Elj�tt a v�rva v�rt nap, p�ntek. M�r tegnap este bepakoltam az �tra: k�ttucatnyi ruha, hossz� �lettartam� �telek, mint p�ld�ul h�rom csomag Snickers, paprik�s Lays �s a h�zi recept alapj�n kre�lt Erin Branagan-f�le csirkesal�ta.

Az �ttal kapcsolatos �rzelmeim egyoldal�ak voltak. �r�ltem, hogy v�gre t�r�zni megy�nk, �s kikapcsolhatok egy id�re. Garves igazgat�n� minden gond n�lk�l elengedett minket. �gy a vel�nk egy�tt a King George-ra j�r� 410-es tagok (Katie, Greg, Hannah �s Ryan) is a csapattal fognak tartani a t�li h�napokban �s koratavasszal s�paradicsomk�nt szolg�l� Grouse Mountain-b�li s�toroz�sra.

Mivel a reggelim r�g megettem, m�r csak a fel�lt�z�s �s a lelki felk�sz�l�s volt h�tra az �tb�l. �n fogom vezetni a b�relt Chevy furgont, mivel alkalmi sof�r�nk, lel�pett �s saj�t kocsival teszik meg a megk�zel�t�leg harminc perces utat a v�lgyl�big. A sz�ll�shely�nk, ami a s�trainkb�l �ll majd, a v�lgybe bek�sz� kis foly� t�v�ben van. T�bbet nem tudok r�la, mivel a sr�cok v�lasztott�k ki a helysz�nt, �s csak egy bejel�lt t�rk�p �ll a rendelkez�semre.

El�g hangosan hallgattam a Stop This Song-ot, mert Jen el�bb kelt fel, mint �n �s minden jel arra utal, hogy sok�vnyi t�r�s ut�n v�gre � is megszerette a band�t.

- Erre a n�gynegyedes �temre meghaln�k �rted…

M�g folytatta volna a dalsz�veg �nekl�s�t, ha nem verek r� egyet a h�t�ra a t�r�lget� ronggyal.

- Jen, k�rlek…

- Most mi van? Szerintem j� a hangom. �s t�l messzire mentem, hogy t�ltegyem magam rajtad…

- Igen, szerinted - morogtam.

Azonnal abbahagyta az �nekl�st, �s megvet� szemekkel n�zett r�m. Vihogni kezdtem az �br�zat�n, de r�j�ttem, hogy ez neki f�jhat, �s �jra bes�rt�dik. De ahogy tekintet�nk tal�lkozott, mindketten nevetni kezdt�nk, �s �nekelt�k tov�bb a refr�nt. (Valaki le�ll�tan� ezt a sz�mot? Akkor nem fogom tov�bb �nekelni…)

- Gyer�nk, sr�cok, h�zzunk, de ne az id�t!

A fi�k seg�ts�g�vel m�r bepakoltuk a t�sk�kat a furgon rakter�be �s a m�sik csapat is k�szen �ll. De senkit sem hallotta. Ryan az egyik tart�oszlopnak t�maszkodva habzsolta a Gregt�l elcsent szal�mis kiflit, Katie �s Alyssa �nfeledten vihor�sztak a furgon el�ls� v�g�ben, Chase pedig – szok�sosan – Hollyval volt elfoglalva. Jen sem a vil�g legt�relmesebb emberei k�z� tartozik, �gy megunva a hosszan tart� miz�ri�t indulatosan befel� kezdte l�kd�sni az embereket.

V�gre beizz�thattam a motort. Egy hetvenes �vekbeli klasszikushoz k�pest el�g j� hangja volt. A leng�scsillap�t�kat is �gy l�tszik, kicser�lt�k, mert a k�vekkel �s huppan�kkal teli �ton alig lehetett �rezni a kocsi d�c�g�s�t.

Mellett�nk mindenfel� z�ldellettek a feny�- �s lomberd�k, s jobbra m�r l�tni lehetett a Burrard-�bl�t, ahogy arr�bb-arr�bb l�kd�si hull�maival az el�re igyekv� �szak-Vancouveri haj�kat. N�hol meg-megvillant p�r v�r�sen szikr�z� pipacs �s liliom, de a ter�letet ink�bb s�r�n �gaskod� bokrok �s f�k sokas�ga bor�totta be. M�r a Lions Gate-re fordultam be, mikor az eddig mellettem b�k�sen szuny�k�l� Greg elord�totta mag�t. Ijedten f�keztem egyet, mire majdnem beleverte a fej�t a kiny�lt keszty�tart�ba.

