�j h�tre virradtunk.

Most Jen aut�j�val v�gtunk neki a szerpentinekkel tark�tott aszfaltozott �tnak. A t�j kiv�telesen fele annyira se k�t�tt le, mint tegnap, vagy az el�tt b�rmikor. Igaz, hogy az este lehullott els� h�t�meg feh�rbe bor�totta t�jat �s gy�ny�r�en szikr�zott a nap s�rga f�ny�ben, de az agyamat elfed� vastag k�d nem engedett be j�form�n semmit. A parkol�ban egy t�zpiros BMW M3-as mell� �lltunk be – pont, mint a Jen�.

�joncok.

A feh�r gr�nitlapos folyos�n, a term�nk el�tt v�rakozott k�t l�ny. A magasabbik szoborsz�ps�g� volt, olyan csod�latos alakkal, amilyet a leg�jabb f�rd�ruha trendet bemutat� sportmagazin has�bjain lehet l�tni. Az effajta sz�ps�gnek el�g bel�pnie egy szob�ba ahhoz, hogy minden l�nynak porba hulljon az �nbizalma. Aranysz�ke haja l�gy hull�mokban omlott le a h�ta k�zep�ig.

Az alacsonyabb l�ny pedig…

Hirtelen meg�lltam. Szemeim kit�gultak, l�legzetem felgyorsult, ahogy r�j�ttem: � volt az a l�ny az �lmomban. � volt az, aki r�m mosolygott �s elvonszolta Edward Cullent. A l�ny alakj�t akkor nem is figyeltem meg, csak vele t�r�dtem. Volt benne valami koboldszer�: rendk�v�l v�kony volt, az arcvon�sai finomak. Holl�fekete haja r�vidre ny�rt tincsekben meredezett szanasz�t.

Alice.

Mindegyik�k arca kr�tafeh�r. Nem volt n�luk s�padtabb di�k ebben a v�rosban. �s mindegyik�knek s�t�t szeme volt, hi�ba k�l�nb�z�tt a hajuk sz�ne. Szem�k alatt s�t�t karik�k – lil�s, v�ral�fut�s-sz�n� karik�k. Mintha �lmatlans�gban szenvedn�nek, vagy �ppen felgy�gyul�ban lenn�nek egy kiad�s orrt�r�sb�l. �mb�r az orruk, ak�rcsak minden arcvon�suk, egyenes volt, hat�rozott vonal� �s t�k�letes.

- Kik ezek? – k�rdezte Jen Hollyt, amikor m�r helyet foglalt mellette az els� padban, el�ttem.

- Fogalmam sincs. De… de… egyszer�en… wow. – Csak ennyit tudott mondani. Will is csatlakozott hozz�nk.

Will szerkeszti a suli�js�got, �s Stannel kezelik a sulir�di�t. Igaz, hogy m�r mindketten leballagtak, de h�s�gesek maradtak az iskol�hoz.

- �k a k�t Cullen l�ny.

- �s ezt te honnan tudod? – k�rdeztem meglepetten.

- Az igazgat�t�l. Tudod, protekci�. – nevetett. - A sz�ke Rosalie Cullen, a fekete pedig Alice Cullen. Azt hiszem, m�g vannak testv�reik, de �ket nem l�ttam.

Az �r�n is a k�t l�nyon agyaltam. Nem lehetett eld�nteni, melyik�k a szebb – a kicsi fekete, �mb�r kecses �s egy man�ken st�lus�t id�z� Alice, vagy a legszebb modelleket is megsz�gyen�t� alakkal rendelkez� Rosalie Cullen.

Az eb�dl�ben is ott voltak. De teljesen elk�l�n�ltek a t�bbiekt�l. A sarokban �ltek, a lehet� legmesszebb t�lem, a hossz� helyis�g t�ls� v�g�ben. Besz�lgettek, de enni nem ettek egy falatot sem, pedig mindegyik�k el�tt ott volt a t�lca az �rintetlen ennival�val. Ajkuk alig-alig mozgott besz�d k�zben, nem is nevettek, csak halkan diskur�ltak.

