vérre menő harcot folytattak a jobb helyezését, és ha ők kiütik egymást, akkor Hamilton a Világbajnok. De ez hála Istennek, nem történt meg. Hát, de azt hittem, hogy 2 körrel a vége előtt lefordulok a székről. Kiminek semmi más dolga nem, csak behozni a kocsit. Erre nem elkezd unatkozni, és megfutni a verseny leggyorsabb körét?? Tuti, hogy beteg! És már csak 1 kör!! 1 nyomorult kör, csak meg ne adja magát az autó!! ÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSS… KOCKÁSZÁSZLÓ!! IGEEN! De még meg kell várni Hamiltont, hogy ő hányadikként ért be… 7.!! ÍGY KIMI A VILÁGBAJNOK!! Igen, megcsinálta!! Istenem!! El sem hiszem!! Sírok, csak úgy folynak a könnyeim!!

- Halo! - vettem fel üvöltve a közben megcsörrenő telefonom, akkora itt a zaj.

- Szia, kicsim. Láttuk a futamot! Gratulálunk Kiminek, hatalmasat ment!

- Köszi. - ennyit tudtam csak kinyögni, mert még mindig sírtam.

- Jól vagy? - kérdezte anyu aggódva.

- Igen, persze, csak nagyon boldog vagyok. Pauláék megvannak még? - gondolom, nekik sem volt egy sétagalopp ez a futam.

- Igen, itt ülnek mellettem. Együtt néztük a futamot. Mit mondjak? Nagyon örülnek, de szerintem még nem fogták fel ők sem.

- Puszilom őket, és majd beszélünk. Most megyek, még kötelezettsége van az újdonsült Világbajnoknak! - annyira fura ezt kimondani.

- Rendben, majd még beszélünk. Szia.

- Szia, anyu. - lecsaptam a telóm és mentem is a csapattal a parc fermé elé. Nem akartam a csapat örömébe belegázolni, rám úgyis lesz még ideje. Végig néztem, ahogy először Felipének köszöni meg a segítséget, hogy átadta az 1. helyet, majd Todtal is megölelgették egymást, végül a csapat következett. Hagyta, hogy mindenki végig taperolja és gratuláljanak neki. De azért még a díjat is át kell venni, így a dobogó felé vette az irányt. Persze volt ott minden, kupának puszi, pezsgőzés, mosoly, minden, ami kell. És végre mi is tudunk találkozni, az interjúk előtt. Én már a folyosón álltam, mikor Kimiék megérkeztek. Nem mondtam semmit, nem tettem semmit, csak megöleltem. Lesz még időnk megbeszélni az eseményeket. De nagyon büszke vagyok rá, hogy innen megcsinálta. Letudtuk az interjút, amin Kimi igen csak meglepett. Nagyon kis megnyíló volt, és olyan költőien fogalmazott, hogy csak lestem. Majd a gyors csapatkép után, végre visszamentünk a szállodába, de éppen csak annyi időre, hogy átöltözzünk, mert kezdődött a buli.

- Nagyon, nagyon büszke vagyok rád. - öleltem át rögtön, mikor becsukta a szobaajtót.

- Tudom, és köszönöm. Köszönök mindent, a támogatást, a szavakat, amiket a nehéz időszakban mondtál. Szeretlek.

- Jut eszembe, anyudék is nagyon örülnek. Rögtön felhívtak a verseny után.

- Megyek, fel is hívom őket.

- Rendben, én addig lefürdöm gyorsan. - azzal bevetettem magam a kádba. Ugyan nagyon sok minden történt ma, így akár most helyben el tudnék aludni, de meg kell ünnepelni a Vb címet. Éppen kiszálltam a kádból, és magam köré tekertem egy törcsit, mikor Kimi kopogott be.

- Gyere.

- Csak ezt akartam beadni. Megtennéd, hogy ebben jössz ma? - nyújtott át egy nagy dobozt félénken.

- De mi van benne?

- Nem tudom. Nézd meg! - majd rögtön magamra is hagyott. Hát, akkor nézzük, mi van benne. Anyáááááám, ezt nem hiszem el. Egy varázslatos lila koktélruha volt. Nem túl kihívó, egyszerű, de csodaszép. Nem bírtam ki, abban a pillanatban belebújtam. Mintha csak rám öntötték volna. Istenem. Még vagy 10 percen át gyönyörködtem a tükörben, majd vettem a bátorságot, és kiléptem. Kimi a fotelban ült, és láthatóan alig várta, hogy kilépjek.