- �, hogy az a…

M�g be sem tudta fejezni d�h�ben, annyira igyekezett let�pni az arc�ba v�g�d� anyagot. F�l perc m�lva v�gre a kez�ben volt a m�sik kocsib�l kirep�lt pap�rzacsk�t. �n pedig �jra teljes figyelmemet az �tnak szenteltem, miut�n Greg, kihajolva az ablakon, m�g a kocsi sof�r�re kiab�lt:

- Kapd be te is, Chase!

H�l’ Istennek a h�don nem volt nagy forgalom. Minden gond n�lk�l figyelhettem az �b�l fodroz�d�s�ra �s a lombok ringat�z�s�ra a h�s fuvallatban. A hegyek miatt csak most, f�l nyolckor kel fel a nap a Stanley Park k�rny�k�n, aranyra sz�nezve �gy a v�zperemet. �jra �reztem azt az illatot, ami mindig k�rbeleng, ha kimer�szkedek a term�szetbe. �vek �ta azon gondolkozok, vajon mi lehet ez a meghat�rozhatatlan aroma, de eddig m�g nem j�ttem r�. Most is m�lyet szippantottam a leveg�be, hogy az eml�kezetembe v�ssem. Ak�rh�nyszor csak meg�rzem, mindig nyugalom t�lt el.

Az �t z�kken� mentesen telt. Ryan most is ontotta mag�b�l a k�ptelens�geket a l�nyok legnagyobb �r�m�re, Greg visszapihent, �n pedig el-elmerengve vezettem. Ahogy meg�rkezt�nk mentem is h�tra kipakolni a t�sk�kat.

- Ez k�pr�zatos…

- Wooow!

- Gy�ny�r�!

- …�s azok a felvon�k! Onnan tutira mindent lehetne l�tni.

Mindenki csak az el�gedetts�g�nek adott hangot, hiszen Grouse Mountain t�nyleg csodasz�p! A h�dr�l be lehetett l�tni az eg�sz v�rost, s m�g a hegy l�b�n�l l�v� D�l- �s �szak-Vancouvert is, de az a l�tv�ny semmi ehhez k�ppest. A hegy k�zel k�tezer m�ter magas, s mindenfel�, amerre a szem ell�t, erd�k vannak, amik az oromhoz is fel�rnek. A hegytet�k feh�ren csillogtak a napokban hullott t�bb m�teres h�t�megt�l, s az erd�k�n �tk�szott p�r foly�, ami a h�tunk m�g�tt cs�rgedez� foly�v�gbe torkollik.

- Az �mul�snak v�ge! Ha akartok valahol aludni, akkor gyer�nk, �s �ll�tsuk fel a s�trakat! – Ryan hangja m�g fenyeget�nek is t�nt volna, ha nincs a sz�j�ban k�tmaroknyi pattogatott kukorica. Gyorsan lenyelte �s �sszecsapva a tenyer�t osztogatta tov�bb roppant szigor� parancsait. - Chase, hagyd ott Hollyt, az est�tek �gyis szabad lesz, ink�bb gyere, �s seg�ts nekem a f�ldbe verni a tart�szegecseket! Csajok, ti azt csin�ltok a s�tratokkal, amit akartok, de szerintem ti is kezdjetek hozz�…

- J�l van m�r Ryan k�zleg�ny, el�g a dirig�l�sb�l, vagy Morgan �rmester m�g kihaj�tja a sz�r�d!

Jen ajkain ragyog� mosoly villant fel, ahogy a szapul�s megint elkezd�d�tt.

- H�ha!

- Ok� sr�cok, akartok egy kis v�rpezsd�t�st?

Holly azonnal feltekerte a hanger�t Chase �reg Land Cruiser�n, amiben egy t�bb mint h�sz �ves sz�m ment. M�ris k�nnyebb volt a munka – szem�lyes kedvenceim k�z� tartozott ez a dal, �s a t�bbiekre is r�ragasztottam a m�ni�mat.

