Hideg van. Nagyon hideg. D�lut�n van, �s f�j a sz�l. �s rajtam csak egy lenge hossz� ruha van. A karjaimat �tfontam magam k�r�l, de az �r�lt temp�ban f�j� sz�l nem hagyta, hogy testem felmelegedjen.

K�r�ln�ztem. Csak most vettem �szre, hogy egy erd�ben m�szk�lok. A f�k egyenetlen �gai a f�ld perem�ig l�gva alkotnak s�r� lombozatot, megv�dve az itt lak� �l�l�nyeket.

Hirtelen tompa, elhal� ny�g�seket, majd egy furcsa fr�cs�g�st hallottam t�lem nem olyan messze, �szakra. De nem emberi hangok voltak – viszont ann�l �lesebbek.

Egyre jobban �rdekelt, mi lehet az erd� m�ly�n ilyenkor. Lass� �s �vatos l�ptekkel elindultam. Szerencs�mnek k�sz�nhet�en a n�ha arcomba v�g�d� �gakat ki tudtam ker�lni, de egyet m�r nem. Nem tudtam elhajolni el�le, mert egy sokkal �rdekesebb dolgot l�ttam.

Egy fiatal f�rfi �pp most nyalta le ajkair�l a v�r�sen csillog� v�rt, alatta pedig egy kim�lt szarvas fekszik. R�m emelte aranysz�n tekintet�t, amiben a meglep�d�tts�g, d�h �s tal�n f�lelem t�kr�z�d�tt. Gyeng�d �s csod�latos vonal� arca, k�cos, aranybarna haja �s szemei elk�pr�ztattak. Ezt csak fokozta kidolgozott, izmos test�hez simul� k�k p�l�ja, farmernadr�gja �s sz�rke kab�tja.

- Edward, gyere… – Hirtelen m�g� sz�kkent egy fekete haj�, alacsony termet� fiatal l�ny, megfogta a v�ll�t �s �pp h�zni kezdte volna maga ut�n, mikor megl�tott engem. El�sz�r ugyan�gy meglep�d�tt, majd kis mosoly jelent meg sz�ja sark�ban.

A k�v�ncsis�g bel�lr�l �r�lt er�vel furdalt. Minden b�tors�gomat �sszeszedve – �s mell�zve minden norm�lis emberi gondolatot – elindultam fel�j�k. A h�tam m�g�l �rkez� sz�lt�meg arcomba f�jta a friss leveg�t, de m�g �gy is l�ttam az arc�t. A l�tv�ny okozta k�bult �llapot felh�i m�g nem oszlottak el, de annyit siker�lt f�lfognom, hogy � m�lyet szippantott az illatommal megtelt leveg�b�l, majd mindketten egy szempillant�s alatt elt�ntek. Ut�nuk rohantam, de sehol sem l�ttam �ket, csak finom vir�gillatuk terjengett a leveg�ben. L�baimat egyre gyorsabban szedtem, ahogy m�lni kezdett illatuk ereje, s egy �vatlan pillanatban f�lbuktam. Egyenesen egy f�ldb�l ki�ll� szikladarab f�l� estem…

Hirtelen pattantam f�l az �gyr�l. Kapkodtam a leveg�t �s folyt r�lam a v�z. R�n�ztem az �r�mra, ami reggel f�l hatot mutatott. Visszafek�dtem m�g, �s v�rtam, mikor alszok vissza, de nem siker�lt – csak az �lmomban l�tott k�pek peregtek diavet�t�sk�nt. �t�ltem az eg�szet �jra, t�bbsz�r is – nem hagytak nyugodni azok az arcok. Ijedve konstat�ltam, hogy cs�rg� �r�m f�l hetet jelez. Olyan volt ez az eltelt egy �ra, mintha csak p�r perc lett volna, szinte rep�lt az id�.

F�radt v�gtagjaimmal nehezen ment a s�t�l�s, de lassan elcsoszogtam a hifiig �s elind�tottam az �r�k klasszikus CD-met, amin egy j�l l�that� felirat volt: BRAND NEW EYES. F�ltekertem a hanger�t. Ha eddig nem kelt f�l Jen, ezek ut�n biztos f�lfog. P�r m�sodperc telt csak bele, �s m�r hallottam a hangj�t.

- Sam, vedd m�r lejjebb azt a h�lye hifit! Hajnal van m�g!