- Tudtam, hogy álomszép leszel, de ennyire. - esett le az álla, majd odalépett, és megcsókolt.

- De te is valami elegánsabb cuccban jössz, vagy csak felkapsz egy mackófelsőt, és ennyi? - kérdeztem viccesen.

- Igazából arra gondoltam, hogy csak te menj így. - nézett értetlenül. Ugye ezt most nem gondolja komolyan?? Hót részeg lesz mindenki, és akkor csak én lófráljak ilyen kisestélyiben?? Megfeküdte az eszét a Vb cím! - Ne nézz már ilyen rémülten! - nevette el magát Kimi. - Nem melegítőben fogok menni. - azzal adott egy puszit az arcomra, és most ő ment be fürdeni, én meg addig egy kis sminket dobtam fel, és a hajamat is megcsináltam. Oké, igaza volt, nem csak egy egyszerű gatya és felső volt rajta. Azt hittem a karjaiba omlok, mikor megláttam. Ugyan csak egy egyszerű farmer volt rajta, de hozzá egy fehér inget és egy szürke-fekete csíkos zakót vett fel. És az illata, nem igaz!! Helyben leteperem.

- Így megfelel? - jött ki nevetve a fürdőből.

- Tökéletes. - nevettem én is.

- Mehetünk?

- Persze. - azzal felkaptam a táskám, és mentünk is. Beszálltunk a liftbe, majd… Miii? Kimi miért a „TETŐ” feliratú gombot nyomta meg??

- Öhmmm… Kimi, nem a földszintre kéne mennünk?

- Ja, de… upsz… félre nyomtam. - nézett ártatlanul. Oké, ez kész!! Ha tudtam volna, hogy ilyen bugyuta lesz a győzelkemtől, nem is engedem nyerni. Na, neem, erre vágyott, jó lesz ez. Kis bolond Világbajnok, se baj. Mikor megérkeztünk, Kimi kézen fogott, és kiléptünk a liftből.

- De…

- Ssss.  Csak gyere! - mire készülhet?? Mikor kiléptünk a tetőre, azt hittem, menten visszafordulok. Az egész tető végig volt rakva gyertyával, de ameddig a szem ellátott. És persze hozzá, este lévén, egész Sao Paolu ki volt világítva. Szebb nem is lehetne. 

- Tetszik? - kérdezte bizonytalanul.

- Nagyon.

- Laura… - jött zavarba. De édes. Csak tudnám, miben sántikál. Mert itt nekem valami bűzlik. - Na, jó. - vette egy mély levegőt. - Ez a nap, ez valami hihetetlen, felfoghatatlan, hogy végre sikerült, sikerült az, amiért éveken, évtizedeken keresztül küzdöttem, harcoltunk. Szebb születésnapi ajándékot nem is kívánhattam volna, vagyis de… Még jobb is lehetne, ha… Laura… lennél a feleségem? - ATYA ÚR ISTEEEN! Hát ez most meglepett, nagyon is. De… Igen. Igen. Igen!!! Nagyon boldooog vagyok!! Ja, hogy ezt hangosan is ki kéne mondani? Kimi közben nem tudott már mit csinálni, ugyanis kellett egy kis idő, mire felfogtam a kérdést, így csak pásztázta a tekintetem. Gondolom, abból próbált kiolvasni valamit.

- Igen. - mondtam először halkan a fülébe. El sem hiszem, hogy ez velem történik!! Kimi megcsókolt. Mit megcsókolt? Majdnem felfalt, de közben a zsebében kezdett el kutakodni.

- Akkor tényleg hozzám jönnél? - nyitotta ki egy kis doboz tetejét, amiben egy gyönyörű fehérarany gyűrű pihent.

- Igen. Igen!! - és hevesen bólogattam hozzá. Közben Kimi próbálta kioperálni a gyűrűt a helyéről, és miután sikerült neki, a kezemre adta. Én meg még mindig nem fogtam fel, hogy ez velem, velünk történhet, így a gyűrőt vártam a megerősítést, és csak elmélyültem nézegettem.

- Szeretlek. - kulcsoltam át a kezem a nyakán, majd lágyan megcsókoltam.

- Én is szeretlek.

Megfordultam az ölelésében, és a városban gyönyörködtem, Kimi meg a hasamon fonta össze a karját, és az állát a vállamra tette.

- Egyébként mióta tervezted? - kérdeztem tőle egy idő után.

- Hát, már egy ideje, csak a megfelelő pillanatot vártam.

- Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. De nem félsz?

- Mégis mitől?