Az id��rz�kemet teljesen elvesztettem – az �r�mat pedig �gy l�tszik, otthon hagytam –, mert m�r s�t�tedett, amikor a csoport fele (Greg Jennel, Holly Chase-zel) visszat�rt az erd�felder�t� t�r�jukr�l. A t�bbiek �pp a t�zgy�jt�son �gyeskedtek, Ryan az �tcsomagnyi m�lyvacukrot pakolta el� t�sk�ja m�ly�r�l. L�that�an mindenki remek�l sz�rakozik, csak �n vagyok egyed�l m�r megint… de nem b�nom.

Egy korhadt fat�rzsnek t�masztva fejemet fek�dtem a homokban, meztelen l�baimat a foly� hideg hull�mai nyaldost�k, s n�ztem, hogy kergeti Hannah-t Katie egy rongydarabbal a v�zbe.

- Vigy�zz, egy k�gy�! Sssssz.

- �, nee, hagyj�l m�r!

- … �rv�lkodsz? – Bambul�somat Ryan k�rd�se szak�totta meg.

- Hm?

- Azt k�rdeztem, mit �rv�lkodsz? De l�tom nem vagy itt l�lekben.

- Nem �rv�lkodok, tudod, hogy szeretek egyed�l lenni. – A m�sik k�rd�sre meg �gyis tudja a v�laszt.

- K�rsz? – ny�jtotta fel�m egy p�lc�t.

- �h�m… k�sz. – Levettem a m�g meleg m�lyvacukrot. �des arom�ja volt, nagyon �zlett.

- Csod�latos a naplemente, nem?

Apr�t b�lintottam �s elr�vedtem a t�volba. L�tni lehetett, igaz nagyon halv�nyan, hogy az egyik dokkn�l kik�t�tt haj�r�l most pakolj�k le a rakom�nyt. Csak egy kicsit emeltem feljebb a fejemet �s a naplement�n k�v�l m�r semmit sem l�ttam. De nem is akartam, annyira mes�be ill� l�tv�nya volt. A l�t�hat�r sz�le csontsz�n�en vil�g�tott, f�l�tte a felh�k narancss�rg�n pomp�ztak, s felfel� haladva v�r�s, majd m�lyk�k �s fekete sz�nbe s�t�tedtek el, s ez, az �g sz�nj�t�ka, mint egy t�k�rk�nt visszaver�d�tt a v�zperemr�l.

Csak egy dologr�l tudtam, ami m�g ezt a sz�ps�get is fel�lm�lja. Viszont az – vagyis � messze van.

- Hiszel a csod�kban? – k�rdeztem p�r gy�ny�rteljes perc ut�n Ryan fel� ford�tva fejemet, s elr�gcs�ltam m�g egy m�lyvacukrot.

- Ha az csod�nak sz�m�t, hogy beker�ltem a csapatba �s megismertelek t�ged, akkor igen. – K�h�gni kezdtem a f�lrenyelt darabka miatt, s p�r seg�t� h�tpaskol�s ut�n felh�zott szem�ld�kkel meredtem Ryanre. - Most meg mi…? Jaj, nem… �n nem �gy �rtettem. Nem vagy az esetem, ha erre gondolt�l – f�lve n�zett vissza r�m.

Nevetve v�laszoltam: - K�sz �csi, enyhe sz�vrohamom volt. Legk�zelebb pr�b�lj meg sz�momra is �rthet�en fogalmazni, ok�?

- J�l van, na.

Mosolyogva �t�lelte a v�llamat, �n meg a v�ll�ra hajtottam a fejem. R�gt�n beugrott egy hasznos �tlet.

- A t�bbiek tutira azt hiszik, egy�tt vagyunk. – kezdtem cseveg� hangnemben, s pr�b�ltam az ev�sbe rejteni a vigyoromat.

- Biztos, nem. Tudj�k, hogy veled sosem kavarn�k.

Pillant�sa komoly volt.

- Fogadjunk? – Kih�v� tekintetemet belef�rtam az �v�be. - Harminc dolcsi, hogy egy p�rnak n�z�nk ki.

- Ok� – kezet fogtunk, megpecs�telve az egyezs�get.

Fel�lltunk a f�ldr�l �s elindultunk a t�rsas�g fel�. Ryan �jra �tkarolt. Oldalba b�ktem �s odas�gtam neki: - Vesz�teni fogsz.

