13. rész
2009.11.30. 19:22
(Fer)
- Ne, kicsim.- elájult. Mit csináljak? Luis! Mobil…- kezdtem el a zsebeimben kutatni. Meg is találtam. Nincs térerő! Basszus! Mi a jó frászt csináljak most? Mi van, ha baja esik?- Hé! Segítség! Valaki segítsen!- kiabáltam, és dörömböltem az ajtón. Semmi.- Hahó, VALAKI!!!
- Fernando? Te vagy az?- hallottam egy ismerős hangot.
- Én! Bent ragadtam a liftben Ninível, és ő elájult! Klausztrofóbiás!
- Oké! Hívok segítséget!
- Gyorsan!- és leültem Niníhez.
- Niní. Ébredj kérlek. Mit csináljak? Már jön a segítség. Nem lesz itt baj.- ekkor a fények felkapcsoltak. Nem mozdult meg a lift, csak a fények kapcsoltak fel.
- Mi történt?
- Kincsem. Elájultál. Nyugalom. Csak rám figyelj!
- Beragadtunk…
- Csss. Rám nézz. Ide figyelj.
- Félek.
- Nem kell. Megígértem, hogy vigyázok rád, igaz? Semmi bajod nem eshet, amíg engem látsz. Bízol bennem?
- Ez természetes.
- Akkor nyugodj meg. Most beszéljünk másról. Fent lepakolunk, majd hozatunk fel egy csomó fagyit, és dugig tömjük vele magunk, jó?
- Nem, mert te nem ehetsz ilyeneket.
- Miért nem?
- Mert vigyáznod kell, nehogy elhízz!
- Ah, és ha elhíznék nagy baj lenne?
- Hát, a csapat még elviselné valahogy, gondolom, de én… Nem adom az izmos hasad!
- Látom, visszatért a humor és a csipkelődés.
- Kicsit.
- Kicsit?- hajoltam közel hozzá, majd megcsókoltam. Nagyon jól elvoltunk, mikor hirtelen megmozdult a lift. Nem pont most kellett volna, mivel épp benne voltunk nagyon a csókolózásban, és a hirtelen rázkódás, és indulástól Niní hamar felült, de útban volt a fejem, és lefejeltük egymást…
- Au.
- Egyetértek. Au. Még ellettem volna egy kis ideig.
- Perverz!- fogta a fejét, ahol beütötte. Kinyílt a liftajtó, és Sebastian állt ott Kimi és Nico társaságában. Innét volt ismerős a hang. Sebastian volt.
- Jól vagytok?- kérdezték.
- Persze. Tökéletesen.- álltam fel, majd Ninít segítettem fel. A táskákat is kihoztuk a liftből.- Kösz a segítséget!
- Nincs mit. – mosolygott Seb.
- Niní. Ha már így együtt vagyunk, bemutatom neked, ő itt Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen és Nico Rosberg. Srácok, ő itt Nina Gómez, Niní a barátnőm.
- Hello.- mondták.
- Sziasztok. Ők is körbe körbe…?- súgta a fülembe.
(Niní)
- Igen. Ők a kollégáim. Seb a Red Bull, Kimi a Ferrari és Nico a Williams pilótája.
- Nem nézed F1-et?- kérdezte az egyik, azt hiszem Kimi, aki piros pólóban volt.
- Nem igazán. Sőt, semennyire.- mosolyogtam.
- Majd megszereted.
- Így van. De ügye nekem fogsz szurkolni?- mosolygott Sebastian, vagy nem tudom… Sebi. Legyen ez.
- Bocsi. Én Nandonak szurkolok.
- A Renault lassú! Nekem szurkolj.- nézett boci szemekkel Nico.
- Nem. Nando fogja megnyerni azt az izét, hogy hívják amikor eldől a sorrend?
- Időmérő.
- Jah, azt. Időmérőt Nando nyeri!- mondtam biztosan. Csak nevettek, majd elköszöntek, mi meg mentünk a szobába. Óriási szoba volt. Az ágyra kiterültem egyből. Kényelmes. Nando is lehuppant az ágyra, majd a hasam kezdte el puszilgatni.
- Ne, csikis!- nevettem.
- Nem baj. Még nem fejeztünk be valamit.
- Elkezdtünk valamit?
- El ám.- hajolt fölém. Ismét belemerültünk egymás szájának tanulmányozásába, mikor hirtelen puffanást hallottunk, mire felültem, és újra lefejeltem Nando-t…
|