Mosolyogva folytattam utamat az ablakig. Megint esik. Elm�l�zva b�multam, hogyan hullnak al� a s�r�n mozg� es�cseppek, �s hogyan lengeti meg a vancouver-i oxig�nt�meg a z�ld lombokat.

A gardr�bb�l csak kivettem egy vastagabb nadr�got, egy p�l�t �s a kab�tomat, majd bevonultam a f�rd�szob�ba. Fogmos�s k�zben is csak r�juk tudtak gondolni. Nem tudom, kik �k, hogy ker�ltek az �lmomba �s egy�ltal�n l�teznek-e, de m�ly nyomot hagytak bennem.

Olyan �rz�sem t�madt, ahogy jobban belem�lyedtem a t�m�ba, mintha valahol m�r l�ttam volna �ket. De nem eml�keztem r�juk, sehonnan nem r�mlettek.

A lenti f�rd�szob�b�l f�lt�rekv� v�zcsobog�sra ocs�dtam fel. Jen f�r�dni k�sz�l, ami azt jelenti, hogy van egy teljesen szabad �r�m, m�g � elv�gzi a teend�it. �n nem csin�ltam semmi m�st, csak gyorsan letusoltam, megmostam a szok�sosan elaludt arcomat �s beleb�jtam a gardr�bb�l kih�zott ruh�ba. Tizen�t perc sem telt bele az eg�sz miz�ri�mba, �s m�r a k�z�s konyh�nk vadi�j h�t�je el�tt �llva konstat�ltam, hogy ism�t pir�t�s lesz a reggelim.

F�lv�gtam a kenyeret �s �gyelve, nehogy meg�gessem magam beletettem a pir�t�ba.

Egy k�ls� szeml�l� sz�m�ra tal�n olyan lehettem, mint egy lestrap�lt alvaj�r�… Per pillanat azt sem tudtam, fi� vagyok-e vagy l�ny, vagy �ppens�ggel, milyen nap van, annyira nem voltam k�pben. Gondolataim �jra elfoglaltak minden ter�letet az agyamban, �s semmi m�sra nem b�rtam f�kusz�lni, csak az �lmom f�szerepl�ire.

Bamb�n kezdtem el enni kiss� meg�gett kenyeremet, mikor Jen baktatott be frissen kivasalt haj�val.

- Borzaszt�an lass� vagy – jegyeztem meg k�sz�n�s helyett, mik�zben felk�t�ttem a hajam, aminek g�nd�r f�rtjei a szemem el�tt jelezt�k, hogy f�s�lk�dni k�ne.

- Pr�b�lj meg te egy csom�t a hajadban h�rom m�sodperc alatt kiszedni!

Jennek ism�t f�raszt� napja lehetett tegnap. Biztos sokat pr�b�ltak, mivel este – egym�s ut�n negyedik napja – nem l�ttam hazaj�nni.

Miut�n befejeztem a reggelimet �s elmosogattam, f�lcaflattam a f�rd�mbe. Mi�rt is? Ja, igen, f�s�lk�dni…

Teljesen sz�t vagyok ma sz�rva. �s �rzem, hogy ez m�g csak rosszabb lesz.

Nagyj�b�l kibogoztam sz�tkusz�lt hajamat �s t�sk�val a h�tamon lecammogtam a l�pcs�n. Legnagyobb csod�lkoz�somra Jen m�r az ajt�ban v�rt engem.

- H�t te? Hogy k�sz�lt�l el ilyen hamar? – k�rdeztem.

- Siettem.

- Hajt a szerelem vagy csak Chase visz suliba? Ja, bocsi, az ugyanaz – nevettem el magam ma el�sz�r.

�rdekes m�don, ha f�radt vagyok, mindig t�bb kedvem van m�sokat szek�rozni.

- Neked meg mi bajod van ma? Ne rajtam �ld ki magad, j�? Macer�lj m�st! – Bev�gta maga m�g�tt az ajt�t �s duzzogva be�lt a kocsiba.

- J�, csapkodd csak az ajt�t! De az �jraf�nyez�st te int�zed �s…

Elhallgattam, mert, ahogy bek�t�ttem a biztons�gi �vet megl�ttam, hogy remeg a keze.