Nem is �rtem, mi�rt nem besz�l vel�k senki. A mond�s azt tartja, hogy a ruha teszi az ember, �s ha ebb�l a szempontb�l n�zz�k �ket, kir�nak a t�megb�l: mindegyik�k a legutols� divat szerint �lt�zik. Nem lehet nem �szrevenni �ket. K�v�l�ll�k, szeml�tom�st neh�z lesz nekik a beilleszked�s. �gy l�tszik, mintha… mintha nem akarn�k �ket befogadni. N�ha t�nyleg neh�z meg�rteni az embereket.

Mik�zben elm�ly�ltem tanulm�nyoztam �ket a kisebbik, Alice fel�llt �s egy k�t�lt�ncos magabiztoss�g�val �s ruganyoss�g�val ell�pdelt a kisablakig, majd bel�kte azon a t�ny�rj�t �s Rosalieval a sark�ban vill�msebesen kivonultak a h�ts� ajt�n. Sz�jt�tva n�ztem ut�nuk.

Miut�n v�gezt�nk az eb�ddel, bement�nk biol�gi�ra, ami most t�nyleg �rdekes volt. Kikaptuk a m�ltkor meg�rt dolgozatunkat. Nekem sajnos egyes lett. Jobb lett volna, ha ink�bb a tanul�sba mer�l�k bele, mintsem a titokzatos �lom-angyalom elemezget�s�be.

Egy kezet �rz�keltem k�zel a l�t�terem mezej�hez.

- Mi…? Mit mondt�l? – t�rtem vissza a val�s�gba. M�r otthon �lt�nk. �gy l�tszik kiesett k�t �ra az eml�keim k�z�l.

- Azt k�rdeztem, hogy szerinted honnan j�ttek? Tudod, Cullen�k.

- Fogalmam sincs, de valami hasonl� helyr�l j�hettek, mint ez. Na, �n elmegyek s�t�lni, majd j�v�k!

- Ok�, szia!

A telefonomat sem tettem el, �gy indultam neki a hideg t�lnek. Az aut�k ilyenkor m�r nem j�rtak az �ton.

Alkonyat volt. A napnak m�r csak a sz�le l�tszott a f�kkal k�r�l �lelt, v�r�sl� horizont vonal�n, �s csak n�h�ny bagoly huhog�sa t�rte meg a dermeszt� cs�ndet. Ism�t belebambultam a k�rny�k csod�iba, �gy m�r csak akkor eszm�ltem fel, amikor az ujjaim reszketni kezdtek �s �szrevettem, hogy az erd� m�ly�n �llok egy kiv�nhedt fat�rzs mellett. Megp�rd�ltem. De hi�ba, hisz’ fogalmam sincs merr�l j�ttem.

�risten! Elt�vedtem! – vontam le a k�vetkeztet�st.

�jra p�rg�sre k�nyszer�ltem, mert a h�tam m�g�tt egy ismer�s hang hallatszott. Tompa puffan�s, ny�g�s, majd fr�cs�g�s.

Nem, az lehetetlen!

Nyeltem egy nagyot �s elindultam a hangok ir�ny�ba. N�ha-n�ha meg pr�b�lt akad�lyozni tov�bbjut�somban egy-egy fa�g, de sikeresen kiker�ltem �ket.

Nem, m�g mindig k�pzel�d�m!

Azonban a d�ja vu �rz�s csak er�s�d�tt, �s amint kigondoltam az el�bbi monol�gom, nem tudtam kiker�lni egy �gat, ami sikeresen orrba v�gott.

�s akkor megl�ttam �t.

Ott guggolt a szarvas mellett, �s most tiszt�totta meg sz�j�t a v�r�sl� ned�t�l. �reztem, ahogy d�bbenet ki�tk�zik rajtam: ajkaim elny�ltak egym�st�l, zih�lni kezdtem, sz�vem pedig �r�lt temp�ban pr�b�lt kisz�kni mellkasom buk�ter�b�l. Nyelni pr�b�ltam, de kisz�radt �s reszel�s volt.

