Gyorsan odaértünk az uszodához. Leparkoltunk, majd bementünk. Lepakoltuk a cuccunkat egy kupacba és mentünk is volna a vízbe, de megérkeztek a többiek is. Név szerint Jane, Fabian, Bruno, Kimi, Anabell és egy számomra ismeretlen férfi.

-Sziasztok!- köszöntek és ők is lepakoltak.

-Ő Mark, az edzőm.- mutatta be a férfit Kimi azoknak, akik még nem ismerték.

-Tudtam, hogy érteni fogod.- nevetett Seb és a 3 férfi el is vonult a medence másik végére, edzeni. Mi is bementünk a vízbe és remekül szórakoztunk. Persze a helyi vízilabda csapat tagjai is pont akkor edzettek. Figyeltük őket a lányokkal és megállapítottuk, hogy nekünk sokkal becsületesebb és helyesebb pasijaink vannak. Majd ketten oda is jöttek hozzám és Anabell-hez, akivel éppen a partról figyeltük a fiúkat.

-Sziasztok, lányok!- vigyorgott a fekete hajú.

-Foglaltak vagyunk.- vágta rá barátnőm. A srácok akkor másztak ki a medencéből.

-Valami gond van?- kérdezte Kimi, amikor odalépett.

-Gond? Ugyan.- legyintett a barna hajú.

-Akkor?- nézett rájuk Seb, miközben elvette tőlem a törölközőjét.

-Csak elhívnánk a hölgyeket egy üdítőre. Vagy akár többre is.- vigyorgott a fekete.

-Talán akkor, ha legyőztök minket úszásban.- adott ultimátumot a Jégember.

-Kimi!- kiáltottunk fel Anabellel. De a srácok nem figyeltek ránk, így maradt az imádkozás. Mark lett a bíró. Persze a többiek is odajöttek hozzánk.

-Minimum belefojtom a medencébe a férjedet és Kimit is, ha nem nyernek.- morgott mellettem Bruno.

-Azzal el leszel késve, mert mi előbb megtesszük.- vágta rá Bell. A 4 fiú felállt a rajtkövekre, majd a sípszóra beleugrottak a medencébe. 100 m gyors volt a táv. Fél távig fej-fej mellett haladtak, majd mindenki begyújtotta a rakétát. Végül a mi két „versenyzőnk” csapott a célba először. Kiszálltak és megölelgettek minket.

-Soha többé ne merj fogadás tárgyának kitenni, jó?- kértem kissé mérgesen a férjemet.

-Sajnálom, kicsim.- ölelt át és megcsókolt.

-Hát, srácok, ennyi volt a mi kis beszélgetésünk.- mondta Ana.

-És a másik 3 hölgy közül valaki?- néztek a mögöttünk álló Jane-re, Melanie-ra és Stephanie-ra.

-Bocsi, a lányok mind foglaltak.- vágtam rá és a kis csapatunk elindult a szauna felé. El is foglaltunk egyet.

-Amint elvettem Anabellt, már hozzánk fogtok járni úszni és szaunázni.- mondta Kimster.

-Egy medence nálunk is lesz.- mondta Sebastian.

-Tényleg?- kérdeztünk egyszerre a nővéreivel és az öccsével.

-Most miért ne? Akkor nem kell eljárnunk és ott biztos, hogy nem fognak idióták leszólítani.- felelte a drágám.

-Még valami ötlet?- nézett körbe az unokaöcsém.

-Elköltözöm otthonról.- jelentette ki a bátyám.

-Ugye, nem akarod, hogy családi dráma legyen?- érdeklődtem.

-Nem, már mondtam apának. De úgy tűnt, nincs nagyon kifogása ellene. Most éppen az új kislányát ajnározza.- fintorgott Bruno.

-Máris talált valakit a helyemre?- döbbentem meg.

-Nem volt olyan nehéz.- motyogta Fabian neheztelő hangon.

-Csak nem…?- fordultam felé.

-Az én egyetlen kishúgom, Gabrielle. Látnod kellett volna, hogy milyen örömmel fogadta, mikor apád bejelentette, hogy őt akarja a lányának. Anya ki is borult rendesen.

-Szegény keresztanyu. Nem érdemelte meg, hogy a saját lánya így elárulja.- ingattam a fejem és közben Seb ölébe ültem.

-De azért örömre is van oka.- folytatta tovább a srác.- Bemutattam neki Jane-t és úgy tűnik, hogy tetszik neki a barátnőm.

-Akkor ismered a leendő anyósodat?- mosolyogtam barátnőmre.

-Ott még azért nem tartunk.- pirult el a lány.- De megismertem a legjobb pótmamát.

Abban biztos voltam, hogy Sofia tényleg kedvelni fogja őt. És Jane anyukája pedig nagyon hasonlított a keresztanyámra. Így reméltem is, hogy ha egyszer találkoznak, a barátnőm rátalál majd arra, aki az édesanyja helyett lehet a támasza.