- H�, Jen… Mi a baj? �n nem akartam ordib�lni csak…

- Hagyd ezt, az �n hib�m, bocs. – B�lintottam, hogy fojtassa. K�zben halkan �letre keltettem a motort. - Kibor�t ez a sok pr�ba. Napi h�rom �ra intenz�v gyakorl�s. Tuck egy �r�lt maximalista.

Nevetett, de arca szinte r�gt�n eltorzult �s egy hangtalan „a�” hagyta el a sz�j�t. Lassan a h�tt�ml�nak d�lt.

- A h�tad? – B�lintott. - Mi�rt nem hagyod m�r ott? T�bb mint �t �ve csin�lod.

- Legsz�vesebben m�r r�g megtettem volna, de… A fi�k megb�znak bennem, �s ez a verseny is Baltimore-ban… Most nem l�phetek ki.

Az �t tov�bbi r�sze csendes volt. Teljesen belefeledkeztem a t�j leny�g�z� sz�ps�g�be. Az es� ugyan m�r nem esett, de f�kr�l �s vir�gokr�l m�g le-lepotyogtak a k�kl� cseppek, az enyh�n leh�zott ablakon pedig be�ramlott a h�s menetsz�l.

Az iskol�ba �rkez�s ut�n azonnal elv�ltak az �tjaink Jennel. Neki matek, nekem pedig egy f�lemel� �s �rdekfesz�t� biol�gia �r�m lesz. Az �ra t�nyleg f�l�tt�bb izgalmas volt – lestrap�lt idegrendszerrel hallgattam v�gig Mr. Realy monol�gj�t a planktonok t�pl�l�kszerz�s�r�l �s szaporod�s�r�l. Ezut�n pedig m�r csak �gy rep�lt az id�. Semmi szokatlan nem t�rt�nt, csak p�r di�k okozott fennakad�st az irodalom �r�n.

M�r az eb�dl� sorba elrendezett m�anyagasztalain�l �lt�nk, mire Holly �s Alyssa is csatlakoztak hozz�nk.

- Szia csajszi! Hell� Sam! – k�sz�ntek egyszerre.

- Sziasztok!

- Eg�sz nap t�ged kerest�nk. Figyelj Jen, most meg kell besz�ln�nk mindent! – kezdte Holly. - Szerintem sokkal jobban j�nne ki, ha Chase helyett Greg b�jna �t alattad egy hull�mmal, azt�n egy gyors tark�billent�s �s fent is vagy.

- Chase mi�rt nem j�? – k�rdezte l�zasan Alyssa.

- Greg sokkal hajl�konyabb �s jobban mozog. Chase pedig… velem t�ncolhatna.

Apr�, de ann�l sejtelmesebb mosoly jelent meg sz�ja sark�ban. Sz�val, sz�rtem le, akkor a Chase-Jen p�ros�t�s k�ptelens�g…

- Ja, hogy t�ged a saj�t �rdekeid hajtanak – vigyorgott r� Jen. – Figyelj, ezt Tuckkal kell megbesz�lned, nekem t�k�letesen mindegy, hogy ki bujk�l alattam…

Eddig b�rtam odafigyelni a besz�lget�s�kre, azt�n teljesen elvesztettem a fonalat. A nap tov�bbi r�sze m�g esem�nytelenebb �s unalmasabb volt, mint azt k�pzeltem volna.

- Mi legyen eb�dre? – hallottam meg Jen hangj�t a k�z�s konyh�b�l.

- ���… fogalmam sincs. Teljesen mindegy.

- Nagyon �hes vagy?

- Egy�ltal�n nem.

- J�, akkor nem is f�z�k semmit, hanem megtanulok �s h�zok is az edz�sre.

Szinte minden napunk �gy telt, nem sokat besz�lt�nk. Jennek mindig edz�sei vannak, �n pedig amolyan csendben szenved� t�pus vagyok, kiv�ve persze, ha Forma-1 van, mert akkor nem lehetne minket lel�ni: ord�tunk, toporz�kolunk, vagy �ppens�ggel egym�s v�ll�n b�g�nk.

Nekem nem volt sok h�zim, csak matek, azt pedig hamar megcsin�ltam. R�n�ztem az �r�mra, ami �t �ra huszon�t�t mutatott. Ha szerencs�m Jen f�l �ra m�lva j�n haza az edz�s�r�l, �gy nem leszek egyed�l sok�ig. Lementem a nappaliba, de a t�v� bekapcsol�sa ut�n sem m�lt el unalmam. Valami id�tlen csal�di v�gj�t�k ment benne, �gy elkapcsoltam. Legnagyobb meglepet�semre akkor kezd�d�tt a m�lt heti futam �sszefoglal�ja.