Ekkor �szrevett. Szemeiben ugyan�gy t�kr�z�d�tt minden, amire sz�m�tottam. De tal�n egy pillanatra a felismer�s is megcsillant benne. �s ugyanaz a k�k fels� �s nadr�g volt rajta; haja k�cosan keretezte alb�n�feh�r b�r�t. �s v�rtam.

V�rtam, mikor jelenik meg m�g�tte Alice Cullen, de sehol sem volt. Csak n�zett. Teljesen elvesztem szemeinek tenger�ben, aminek �riszei folyamatosan fakultak ki t�nd�kl� �jfeket�b�l aranysz�nn�. Elindultam, csak az �szt�neimet k�vettem. A csontropogtat� hideg sz�l arcomba libbentette a hajam, fel� f�jva illatomat, amit nagy moh�s�ggal szippantott be. �riszei nyomban visszas�t�tedtek a fekete �rnyalataiba – szembogara m�r-m�r nem is l�tszott. Egyszer csak felegyenesedett, �s ahogy sejtettem, futni kezdett a m�sik ir�nyba.

Egy hirtelen �tlett�l vez�relve – �s imm�ron visszakapva �ntudatoss�gom valamennyi szikr�j�t – ut�na ord�tottam.

- Edward! – A hangom ugyan alig volt t�bb egy ny�g�sn�l, tudtam, hogy hallotta.

De semmi. Csend honolt a k�d�s�dni kezd� erd�ben. �s �n itt v�rtam egyed�l. Az erd� k�zep�n.

H�t mondtatom ennek azt�n sok �rtelme volt! Se telefon, se t�rk�p, se semmi. Okos vagy! – hallottam meg saj�t hangomat, amint eszeveszetten ord�tozik a fejemben. Szemeimet ellept�k a r�gen oly s�r�n viszontl�tott k�nnyek, �s csaknem �sszeestem t�rdeim vacog�s�t�l, ha egy �vatos k�z meg nem ment a biztos h�traes�st�l.

Semmit sem �rzek. Gondtalanul ringat�ztok az �lomvil�gomban, ahol a sz�ke kir�lyfi �s a feh�r paripa helyett egy magas, j�k�p�, kr�tafeh�r b�r� fi� a kocsija motorh�ztetej�re t�maszkodik. A k�kl� eget k�mleli, amin n�hol el�ker�l egy-egy b�r�nyfelh�, de szinte mindent bebor�t a meleg�t� nap sugara – csak a kocsim �ll az �rny�kban.

Meg�rzi, hogy j�v�k, �s r�m emeli mosolyg� arc�t. Ajkai felh�z�dnak, kivillan al�luk borotva�les fogsora. Visszamosolygok �s ism�t belefeledkezve l�tv�ny�ba, arcomat enyhe p�r �nti el. Mosolya sz�lesebbre ny�lik, �s lass�, �mde megfontolt l�ptekkel elindul fel�m. Ingje most b�zs sz�n�, ami mellkas�t f�lig megmutatja.

�s ekkor �jra megl�tom a csod�t, amit m�r meg kellett volna szoknom, hisz’ h�nyszor meg h�nyszor n�ztem csillog� b�r�t, ahogy megt�rik rajta a napf�ny. De nem.

Most is megbabon�zva b�mulom �t. M�rv�nykem�nys�g� b�r�nek minden egyes n�gyzetcentim�tere kicsi gy�m�ntk�nt szikr�zik, fedetlen alkarja pedig szinte �geti a szemem. De nem tudok elszakadni l�tv�ny�t�l.

�s nem is akarok. M�r nem olyan, mint egy egyszer� angyal. � m�r egy g�r�g isteneket is porba tipr� angyal.

�s az eny�m.

Csakis az eny�m.

Lehunyom a szemem, s mire kinyitom m�r ott �ll el�ttem.

- Cs�kolj meg! – suttogom. J�ghideg tenyer�t nyakamra cs�sztatja, s kitapintja rajta a vadul l�ktet� eret, amely gyorsan pulz�lja az �ltet� ned�t sz�m�ra. Koncentr�l�s jelenik meg arc�n – gyeng�d r�ncba fut �ssze homloka – �s egyre csak k�zel�t hozz�m.