Mosolyom egyre nagyobb lett, ahogy oda�rt�nk Jenhez, aki �pp az egyetlen h�rom szem�lyes s�tor, �s Ryan�k� k�z�tt besz�lgetett Alyss�val. Odas�t�ltam hozz�juk, Ryan pedig bem�szott Greghez, hogy �ssze�ll�ts�k a h�l�zs�kokat.

- Sziasztok!

- H�, n�ci, te meg Ryan… Nem is gondoltam volna!

Alyssa hitetlenkedve r�zta meg a fej�t, suttog�sa alig hallatszott. Ha nem lenne f�lem, a vigyorom tal�n k�rbe�rn� az eg�sz fejem, olyan el�gedett voltam most.

- Megbocs�totok egy pillanatra?

Odal�pkedtem a szomsz�d s�torhoz, �s megrugdostam az egyik tart�l�cet. A cipz�r azonnal leh�z�dott, �s Ryan kib�jt a s�torb�l. �desen mosolyogva raktam ki a kezemet. Ryan szeme elkerekedett, engem pedig el�nt�tt a siker �r�me.

- Mi? Bevett�k?

M�g hallottam Jent �s Alyss�t besz�lgetni a s�trunk el�tt (Mi lesz m�r? Most akkor h�rmasban fogj�k csin�lni, vagy Greget kizavarj�k?), �s �vatosan fel�j�k intettem a fejemmel. Ryan oldalra hajolt, hogy megvizsg�lja �ket (Gyer�nk befel�, �szrevettek!), �s nagyot s�hajtva kutatni kezdett a zsebeiben.

- Tess�k. Neked azt�n vil�gklasszis �tleteid vannak.

- Valamib�l nekem is meg kell �lnem. A gyors p�nzszerz�si lehet�s�get meg mi�rt ne haszn�ljam ki? Nem baj �csk�s, majd ezerszer t�bbet kapsz vissza az �lett�l – apr� cs�kot nyomtam az arc�ra. - J� �jt Ryan!

- J� �jt Sam!

�pp leh�ztam a cipz�rt, �s k�sz�ltem elpakolni az im�nt nyert �sszeget, mikor Jen let�madott.

- H�ly�t kapok! Te meg Beacksley? Eddig olyanok voltatok, mint a testv�rek, most meg…

Ajkai elny�ltak a d�bbenett�l, homloka r�ncban futott �ssze.

- Tudod, hogy sosem lenn�k k�pes Ryannel j�rni. � legjobb bar�tom. Am�gy meg csak fogadtunk…

Hirtelen elhallgattam, mert r�j�ttem, mit tettem. Szem�t m�don megloptam Ryant. Azt a Ryant, aki az ismerts�g�nk k�zel tizen�t �ve alatt sosem csapott be, sosem hazudott nekem, �s mindig �v� b�tyk�nt viselkedett velem.

- �, �rtem. – Jen l�tsz�lag elkomorult. Aggasztotta a t�ny, hogy az�ta nem volt fi�m, s szerinte azt gondolom, hogy sz�momra mind csak egy csal�, akik kihaszn�lj�k a n�k gyenges�geit. Tulajdonk�ppen �gy is volt… egy ideig. Azt�n megismertem a 410-es sr�cokat, �s kicsit optimist�bban kezdtem gondolni a f�rfiakra. Hiszen itt volt nekem Greg �s Chase, az �r�k�s m�kamesterek, akik a legszomor�bb napjaimon is k�pesek mosolyt csalni az arcomra, �s Ryan, akit gyerekkorom �ta a b�ty�mnak tekintek, akire mindig sz�m�thatok.

�s itt volt Edward, akir�l m�g mindig nem tudtam, mit gondoljak. M�rhetetlen nyugalom �s bizalom �nt el a k�zel�ben, a sz�vem majd kiugrik a hely�r�l, ha meghallom a hangj�t, s egyfolyt�ban vele kapcsolatos �br�ndok gy�t�rnek. Egyszer elb�v�l a mosoly�val, ahogy vak�t�an feh�r fogsor�n megcsillan a nap, s aranysz�n szemei �l�nken csillognak, mikor r�m n�z. A m�sik pillanatban pedig �jfekete szemei szikr�kat sz�rnak fel�m, arca tajt�kzik a d�ht�l, s alig b�rja t�rt�ztetni mag�t, nehogy r�m t�madjon. De m�g ilyenkor sem tudok m�s szemmel n�zni r�: elb�v�l, mag�val ragad, lebilincsel, feloldoz, s csak sz�rnyalok a boldogs�gt�l. M�g akkor is, mikor er�s, dermeszt�en h�s kezei bilincsk�nt z�rultak a torkom k�r�l.