- Hali! Na, mi a helyzet? – pattant mell�m Jen teljesen kifulladva.

- T�v�! – feleltem neki a szok�sos sz�tlans�ggal.

M�lth�tv�g�n egyed�l voltam, mert Jen �s Holly „pizsama partiztak”, �gy kell�en ki�rj�ngtem magam a futamon. De m�g most is egym�st �lelgetve n�zt�k Arnoldo Massa �r�letes gy�zelm�t, ami egy arany�rmet �s t�z pontot hozott a csapatnak, bebiztos�tva �gy az egy�ni �s konstrukt�ri els� hely�ket. A m�sodik helyet Paolo Rossi, a dobog� utols� fok�t pedig Dietrich Reinhart cs�pte el. Nagyon �r�lt�nk mindketten. Csak a Forma-1 volt, ami m�g a legrosszabb kedv�nkben is �v�ltve tudtunk v�gigszurkolni.

Mondt�k m�r p�ran, hogy szomsz�d-gyilkol�ak lenn�nk a belv�rosban. Ez az egyik ok a sok k�z�l, hogy h�z�p�t�sn�l any�m mi�rt v�lasztotta annak idej�n az erd�t a zs�folt utc�k helyett.

Vacsor�ra csak m�zlit terveztem. Levettem a polcr�l a tasakot �s letettem a konyhapultra.

Nem, ink�bb leejtettem.

Hirtelen h�tr�lnom kellett, mert �gy �reztem k�pzel�d�m, vagy megbolondultam. Edward Cullent l�ttam magam el�tt, ahogy egy kit�rt ablakban �l, majd elrugaszkodik, �s f�lsz�ntva a faburkolatot egy oszlopnak l�k valakit.

Megr�ztam magam �s a v�zi� �gy sz�llt el, mint az ijedt mad�r mennyd�rg�skor. Sz�vem �jfent �r�lt t�ncba kezdett. Musz�j volt le�ln�m, hogy lenyugodjak �s �tgondoljak mindent. Arcomat kezeimbe temettem; ujjaim g�rcs�sen kapaszkodtak a hajamba.

Gondolataim csak �gy cik�ztak a fejemben, �ri�si rendetlens�get hagyva magunk ut�n. Egy�ltal�n nem �rtettem semmit. Ki �? Ismerem? L�ttam m�r? Mi�rt k�pzel�d�m R�la? Mit keres az �lmaimban? �s m�g az az Alice is…

Kisz�radt ajkaimat egy f�radt ny�g�s hagyta el. Nem tudtam mit kezdeni magammal, a nap minden perc�ben azon j�r az agyam, hogy vajon mi�rt van olyan d�ja vu �rz�sem, ha r� gondolok, vagy �pp egy agyr�m kell�s k�zep�n tal�lom magam. De nem kapok v�laszt, hi�ba keresek f�l minden eldugott kis rekeszt agyam k�nyvespolcain.

Eddig megmagyar�zhatatlan okok miatt nem hallottam, hogy Jen ord�tatta a leg�jabb CD szerzem�ny�t, de most furcs�nak t�nt, ahogy hirtelen mindent bebor�tott a fagyos cs�nd. H�gom gyors �s hangos l�ptei ki�ztek minden k�sza gondolatot a fejemb�l, �s f�lk�sz�l�dva a rendk�v�l k�nyelmes vasszerkezet� sz�kb�l �jra k�zbevettem a m�zlit �s a tejet.

- K�rsz? – l�b�ltam meg el�tte a zacsk�t.

- Aham, j�l j�nne. – Kez�t gyorsan a sz�ja el� tette, nehogy kisz�kj�n rajta egy k�sza �s�t�s. Azt�n bambul�som folytat�s�b�l m�r megint Jen hangja t�r�tett vissza, amint �ppen a m�zlit majszolta. - K�pzeld – kezdte teli sz�jjal, de lenyelte a falatot. - Nem mondtam, de Tuck ma k�z�lte: indulunk a Streets-en!

- Komolyan? Gratula hugi! Ez fantasztikus! – �tny�ltam a kicsinyke faasztalon �s meg�leltem. - �s mikor lesz?