M�rv�ny ajk�t a nyakamhoz �rinteti. Majd egyre feljebb �s feljebb halad, m�g el�ri a sz�m vonal�t.

V�r.

Nem tudom, mire, de nem b�rom ki.

G�rcs�sen belet�rok a haj�ba �s magammal r�ntom. Csak p�r m�tert h�tr�lunk, �s a h�tam nekiv�g�dik egy fat�rzsnek, ami megnyekken a s�lyunk alatt. Forr a v�rem, �rzem, ahogy egyre jobban felpezsd�l bennem az �get� v�gy. Szinte falom az ajkait.

�s nem tiltakozik. Most nem. Sz�ja sz�tny�lik �s k�b�t� lehelet�t nyelvemen �rzem. Halk ny�g�s hagyja el a torkomat. Kezeim a mellkas�r�l lecs�sznak a fenek�re �s magamhoz szor�tj�k. �rzem, hogy � is akar engem, hogy szeret. V�llamon nyugv� tenyere a t�rdhajlatomba v�ndorol, arra k�nyszer�tve, hogy dereka k�r� tekerjem l�baimat.

Megteszem. B�rmit megteszek, amire k�r.

Elrugaszkodik velem a f�t�l �s egy pillanatba sem telik bele, �s m�r a frissen illatoz� p�zsit csiklandozza kivillan� h�tamat. � is vadul, zih�lva veszi a leveg�t, ak�rcsak �n – pedig cseppet sincs r� sz�ks�ge. Kezei a p�l�m al� cs�sznak �s az adrenalin csordul�sig kit�lti testemet…

- �bredj fel!

Egy csilingel� hang sz�tszak�totta �lmom r�tegfelh�j�t, hi�ba g�rcs�s kapaszkod�som. A hang mell� egy j�ghideg �rint�s is p�rosult, ami gyeng�den sim�totta ki az arcomba l�g� hajsz�lakat. Ki akartam nyitni a szemem, de azonnal elvetettem az �tletet, mert a nap t�z� sugarai szinte vak�tottak m�g �gy, csukott szemmel is. Ink�bb tettettem tov�bb az alv�st �s f�leltem az �rdekesnek �g�rkez� besz�lget�st.

- Szerinted honnan tudhat ennyi mindent? Nem mond semmit?

- Nem tudom, Alice – kezdte egy f�rfihang t�lem nem messze. Az az Alice? Alice Cullen? - Nincsenek gondolatai. Teljes n�mas�g. – Hangja elhalt, m�gis oly t�k�letes �s b�rsonyos, mint Alice-�. Halk ny�g�s szakadt fel tork�b�l.

Sz�p kis csal�di perpatvar k�zep�be cs�ppentem, sz�rtem le, de azt hiszem jobb lesz most felkelni.

Lassan mocorogni kezdtem �s hunyorogva pr�b�ltam kisz�rni a fel�m tornyosul� arcokat. A k�p valamelyest kitisztult, �s �szrevettem, hogy a fejem f�l�tt mosolyg� l�ny t�nyleg nem m�s, mint Alice Cullen. �s mellette pedig egy fi� �llt bossz�s tekintettel.

Edward Cullen.

- Honnan tudtad? – pr�b�ltam megsz�lalni, de hang nem j�tt ki bel�lem, csak kapart a torkom.

- Mi? Nem… nem tudom – ny�gtem elhal� hangon. Fel akartam �lni, de m�rhetetlen f�jdalom nyilallt a hal�nt�komba �s visszak�nyszer�ltem a hideg k�re.

Ism�t k�r�l kellett n�znem. M�g mindig az erd�ben voltunk, pont ott, ahol utolj�ra �lltam. Balra ford�tottam a fejem �s meglep�en kellett tapasztalnom, hogy amir�l eddig ezt hittem, hideg k�, az Alice combja.

- Valami baj van? – sz�lalt meg Alice a s�lyom alatt.