Egy bels� hang azt sugallta: „Hagyd abba! Menek�lj el�le! � vesz�lyes, meg fog �lni!” Nem hallgattam r�. Tudtam, hogy Edward sohasem b�ntana. Jobban b�ztam benne, mint Ryanben. Jobban b�ztam benne, mint b�rmelyik m�sik emberben a vil�gon. Ez a t�ny egyszerre borzasztott el, s t�lt�tt ki teljes megk�nnyebb�l�ssel. �rzelmeim kontrasztban �lltak egym�ssal, vadul vit�ztak a lelkemben, �s nem tudtam eld�nteni, melyik oldalra �lljak: gy�vam�don hagyjam itt Vancouvert, a helyet ahov� minden k�t, a csal�domat, a bar�taimat, vagy maradjak, �s birk�zzak meg helyzettel, hogy egy v�mp�r hatalma al� ker�tett?

A gondolkoz�shoz t�l f�radt voltam, �gy a d�nt�s m�snapra maradt. Teljesen kimer�lten fordultam �t a fal fel�li oldalra, �s a fekete k�d mindent elbor�tott.

�lomtalan �lomb�l riadtam fel reggel. Valaki leh�zta a cipz�rt. Megmerevedtem. Hallgat�ztam, de semmi zajt nem hallottam, �gy �sszeszedtem a b�tors�gomat �s az s�tor kij�rata fel� pillantottam. Megismertem Ryan s�t�tbarna szemeit, amint visszah�zta a fej�t. Alyssa �s Jen m�g m�lyen aludt, �gy volt id�m gondolkodni egy kicsit, miel�tt felkelek.

Eddig a lehet� legjobban telt a kir�ndul�s. Mindenki remek�l �rzi mag�t, az id� is nek�nk kedvez, ennival� pedig b�ven van m�g. Valami viszont hi�nyzik, nyilallt bel�m a felismer�s, csak azt nem tudom, micsoda. Egy k�sza k�pzelg�s bek�szott az elm�mbe: Edward, �r� v�gyik a lelkem. Megr�ztam a fejemet, hogy elhessegessek minden beteg, �nk�nz�, lehetetlen �br�ndot a fejemb�l. De nem siker�lt – minden gondolatom Edward k�r�l forgott, magam el�tt l�ttam t�k�letes arcvon�sait.

A mellkasom �gy emelkedett-s�llyedt, mintha valaki r�ngatn�. Szinte p�nikrohamom volt, annyira pr�b�ltam ki�zni magam ebb�l a f�ktelen helyzetb�l. Ler�ngattam magamr�l a takar�mat, �s csendben kiosontam a s�torb�l. Senki nem volt m�g kint, Ryant sem l�ttam sehol. A nap �pp felkel�ben volt: titokzatosan, aranyl� f�nnyel b�jt el� a kisebb hegyek ormai m�g�l. A hideg szell� arcon csapott, s a szemembe f�jta a hajamat, mire megborzongtam. �sszefontam a karjaimat a mellkasom el�tt, �s kis�t�ltam a partra. A foly� vize zavartalanul hemperg�z�tt a s�t�tsz�rke k�veken, de b�k�s k�ks�ge sem tudott lenyugtatni.

Lekuporodtam a homokba, s karjaimat �sszef�ztem a l�baim k�r�l. Fejem a t�rdemen pihent, m�g elm�ly�lten figyeltem, hogyan b�jik el� a nap a sz�rke szikl�k m�g�l, aranybarn�v� sz�nezve a t�jat. Homlokomat elk�nzottan bele�t�ttem a t�rdembe: Edward Cullen pillant�sa is aranybarna, mikor boldog. Nem fogom �n ezt b�rni! Minden dologr�l, ami k�r�lvesz, � jut az eszembe; minden f�rfi arc�ban az � tekintete villan fel. Mi�rt t�rt�nik ez velem? Mi�rt ennyire k�nz� R� gondolni?