- Nem tudjunk. Aznap kapunk SMS-t.

Az ez ut�ni besz�lget�s�nk lapos volt, mint minden este, mikor m�r v�rjuk, melyik�nket �ri utol hamarabb az �lom. Csak a szok�sos iskolai dolgokr�l csacsogtunk, vagy a soron k�vetkez� h�tv�gi programunkr�l – ami most egy hegym�sz�s lesz Jen t�ncband�j�val, a 410-esekkel.

Nagyon szeretem �ket, kedvesek, viccesek �s persze olt�ri t�ncosok mindannyian. Mindig irigyeltem �ket, hogy b�rnak annyit gyakorolni egym�s ut�n, megcsin�lni mindent, amit Tuck mond nekik �s kif�radtan is sz�zh�sz sz�zal�kig teljes�teni. Csod�ltam a tud�sukat is, hisz’ Mitch tizen�t �ves, m�gis szinte � a legjobb t�ncos k�z�tt�k. Mindig szerettem volna �gy ugr�lni, breakelni, mint �k. A Streets-en �gy biztos nyerni fognak.

A Streets… A vil�g legnagyobb, legkem�nyebb utcai t�ncversenye, amelyben mozg�sba lend�l a test, f�lforr�sodik a sz�v �s sz�rnyra kap a k�pzelet. Minden, amir�l egy utcai t�ncos �lmodhat. Ha megnyered, ti�d a dics�s�g, ti�d minden. De ez is csak egy �lom marad sz�momra, mint oly sok minden m�s. Nem lenne �pp a legszebb l�tv�ny, ha minden m�sodik l�p�sn�l felbukn�k egy-egy pr�b�n. Ez�rt nem kezdtem bele semmilyen sportba. Kiv�tel, amikor n�ha napj�n elmegyek egyet kocogni. Ez az�rt sz�m�t valamit…

Jen m�r tusol – hallom a tocsog�st –, de kimaradt p�r perc az eml�keimb�l, �gy nem vettem �szre, hogy elk�sz�nt volna.

Egyszer�en nem tudom kiverni a fejemb�l. Mindenhol ott van. �s az a legfurcs�bb, hogy olyan, mintha ismern�m �t �s a vele kapcsolatos dolgokat is. P�ld�ul ott van Alice. �lmomban r�m mosolygott �s nagyon er�s k�sztet�st �reztem, hogy viszonozzam kedves gesztus�t; hogy integessek neki, vagy csak egyszer�en k�sz�njek. Az el�bbi k�pr�zatomr�l pedig nem is besz�lve. �gy �ltem �t, mintha ott lenn�k, ott fek�dn�k a f�ld�n. M�g a meleg v�r csordog�l�s�t is �reztem a combomon, az �les f�jdalmat a tark�mn�l �s valami teljesen m�st. Legbel�l. Nem tudn�m megmondani, mit, sosem �reztem m�g ehhez foghat�, mindent bet�lt� �rz�st. �s… mintha most egy �r lenne helyette a mellkasom k�zep�n.

Ki kell der�tenem, hogyan cs�ppentem bele ebbe az eg�szbe. �s azt hiszem, ma el is kezdem. Az alv�st m�r r�g kil�ttem a napt�ramb�l.

�j �tletemt�l felvillanyoz�dva futottam f�l az emeletre. Mosolyogva nyitottam be az ajt�n, hogy – b�r fogalmam sincsen, hogyan – v�gre f�ny der�lhet az igazs�gra. Ahogy bel�ptem a frissen haj�padl�zott szob�m k�sz�b�n, megdermedtem �s reflexeim h�j�n az ajt� nagyot csap�dva visszakattant a hely�re.

Szinte biztos voltam benne, hogy megint valami el��rzet, �lom – vagy h�vj�k b�rminek is – ker�tett a hatalm�ba:

Edward Cullen �lt mellettem, kutat� tekintet�t az eny�mbe f�rta. Valami furcsa moh�s�g �radt bel�le, mint egy kisfi�b�l, aki ki akarja pr�b�lni els� j�t�k�t, de f�l, hogy t�nkreteszi.

Azt�n minden olyan gyorsan t�rt�nt, a k�pek csak �gy peregtek le el�ttem, mint egy film kock�i.

K�t keze k�z� fogta az arcomat.