- Fogalmam sincs. Olyan, mintha migr�nem lenne – ny�gtem. Hirtelen er�s�d�tt a f�jdalom, amit�l fintorba r�ndult az arcom.

Egy k�pet l�ttam. �ppen csak elsuhant lelki szemeim el�tt.

Egy r�t. Teli a sziv�rv�ny minden sz�n�ben pomp�z� vir�gokkal. A harmatos f�ben fek�dtem, a fejem mellett pedig Edward Cullen kedves arca mosolygott fel�m.

Kipattantak a szemeim, de akartam fel�lni fel, csak minden er�mmel nyomni kezdtem a hal�nt�kom. A f�jdalom viszont sehogy sem akart m�lni.

- Nem! Senki sem tud r�la! – morogta Edward d�hvel a hangj�ban, �gy, hogy alig hallottam. �rtetlen�l pislogtam r�. Mag�ban besz�l? Akkor m�gsem �n lenn�k az egyetlen �r�lt ebben a v�rosban?

„Nincsenek gondolatai. Teljes n�mas�g.”

Edward hangja visszahangzott a fejemben. El�sz�r nem �rtettem, azt�n mintha minden egy csettint�sre a hely�re kattant volna. K�l�n�s volt, nem szoktam ilyen hamar felfogni a dolgokat.

- Hallod a gondolatokat?

A k�rd�s akaratomon k�v�l buggyant ki bel�lem. Edward elkereked� szemekkel konstat�lta, hogy t�nyleg migr�nem lehetett, �s nagyon meg�rthatott az agyam gondolkod�sra kijel�lt r�szleg�nek – vagy szimpl�n csak �r�ltnek n�zett.

- Ho… Honnan veszed ezt a s�letlens�get?

Nevet�s�n hallatszott az er�ltetetts�g, s arc�ra is csak k�rd�sek ezrei vet�ltek ki.

Alig �szrevehet�en b�lintott egyet �s Alice a f�ldre helyezve a fejem elindult arra, amerre Edward menek�lni akart. Lassan, de ann�l kecsesebben s�t�lt, s k�nnyed j�r�sa meg sem ropogtatta a talpa al� ker�l� fa�gakat.

- �n… r-r�j�ttem – dadogtam. - T�l sok mindenre odafigyeltem �s…

Abbahagytam a magyar�zkod�st, amit nem is tudom, mi�rt kezdtem el. Alice visszafordult, s mindkettej�k arcvon�sain �rr� lettek a meglep�d�tts�g tov�bbi �rzelemnyilv�n�t�s�nak jelei.

- De nem mondan�m el. Soha senkinek.

 A hiteless�g �rdek�ben megpr�b�lkoztam a felkel�ssel. Nem l�ktetett annyira a fejem, �gy n�mi kileng�s ut�n megmaradtam �l� poz�ci�ban.

�jb�l f�jdalom nyilallt bel�m. De most nem a hal�nt�kom erei ugr�ltak �ssze-vissza, mint egy m�moros szertart�son a t�z k�r�l t�ncol� indi�ngyerekek. Valami kem�ny dolog satuba szor�totta a nyakamat, majd �ri�si �t�ssel a gerincem ment�n nekiv�g�dtam egy f�nak. Izz�, fekete �riszek meredtek a szemembe.

- Honnan tudsz ennyi mindenr�l, hm? Mondd el, mire gondolsz! – Az utols� szavakat m�r szinte k�pte.

Sokkot kaptam. Nem b�rtam semmire odafigyelni. Egyr�szt ism�t megbabon�zott, m�sr�szt pedig nem is akartam mozdulni, csak im�dkozni tudtam, hogy meghallja a gondolataimat.

Olvastam az interneten – gondoltam. - Hidd el, k�rlek!

Szem�ben k�telked�s gy�lt, de kezei lassan elengedt�k a nyakamat, s furcsa bizserg�s ker�tette hatalm�ba az eg�sz testemet. Alig v�rtam, hogy hossz� ujjai �jra meg�rintsenek valahol, b�rhol. Hogy b�rsonyos hangon kiejtse a nevemet. Hogy k�pr�ztat� tekintet�t az eny�mbe f�rja. Sz�gyenemben elpirultam. Hogy mertem ilyet gondolni?! �rdekl�d� pillant�ssal f�rk�szte megv�ltozott arckifejez�semet. Vill�mgyorsan Alice-re kapta a tekintet�t, majd vissza r�m.