K�noz, mert annyira j�l esik, hogy tudod, valamennyire �rdekled – sz�lalt meg a m�sik, b�trabb �nem, amib�l mindig felsz�nre hozok egy kicsit, hogy megv�djem magam.

- Fogd be! Te… Nem �rtesz te semmit! – Halkan suttogtam a t�rdembe.

�, dehogynem! �pphogy �n �rtek mindent, �s te vagy olyan vak, hogy nem veszed �szre, ami a szemed el�tt lezajlik! Annyira egy�rtelm�, hogy beleest�l, m�gsem akarod beismerni magadnak. � pedig sokkal t�bb, mint amennyinek valaha k�pzelted…

- Fogd be! – sziszegtem a fogaim k�zt, s mellkasomban szor�t� f�jdalommal gondoltam r�, hogy tal�n igaza van.

Na, l�tod! Tudsz te, ha nagyon akarsz! Gondolj bele: szerinted mi�rt gondolsz r� mindig? Mi�rt �rzed azt, ha melletted van, hogy egy l�thatatlan k�t�l fel� r�ncig�l? Vonz�dsz hozz�; mind a szem�lyis�g�hez, mind a k�lsej�hez. S n�ha �gy �rzed, meghaln�l, ha � nem lenne – mindezt p�r h�t, �s egy furcsa tal�lkoz�s ut�n az erd�ben. �gy �rzed ennek semmi �rtelme, de csak le akarod tagadni magadban az eg�szet, holott tudod, ez a v�gzeted.

- K�rlek… K�rlek, hagyd abba! – Suttog�somat alig lehetett hallani, �gy r�zott a zokog�s. Hirtelen t�rt r�m, �s meg�ll�thatatlanul a makr�ban tartott.

Azalatt a p�r perc alatt, amik hossz�-hossz� �r�knak t�ntek, a homokban ringat�zva, reszket� tagokkal n�ztem a semmibe, �s pr�b�ltam kil�balni a lelki betegs�gemb�l. K�zfejemmel megt�r�ltem a nedves szemeimet. K�r�ln�ztem. A nap m�r felkelt, de �gy sem sokan l�zengtek kint: Jen k�t ismeretlen fiatal sr�ccal pakolgatta az el�j�k rakott t�ny�rokba a pir�tott kenyeret, Greg pedig kim�sz�s k�zben �sszegabalyodott h�l�zs�kj�val.

Jen�k fel� r�vedtem. V�gan besz�lgettek, nevetg�ltek, m�g a k�t f�rfi hangj�t is hallottam, de sehogy sem akart beugrani kik lehetnek. Mindkettej�knek r�vid, eg�szen s�t�tbarna haja volt, ami m�r j� ideje nem l�thatott f�s�t, felt�teleztem kuszas�guk miatt. Nap barn�totta bronzsz�n b�r�k verejt�kezve csillant meg, ahogy a napkorong korareggeli sugarai r�s�t�ttek. Egy-egy laza t�rdnadr�g fesz�lt rajtuk, s l�tsz�lag p�l� �s cip� hi�ny�ban sem f�ztak.

A bal oldali, s�t�tebb b�r� sr�c nagy vigyorral fel�m fordult. Hunyorogtam, h�tha ki tudom f�kusz�lni az arc�t.

Valahonnan ismer�s volt, de nagyon. Kicsit s�r�, boh�k�s kin�zet� szem�ld�k, vid�m barna szemek, telt ajkak, kerek arc. Minden aggodalmam egy pillanat alatt szertefosztott, s botladozva rohanni kezdtem fel�j�k.

- Elijah!

Az arcomba v�g�d� h�s fuvallat lebegtette a hajamat, �s olyan boldogs�g j�rt �t, ami m�r nagyon r�g – szabadnak �reztem magam, minden f�jdalomt�l megszabadulva.

Elijah kiny�jtotta a kezeit �s hegyes, h�feh�r fogait kivillantva mosolygott r�m. - Gyere kisl�ny!

Senkivel nem t�r�dve a nyak�ba vetettem magamat. Arra sz�m�tottam, hogy eld�l�nk, de � hossz�, er�s karjait a derekam fonva megp�rgetett a leveg�ben. �ri�si mosoly ter�lt sz�t az arcomon.