Habozott − de nem a szok�sos �rtelemben, emberi m�don.

Nem �gy, ahogy egy f�rfi hezit�l, miel�tt megcs�kol egy n�t, de szeretn� el�bb kipuhatolni, mik�nt fog a n� reag�lni. �s nem �gy, amikor az�rt habozik, hogy meghosszabb�tsa a pillanatot, a v�rakoz�s eszm�nyi pillanat�t, amely n�ha jobb, mint maga a cs�k.

Edward az�rt habozott, hogy kipr�b�lja mag�t, hogy l�ssa, biztons�gos-e a dolog, hogy megbizonyosodj�k r�la, m�g mindig ura �nmag�nak.

Azt�n hideg, m�rv�ny ajk�t nagyon gy�ng�den az eny�mhez �rintette.

Amire egyik�nk sem sz�m�thatott, az az �n reakci�m volt.

A v�rem forrni kezdett, �s �gett az ajkam. Vadul, zih�lva l�legeztem. Az ujjaim g�rcs�sen t�rtak a haj�ba, hogy k�zelebb h�zzam magamhoz a fej�t. Az ajkam elny�lt, �s bel�legeztem k�b�t� illat�t.

K�v� v�lt. Gy�ng�den, de ellen�llhatatlan er�vel eltolta mag�t�l az arcomat. Kinyitottam a szemem, �s l�ttam, hogy az arca kem�ny, fegyelmezett.

Megr�ztam magam �s az arc, a kezem sim�t�sa szertefoszlott. Magatehetetlen�l d�ltem neki az ajt�nak �s gyenge v�gtagjaimmal a f�ldre cs�sztam. Ez volt az eddigi legval�s�gh�bb �rz�kcsal�d�s, aminek meg is lett a hat�sa: zih�ltam �s nagyon mereven csak egy pontot, az �gy sz�l�t n�ztem.

Teljesen �t�ltem mindent. Ajkai kem�nys�g�t, b�re h�s �rint�s�t, m�mor�t�an �des lehelet�nek csiklandoz�s�t az arcomon… Agyam minim�lis ell�t�sra kapcsolt, �gy v�gk�pp nem b�rtam elgondolkozni rajta, hogy t�rt�nhet meg ilyen, �s mi�rt pont velem.

Percekig olyan voltam, mint egy �l�halott. Nem voltak gondolataim, csak az el�bbi k�pkock�k �ltek bennem. M�r lenyugodott a l�gz�sem �s n�ma csendben �ltem m�g mindig az ajt�nak t�maszkodva. M�lyet szippantottam a leveg�be, majd lassan �s egyenletesen kif�jtam. Elveszettnek hitt gondolataim kezdtek visszat�rni, �s m�r-m�r meg tudtam volna mondani, ki vagyok. Az ut�bbi f�l �ra – kiv�ve az el�bbi, bennem m�g mindig elevenen �l� extra realisztikus ill�zi�m – visszat�rte ut�n r�mleni kezdett a tervem l�nyege is.

F�l�lltam h�t a sokat meg�lt ajt� el�l �s er� hi�ny�ban elcsoszogtam az �sr�gi sz�m�t�g�phez. �gysem szoktam haszn�lni, arra pedig t�k�letesen megfelel, ha valamit keresni akarok rajta – �pp, mint most –, �gy f�l�sleges lenne megvenni a leg�jabb hi-tech k�ty�t. De Jen m�r nem �gy gondolja…

A bekapcsol�s, ami m�skor �r�knak t�nik, most m�sodpercek alatt eltelt �s szinte azonnal r�mentem a keres�oldalra. Nem tudtam, mit keressek. De azt�n egy gondolat f�lkapcsolta a rajzfilmekben l�tott kisl�mp�t a fejem felett: a szarvas. Azt�n Edward sz�j�n a v�r.

Nem, nem, az m�r t�nyleg lehetetlen! Nem, azok… azok csak a r�mt�rt�netek sz�lem�nyei. Biztos van valami magyar�zata. Itt van p�ld�ul, hogy…

Gondolataim azonnal elakadtak, mert nem volt indok, amivel al�t�maszthattam volna, hogy �k nem… M�g a gondolata is az elmebajomat igazolta volna, �gy gyorsan bep�ty�gtem a keres�be egy sz�t: kannib�l.