- Folytasd!

Aranysz�nn� fakult �riszeir�l visszat�kr�z�d�tt a gyenge napsug�r; szemh�jait lehunyta, s egy pillanatra a r� s�t� napsugaraknak h�la gy�m�ntk�nt ragyogtak, arcvon�sai pedig kisimultak. M�lyet szippantott a leveg�b�l.

- �-�gy egy hete kezd�d�tt minden. – dadogtam. - �lmomban egy erd�ben voltam, furcsa hangokat hallottam �s elindultam fel�j�k. Akkor megl�ttalak t�ged a szarvassal. R�mlik? Most t�rt�nt meg.

B�lintott.

M�g a saj�t szavamban is k�telkedtem, annyira val�tlannak t�nt az eg�sz helyzet, de Edward s�rget� pillant�sa elhitette velem, hogy jobb, ha folytatom.

- �s… az aggaszt m�g, hogy soha nem j�ttem r� dolgokra ilyen hamar. Hirtelen pedig minden olyan… bizarr lett.

- �s ez az internetes dolog? Egy r�m�lom miatt nem szoktak r�keresni az emberek bizonyos dolgokra az interneten, csak elfelejtik �s k�sz.

- Nem r�m�lom volt – nyomat�kos�tottam. - �s am�gy sem vagyok egy �tlagos ember.

Hallottam, ahogy a f�k levelei megrezzennek a sz�lt�l, amit Alice fut�sa keltett.

- Nem f�lsz? – hallottam meg csilingel� hangj�t a h�tam m�g�l.

R�n�ztem. A kezembe nyomta a f�jdalomcsillap�t�t. Kivettem bel�le h�rmat „lesz, ami lesz” alapon.

- Csak att�l, hogy kudarcot vallok. Hogy a figyelmetlens�gem miatt bajba ker�lt�k. – Nagyot nyeltem. - Tal�n jobb lenne, ha m�r most… meg�ln�tek.

Edward tork�b�l olyan vad morg�s t�rt el�, hogy r�m�letemben a fat�rzsh�z lapultam. Gyorsan t�m�t v�ltottam.

- Ink�bb… l�tom�sok voltak, de nem a hagyom�nyos �rtelemben v�ve. Sz�val az egyik nap teljesen v�ratlanul megjelent el�ttem egy ilyen ill�zi�. T�ged l�ttalak magam el�tt, ahogy egy kit�rt ablakban �lsz, majd elrugaszkodsz, �s egy f�rfit beled�ng�lsz a fapadl�ba. De teljesen olyan volt, mintha ott lettem volna: �reztem a v�rt a combomon, a p�nikot… R�miszt� volt �gy meg�lni mindezt.

Edward szem�ben keser�s�g gy�lt, �s hirtelen engem is el�nt�tt a f�jdalom. Annyira ismer�s volt minden, m�gis oly ismeretlen, oly t�voli. A sz�vem legm�lye azt sugallta, ha tov�bb megyek, �s t�bbet mondok el, nagyon fog f�jni – nekem is, de a legjobban nekik. �s ezt nem akartam.

Valami �rdes v�gigcs�szott a csukl�mon. Odakaptam a tekintetemet. Az �r�m volt az, ami m�r f�l nyolcat mutatott. Reszket� v�gtagokkal felt�maszkodtam, de annyira siettem, hogy elvesztve az egyens�lyomat visszaborultam a f�ldre.

- Hov� sietsz?

Edward hangja olyan t�nust �t�tt meg, amit m�g soha sem hallottam. Nyugodt volt, de m�gis… r�miszt�. Futkosott a hideg a h�tamon, ahogy f�lreford�tott fej�re n�ztem – sosem f�ltem t�le ennyire.