- Istenem, annyira hi�nyozt�l! – Nagy nehezen elengedtem. - Aaron! J� �g, de helyes vagy! – nevettem el magam. Meg�leltem, �s egy puszit nyomtam az arc�ra.

- Te viszont semmit sem v�ltozt�l. M�g most is te vagy az �n aranyos h�gom!

H�napok �ta nem l�ttam �ket. Az egyik – utols� – t�r�nk alkalm�val, amikor a Wigwam-hez ment�nk t�borozni, mind a ketten teljesen v�ratlanul rosszul lettek. Alig t�lt�tt�nk ott p�r �r�t, a fi�knak haza kellett menni�k. A b�r�k t�zforr� volt, mintha negyven fokos l�zuk lenne, viszont makkeg�szs�gesnek titul�lt�k magukat. K�s�bb azt�n rosszul lettek, �s a haza utat tal�ltuk a legbiztons�gosabbnak.

Egy h�tig nem is tudtuk el�rni �ket, az anyjuk, Corrie egyfolyt�ban csak a mon�ra hivatkozott. Az �n gyenge orvosi tapasztalataim szerint pedig a mononukle�zis cs�kol�z�ssal terjed, amit ugyan elkaphattak, de az els� t�nete a gy�tr� torokf�j�s, ami egyik�kn�l sem jelentkezett. L�togat�si tilalom volt, s�t, m�g egy h�tig nem is besz�lhett�nk vel�k – vagy Corrie, vagy pedig Shia vette fel a telefont. Azt�n furcsa dolgokat �szleltem: Daniellel kezdtek l�gni, azzal a sr�ccal, akivel nem voltak puszipajt�si viszonyban. Eleinte f�lelmetesen n�ztek ki, mintha �r�ltek lenn�nek, �s ak�rh�nyszor csak besz�lni pr�b�ltunk vel�k, mindig morcosak voltak, elker�ltek mindenkit �s �rny�kk�nt k�vett�k Daniel minden szav�t. �s senki nem �rtette a viselked�s�ket.

Egy bizonyos napig.

Egyik nap ny�ron – azon a naps�t�tte kedd reggelen – kocogni indultam az utc�kon. Szok�somhoz h�ven magammal vittem az iPodot, �s belemer�lve az �nekl�sbe nem figyeltem. Let�rtem a megszokott �tr�l, �s egy s�t�t, k�d�s erd�ter�leten tal�ltam magam. Minden pulz�lt k�r�l�ttem, l�ktetett, mint mikor fesz�t� fejf�j�s k�nozza az embert. K�ts�gbeestem, nem tudtam hol vagyok. Azt�n meghallottam a m�g�lem j�v� hangokat, amik morg�ss�, majd s�lyos tappancsok f�ldh�z ver�d�s�v� er�s�dtek fel. Megfordultam, mire egy �ri�si farkas ugrott �t a fejem felett, guggol�sra k�nyszer�tve engem. Szerencs�re, ugyanis nyomban j�tt a t�bbi is. Az egyik bund�ja v�r�ses barna volt, csak a hasa alja volt feh�r. Ahogy jobban szem�gyre vettem, �szrevettem, hogy h�ts� l�bai ut�n sz�tszaggatott ruhafoszl�nyok hullnak al�, s a k�vetkez� egy ember, aki neki szaladt a szikl�nak v�ltozott �t farkass� – bund�ja csak �gy sz�tszak�totta emberi b�r�t, s teste h�romszoros�ra n�tt.

Az�ta sem tudom, mik is voltak azok pontosan, �s hogyan jutottam haza, de egy k�sza pillanatban, mintha Elijah szemeit l�ttam volna r�m villanni a farkasban.

A d�lel�tt viharos gyorsas�ggal telt el r�gi eml�kek mes�l�s�vel, kacar�sz�ssal �s csod�lkoz�ssal egybek�tve. Sajnos a fi�kat h�vta a k�teless�g – jelen esetben Shia f�t v�gni –, de meg�g�rt�k, m�g lej�nnek holnap megl�togatni benn�nket.