K�nomban felr�h�gtem, �s gyorsan kit�r�ltem. Ez m�g viccnek is sz�nalmas volt. Lehetnek p�ld�ul valami szekta, vagy t�rzs tagjai… De szeg�nyes tudom�som szerint errefel� csak makah indi�nok, lesz�rmazottaik �lnek. De eszembe jutott m�g, hogy esetleg Superman-i er� sz�llta meg, vagy egy m�rges p�k cs�pte meg, de azt�n elvetettem mindk�t �tletet – tudtom szerint Clark Kent �s Peter Parker is a norm�l �letm�d h�ve volt.

�tleteim v�gesnek bizonyultak. Semmi haszn�lhat� nem jutott eszembe, kic�ce… Mi�rt ne? Egy pr�b�lkoz�st meg�r.

V�rsz�v�k – �rtam be a keres�be.

R�kattintottam az els� oldalra. A denev�r, pi�ca �s m�s �l�sk�d�k biol�giai fel�p�t�s�t, adatait taglalta, �gy visszamentem az el�z� oldalra. Hosszas keresg�l�s ut�n az egyik fan-oldalon r�tal�ltam valami �rdekesre.

Hihetetlen�l gyors. Er�s. V�rt ittak. Vonzz�k az embert… V�mp�rok.

Ezek a szavak �gy villantak ki az egybefolyt sz�vegb�l, mint �js�t�tben a hirtelen f�lbukkan� diszk� f�nyek. �jra �s �jra �tfutottam a sorokat, h�tha rosszul l�ttam �s v�gre megnyugodhatok. Ezek helyett mindig ugyanazt az egy sz�t l�ttam.

Nagyot nyelve t�rtem vissza a k�kem�ny val�s�gba, �s tapasztaltam meg, milyen az, ha az ember sz�ve �gy d�b�r�g, mint egy mag�b�l sz�zhatvan decibelt kiereszt�, ablakt�r� m�lynyom�l�da a legvadabb techno zen�re, megt�zdelve a cseppet sem kellemes zih�l� l�gz�ssel �s k�zremeg�ssel.

Nem az�rt voltam ilyen lelki traum�ban, mert f�ltem t�le.

Hanem, mert eddig is k�pben voltam a term�szetfeletti l�nyekkel kapcsolatban, �s pont egy ilyen k�zenfekv� dolog nem esik le.

Vettem egy m�ly leveg�t, hogy csillap�tsam az idegess�gem, de evvel maximum annyit �rtem el, hogy t�gult a t�d�m. Huszonk�t �ra harminc perc – vill�dzott f�l a monitor jobb als� sarka. M�g utolj�ra az oldal k�zep�re pillantottam, hogy memoriz�ljam a sz�veget. Ugyan f�l�sleges volt, hiszen lehet, hogy a mem�ri�m egyenl� egy aranyhal�val, de ezt az egy sz�t �r�kre megjegyzem.

Egyr�szt szerettem volna jobban belem�lyedni a dologba, t�bbet megtudni r�la, de… f�ltem is �s nem akartam elhinni. Ez m�g t�l korai szakasza a meg�rt�snek. Elfogadni meg v�gk�pp nem voltam k�pes.

Ilyen egyszer�en nincs! Hogy is lehetne?! De… mi�rt pont �? Nem is. Ink�bb mi�rt pont �n? Mi�rt pont �n �lmodok r�la? Mi�rt pont �n cs�ppentem bele ebbe az eg�sz hist�ri�nak az �jj��led�s�be? Nem lehetett volna egy m�sik kev�sb� bolond �s szerencs�tlen l�nyt v�lasztani? �, nem. A Sors kip�c�zett mag�nak �s a j�zan eszem pindurka darabj�n �s Jenen k�v�l mindent elvett t�lem. Persze, akkor m�r egy v�mp�r is vad�sszon r�m, mit �rthat m�r az �gy is rettenetesen unalmas �letemnek? Semmit. F�lr�zza �s legal�bb sz�rakoztat� lesz egy ideig.

M�r majdnem elindultam a fekv�alkalmatoss�gom fel�, mikor a kisl�mpa �jra f�lvillant. �s Alice? Egy�ltal�n rokonok? Honnan ismerem? Senki sem mondta. M�g Edward sem sz�l�totta meg az �lmomban. Akkor pedig nem tudom. Olyan �rz�s volt, mintha… �szt�n�sen tudtam volna. Eml�keztem volna r�.