- Hogy nem fog menni az együtt élés.

- Miről beszélsz? - kérdezte kedvesen. - Szinte minden nap együtt vagyunk. Már lassan együtt lakunk, csak egyszer nálad, egyszer nálam. A közös lakás már csak egy lépés. Én teljes mértékben hiszek magunkban, és a közös életünkben. Nem lesz semmi gubanc, ha szeretjük egymást, hidd el. És egyébként te hol, milyen helyen szeretnél lakni?

- Hát az én álomlakásom egy nagyon eldugott helyen lenne, egy erdőben, egy tó partján. A ház pedig fából és üvegből készülne és hatalmas lenne, és a háló pedig a tengerre nézne. De ilyen úgysem létezik, szóval egy sima családi ház is megteszi valahol Espoo környékén. És te hol szeretnél megöregedni?

- Hát a mostani, feldúlt életem miatt ott, ahol nem találnak meg az újságírók, és csönd van. Szóval nincsenek nagy igényeim. - nevetett. - Akkor mit szólnál hozzá, ha eladnánk a te meg az én lakásomat, és abból vennénk magunknak egy fészket valahol messze a zajtól?

- Tökéletes lenne. De szerintem lassan tényleg menni kéne, mert így soha nem fog elkezdődni a buli, és a többiek meg csak kombinálnak. - mosolyogtam rá.

- Oké, menjünk, látom, nagyon le akarod inni magad. - nevetett.

- Neem. - böktem oldalba. - Hülye vagy. - nevettem mostmár én is. Majd megfogta a kezem, és elindultunk. - Várj, és mi lesz a gyertyákkal? - néztem körül.

- Semmi, majd valaki felszedi, vagy ha nem, akkor valakinek nagy örömöt fogok szerezni. - hagyta ennyiben a dolgot, szóval én sem foglalkoztam vele. A szálloda előtt gyorsan fogtuk egy taxit, és Kimi megadta annak a helynek a nevét, amit egész estére kibérelt a csapat, és csak a miénk lesz. Nem volt messze, így hamar odaértünk. A kidobóval nem volt baj, ugyanis lesett neki, hogy mégis ki közeledhet, mert nem állított meg minket. Vicces lett volna, ha pont Kimit nem engednék be, az ünnepeltet. Mikor beléptünk, Mark állt az ajtóban, és úgy látszik, minket várt.

- Végre hogy itt vagytok!! Már csak ti hiányoztok, a lényeg. Merre voltatok eddig? - indult el előttünk Mark, mi pedig követtük.

- Csak megkértem Laura kezét. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Kimi.

- Ja, az más… Mi?? - toppant meg, mikor leesett neki a mondat jelentése, majd megfordult. - Ez komoly? Gratulálok. - kaptam 2 puszit, majd Kimivel is kezet fogott. - Végre, hogy rászántad magad, haver. - veregette vállba. - Na, de mostmár tényleg menjünk. - majd a sokk elmúltával egy belső terem felé vettük az irányt, onnan szűrődött ki a zene. Mikor beléptünk hárman a terembe, miden szem ránk szegeződött, és megindult felénk, pontosabban Kimi felé, a tömeg. Először a managerei, Steve és Dave gratuláltak Kiminek, majd a csapat vezetősége, Jean Todt, és a nagyobb fejesek, végül a csapatban összeszedett haverjaival pacsizott. Beletelt vagy fél órába, mire mindenki kifejezhette elismerését, és Kimi is megköszönhette a segítséget, majd elkezdődött a szó szerint reggelig tartó buli. Hatalmas volt a hangulat, volt zene, tánc, és persze alkohol dögivel. Mivel a gépünk Finnországba reggel 9-kor indult, úgy döntöttünk, nem dőlünk be az ágyba fél 7-kor, ugyanis ekkorra szivárgott el a tömeg, és lett vége hivatalosan is az ünneplésnek, ezért csak felszaladtunk a szállodába a csomagjainkért, és már mentünk is a reptérre. A 12 órás repülőutat mind a ketten végig aludtuk. Ugyan jobb is volt, mert így legalább nem idegesítettem magam, de soha nem hittem volna, hogy tudok aludni a gépen. Pont landolás előtt, este 8-kor keltünk fel egy kicsit kialvadtabban, de még mindig nem az igazi. Összeszedtük a bőröndjeinket, és mivel az én lakásom közelebb van, mint Kimié, azért oda irányítottuk a taxit, és hazaérve vágódtunk be az ágyba, és azon nyomban el is aludtunk.