Remeg� hanggal pr�b�ltam v�laszolni. - K�s� van �s a… h�gom… Haza kell mennem…

Cs�fond�rosan elmosolyodott �s a kez�t ny�jtotta fel�m. Sz� n�lk�l belecs�sztattam tenyeremet az �v�be. B�re j�ghideg �s kem�ny volt, mintha k�b�l lenne, de nem �rdekelt. Tekintete rabul ejtett, s ha akartam volna, se tudtam volna szabadulni t�le. De nagy nehezen megtettem.

- Nem felelt�l egy k�rd�semre. Sz�val hallod az emberek… gondolatait?

- Az �sszes ember�t, de csak p�r m�rf�ldes k�rzetben.

- Borzalmas lehet. Hallani az emberek k�pzelg�seit… – Beleborzongtam. - Nem ideges�t?

T�nyleg sajn�ltam. Borzaszt� lehet eg�sz �ll� nap az emberek marhas�gait hallgatni.

- De, nagyon is. Az �r�ltbe kergetne, ha nem tudn�m kikapcsolni ezt a k�pess�get.

K�nomban kuncogtam. - El�g beteg gondolataim vannak, ugye?

- �szint�n sz�lva, csak egyszer hallottam a… „hangodat”.

- Van Isten – motyogtam az orrom alatt, mire Alice felkuncogott. Elpirultam.

- Jennifer m�r agg�dik. A bar�tj�val m�r keresnek t�ged.

Alice percek �ta most el�sz�r sz�lalt meg.

- A bar�tj�val?

- Ryan Beacksley-vel.

- �… − Ez volt minden, amit mondani b�rtam.

Az �t h�tralev� r�sz�t csendben tett�k meg, m�g el�rt�k az erd� perem�t, �s megl�ttam Jen�ket. Odakint m�r teljesen bes�t�tedett, egy felh� sem takarta az eget, csak a telihold �s kerti l�mp�sok f�nye vil�g�totta be a l�t�teret.

H�trafordultam Edwardhoz, de mire odakaptam a tekintetemet elt�ntek. Az el�ttem �ll� kis bokor leveleit m�g mindig lebegtette a k�nny� fuvallat, arr�l �rulkodva, hogy az el�bb haladtak el mellette.

- K�sz�n�m - leheltem magam el�.

Furcsa m�d az �jjelem nyugodt volt – tal�n az elm�lt napok legnyugodtabb �jszak�ja.

Az iskol�ba menet �jabb aut�kat pillantottunk meg: az M3-as melletti �res helyen most egy ez�stmet�l Volvo C30, mellette pedig egy piros Jeep Wrangler �llt. Valami bels� hang azt s�gta, hogy ismerem a Volvo gazd�j�t. Nagyon is.

�s nem t�vedett.

M�r az eb�dl�ben majszoltuk a frissen meleg�tett hot dogokat, amikor Rosalie bel�pett a h�ts� ajt�n, oldal�n egy nagydarab fi� s�t�lt, izmos, mint egy s�lyemel�, a haja s�t�t �s kicsi. M�g�tte j�tt Alice egy magasabb �s sov�nyabb sr�ccal, de az�rt � is izmos volt, a haja pedig m�zsz�ke. Arca viszont teljesen ellens�lyozta ezt a pozit�v k�pet: f�jdalmasan n�zett sz�t a teremben. Alice megszor�totta a kez�t, majd a m�sikkal vid�man integetett nekem. R�mosolyogtam.

Legv�g�l egy, az el�z� kett�n�l v�konyabb �s ny�l�nkabb fi� j�tt be az ajt�n, k�cos haja aranybarn�n t�nd�kl�tt a napf�nyben. Fiatalabbnak t�nt, mint a m�sik kett�, akikr�l nem gondoltam volna, hogy k�z�piskol�s di�kok, ink�bb t�ntek f�iskol�soknak vagy �ppen tan�rnak. Valahonnan m�gis ismer�sek voltak �gy, messzir�l.

V�g�l r�m n�zett. Arca k�z�mb�s volt.

Edward – has�tott bel�m a felismer�s.