A gondolataim m�r-m�r t�nyleg az �r�let hat�rait feszegett�k �s �n kezdtem f�lni, honnan tudok ilyeneket. Megr�ztam magam. Hangtalanul fel�lltam a sz�kr�l, csak az �gy kisebb reccsen�se has�tott bele a fesz�lts�ggel teli leveg� cs�ndj�be, amikor lefek�dtem r� a magam negyvenhat kil�j�val. Val�sz�n�bb volt, hogy az agg�lyaim s�lya nyomta meg a faszerkezetet.

Legnagyobb meglepet�semre ezut�n nem gondoltam semmire, s�t �lomtalanul aludtam, �gy reggel kipihenten �bredtem. Csukott szemmel pr�b�ltam rendbe hozni a fejem. Ilyen id�tlen �lmom se volt m�g!

- Sam, �bredj! Basszus, �bredj m�r fel, Sam! H�romnegyed h�t van.

- Uh, k�sz. �szre se vettem, hogy elaludtam. – motyogtam magamban.

Tal�n… lehet, hogy nem is �lom volt. De t�l abszurd is, hogy megfeleljen a val�s�gnak.

- R�m�lom? - Jen hangja z�kkentett ki.

Nem sz�ltam semmit, csak a kezeimmel legyintve kitess�keltem a szob�b�l. A megszokott bambul�som most csak f�l percig tartott �s fitten pattantam ki az �gyb�l. �jabb meglep�d�s hull�mmal tapasztaltam, hogy mosolygok �s semmi jele nincs a tegnap esti aggodalmamnak.

Szerencs�re balj�s gondolataim most nagy�vben elker�ltek �s csak kir�ndul�sunk j�rt az eszemben, �gy nem mindennapi m�don k�s�n �rtem le Jenhez, aki m�r menetk�szen v�rt a nappali kanap�j�n �lve.

- Mehet�nk, nem eszek – v�gtam vissza s�rget� pillant�s�ra v�laszolva.

Az elk�vetkezend� n�gy nap esem�nytelen�l telt sz�momra. M�g mindig nem b�rtam �p �sszel felfogni, ami azon az est�n t�rt�nt, de kezdtem beler�z�dni a sz�nlel�sbe, hogy semmi bajom.

A szombatom viszont el�g �rdekesen alakult.

Jen �jjel kett�kor megkapta az SMS-t, hogy aznap este nyolckor Baltimoreban kell lenni�k. A sok k�rny�kbeli csapat miatt �ttett�k a verseny helysz�n�t Victori�b�l �szak-Amerika m�sik fel�be. �nzetlen seg�ts�get ny�jtva megrendeltem neki a jegyet �s m�g kett�t – nekem valamint Alyss�nak. M�g a rendel�s el�tt f�lh�vtam, hogy benne lenne-e, ha egy m�sik g�ppel Jen�k ut�n utazn�nk. Nagyon tetszett neki az �tlet �s megbesz�lt�k, hogy amint a sr�cok g�pe f�lsz�llt, mi hazamegy�nk a csomagok�rt �s ut�nuk rep�l�nk.

A d�lut�n tov�bbi r�sze avval a magabiztos keresg�l�ssel telt, hogy Alyssa �s �n bej�rtuk a f�l v�rost, h�tha megtal�ljuk Mitch h�z�t. Mitch-nek ugyanis van egy b�tyja, Marco, aki most �pp munkan�lk�li �s j�l j�nne neki az ellenszolg�ltat�s a m�ltkori mal�r�nk�rt. �n �s Jen tavaly ugyanis a keresztanyjuk h�z�ban nyaraltunk �s kis h�j�n felgy�jtottuk a konyh�t… vagyis le�gett a komplett t�zhely.

Mitch-et is beavattuk a meglepet�s utunkba, de szigor�an csak akkor mondtuk el neki, mikor megesk�d�tt a street dance mindenhat� szellem�re, hogy nem sz�l Jennek.

Hazafel� m�r Marco is vel�nk tartott, � fog vigy�zni a h�zra, m�g t�vol lesz�nk. H�gomt�l elcsentem a laptopj�t �s eltiltva a vend�gszob�t�l, betuszkoltam oda Marc�t egy nagy adag chips �s k�t liter k�la t�ras�g�ban.