Ezut�n Jennel �s Hollyval k�sz�tett�k el� a Forma-1-es d�lut�nt: a t�v�t be�ll�tottuk a furgon oldal�ba, k�r�l�tte elsz�rtuk a p�rn�kat. Jen a h�t�t�sk�t rabolta ki, m�g Holly a Lays-eket hozta az asztalhoz, �n pedig legsz�vesebben otthagytam volna a pakol�sz�st, mert a sz�vem az erd� fel� h�zott lenyugodni, de h�gomat sem akartam megb�ntani.

- Jen…

- Igen?

- Nagy gond lenne bel�le, ha elt�nn�k egy kis id�re? Csak egy s�ta az erd�ben… – tettem hozz� halkan, mint a f�lszeg kisgyerek, aki rossz f�t tett a t�zre.

- Nem, de nagyon aj�nlom, hogy id�re legy�l itt. Nem akarom v�gigidegeskedni megint a f�l napot.

- Persze! –mondtam halkan, �s elindultam a f�st�s rengetegbe.

Mostans�g kezdek hozz�szokni az elt�ved�shez – mi sem tan�s�tja ezt jobban, hogy most is ezt csin�lom. De ma mag�val ragadott az erd� z�ld gyepe, a tobozok friss, �de illata �s a szarvasok pat�j�nak dobog�sa. P�r perc boldog-szabad k�borl�s ut�n ismer�s hangra lettem figyelmes.

Edward… L�tod, a sz�ved mindig tudja, merre vigyen.

A kezeim �k�lbe szorultak, �s apr� remeg�s r�zott meg, ahogy ism�t felbukkant a lelkiismeretem. Gyors�tva l�pteimen indultam el egy bokrokkal, �l�nk sz�n� vir�gokkal k�r�lvett kitaposott �sv�nyen.

- Gyere, gyere, te kis Teddy mack�! Nem fogsz kikezdeni a j� �reg Emmett b�csival! – hallottam meg a d�rm�g� hangot, amit egy kacaj, majd egy �ri�si csattan�s k�vetett – akkora, hogy m�g a talaj is beleremegett.

Nem tudom meghat�rozni, milyen �rz�s fogott abban a pillanatban – f�lelem, net�n f�lt�s? –, de a sz�vem �r�lt er�vel kezdte p�f�lni a bord�im fal�t, �s a hangok ir�ny�ba futottam. Ott, az erd� k�zep�n, f�kt�l elz�rva volt egy kis tiszt�s. Ott �lt Edward egy nemr�g kid�lt fa t�rzs�n – m�g nem n�tte be a moha, k�vetkeztettem –, �s a r�t m�sik oldal�n, velem szemben egy fekete, g�nd�r haj� f�rfi pr�b�lt puszta k�zzel legy�rni egy grizzlyt. Az arc�t ugyan nem l�ttam, ugyanis h�ttal �llt nekem, de az el�bb hallottakb�l k�vetkeztetve � lehetett a m�sik Cullen-gyerek, Emmett. Testalkata is ezt bizony�totta: vastag, kidolgozott h�ta volt, izmai meg-megfesz�ltek egy �t�s alatt.

A k�vetkez� pillanatban t�bb dolgot �szleltem egyszerre. Az agyam sokszoros fokozaton p�rg�tt, �gy foghattam fel ilyen gyorsan a dolgokat. Pontosabban m�g fel sem fogtam �ket, olyan hirtelen t�rt�nt minden.

A medve r�m meresztette gyilkos tekintet�t, �s n�gy l�bra ereszkedve megindult fel�m. Emmett megfordult, tiszt�n kivehet� volt s�padt, gy�ny�r� arca, �s f�lelemmel teli tekintete. De l�ttam m�g m�st is: Edward felugrott a fat�rzsr�l, �s hihetetlen gyorsas�ggal fel�m iramodott.

Gyorsan becsuktam a szemem, hogy �gy v�rjam, mikor �rzem meg az els� f�jdalmas �t�st, amivel a medve leter�t a f�ldre. De semmi. Azt�n valami hideg �s kem�ny a f�ldh�z szegezett. Egy tompa puffan�st �s egy �ri�si ord�t�st hallottam a fejem k�zel�ben. Csak ezut�n kezdtem �rezni a m�rhetetlen f�jdalmat, ami �r�lten has�tott a kopony�mba �s az orromba.

Azt�n minden els�t�t�lt…