A tanár unottan lapozgatta a naplót, épp válogatta a neveket hogy ki legyen a mai áldozata.
- Menj túl a C-én kérlek, kérlek. - szorította össze a száját Alejandra miközben magában fohászkodott.
- Gracíe Cravanosa. - hallotta a mindent eldöntő szavakat Alejandra kelletlenül felállt és megigazította hajpántját ami félhosszú lenőtt kleopátra stílusú haját szorította hátra.
- Alejandra vagyok nem Gracíe. Az Alejandrát használom. - mondta magabiztosan a fiatal kislány és vékony lábán a táblához indult. Az elsó padból visszatekintet legjobb barátnője Sophiane aki persze mindig tanult mindenből.
Ez az emlék megszakadt és egy másik jelent meg lelki szeme előtt mikor először verekedett. 
- Na mi az Alejandra levágták a hajad? - kötekedett egy lány hogy melyik arra csak halványan emlékezett.
- Igen, miért? - kérdezte majd a lány szemébe nézett.
- Mert szörnyű - mondta a lány és meghúzta Alejandra haját Alejandra erre ököllel behúzott egyet.
Hirtelen egy másik kép rémlett fel az apjáról amikor utoljára látta.
- Apa ma is hazaviszed a nagyiékat? - kérdezte Alejandra és berakta a mosogatóba a tányérokat majd az ajtóhoz sétált hogy elköszönjön édesapjától.
- Muszáj kincsem. De majd holnap elviszlek gokartozni. Rendben? - kérdezte az apja és megsimogatta lánya vállát.
- Rendben, de siess haza. - mondta Alejandra és nagy zöld szemeit az apjára függesztette. - Miért veszekedtetek anyával? - kérdezte kétségbe esetten.
- Semmi baj kincsem semmi baj. Nem sokára jövök. - mondta majd becsukta az ajtót.
Ekkor Alejandra telefonja megcsörrent és visszahozta a lányt a valóságba, hirtelen felült az ágyban és körül nézett szállodai szobájában mellkasa zihált. - Csak egy álom Mindenesetre eléggé valóságos volt..- gondolta, majd vette egy mély levegőt és kinyomta telefonján az ébresztőt. Nagy nehezen kimászott az ágyból és hajába túrt, belépett a kis fürdőszobájába. - Fantasztikusan nézek ki mint mindig! - mondta magának mikor meglátta a tükörben magát. - A hősnők alvás, sírás, golyózápor, után is mindig olyan gyönyörűek, de hiába én nem vagyok hősnő. - mondta majd  kilépett a fürdőszobából mert meghallotta hogy valaki kopog.
- Szia Danica. Hű látom te is fantasztikusan jól nézel ki! - mondta vigyorogva Danicának aki szintén olyan borzos és kialvatlan volt mint ő. 
- Nem aludtam semmit valaki olyan szörnyen hangosan veszekedik hogy csak na. Azért jöttem át mert nálad nem lehet annyira hallani. - hunyorgott Danica majd kitolta Alejandrát az ajtóból és beesett barátnője ágyába.
- Nyugi itt is lehet hallani. - mondta Alejandra majd fülelni kezdett. - Hallgasd csak! "...te szemét állat..." - ordította valaki valamelyik ajtó mögül.
- Nem! Nem! - kiáltotta Danica és a fejéra húzta a párnát. -Kik azok? Be akarok húzni nekik. Akik ilyenkor zaklatják a fáradt embereket. - állt fel támolyogva az ágytól.
- Állni is alig bírsz az álmosságtól. Rosszabb vagy mint egy kábítószeres komolyan - fogta meg Alejandra Danicát hogy el ne nyúljon a padlón. - Na aludj.  - mondta Alejandra majd öltözködni kezdett, bár még csak hét óra volt a szálloda még aludt, Danica pedig az ágyából is kitúrta. Alejandra lyukas csőszárú farmerjában és zöld csíkos topjában sétált a fal mellett. hirtelen kivágódott az ajtó ahonnan hatalmas hangzavar hallatszott,és Raquel rontott ki. Nem látta hogy merre megy így egyenesen nekirohant Alejandrának a nagy lendülettől mind ketten a padlóra zuhantak. Raquel megkapaszkodott Alejandra farmerjének egyik lyukában így az még tovább szakadt.
- Nem nézel a lábad elé? - ordított a földről Raquel miközben Alejandra felállt.
- De szoktam csak nem gondoltam hogy hajnali hétkor pitonok rohangásznak a hotelben. - mondta idegesen majd legnagyobb meglepetésére kezet nyújtott Raquelnek. aki megkapaszkodott benne és felhúzta magát. Az ajtóban megjelent Fernando és nagy meglaptéssel tanulmányozta ahogy Alejandra felsegíti feleségét a padlóról. Raquel mérgesen lement az étkezőbe.
- Most ti nem utáljátok egymást? - kérdezte az ajtókeretnek dőlve.
- De csak tudod még bennem ilyenkor is van annyi jóérzés hogy egy embert nem hagyok padlón feküdni. Még ha az egy megátalkodott fúria. - nézett Raquel után Alejandra majd újra Fernandora nézett - Habár lehet hogy te ezt nem gondoltad rólam.
- Hát nem csak én nem senki más sem! Csak a véletlennek köszönheted hogy mindenki befogadott! - emelte fel a hangját Fernando
- Amíg én nem kiabálok veled addig te se tedd ezt! - szólt rá Alejandra- Én nem a kis szajha feleséged vagyok!
- Ó igen? Te még a szajhánál is odébb vagy! - kiabált Fernando
- Ó igen? És ha szabad kérdeznem miért? - kötekedett Alejandra
- Hogy miért? Nico Rosberg ez mond neked valamit. Idefigyelj Alejandra Cravanosa ha úgy akarom egy hét múlva az egész paddock újra a te balhéidon csicsereg aztán fújhatod a kapcsolataidat. 
- Sosem hittem hogy ennyire aljas vagy! - mondta Alejandra majd behunyta a szemét mély levegőt vett. - Rendben! Hát tedd meg te aljas szemétláda! Itt vagyok csinálj ki! Mi az nem teszed? - kötekedett
- Várd ki a végét! - mondta és nyugodt arckifejezést öltött.
- Nem nem várom ki! Fernando soha többé nem akarlak látni! A szemem elé ne merj kerülni. - mondta majd úgy érezte hogy mindjárt megüti a férfit de valahogy mégis tudott parancsolni magának és a lépcső felé vette az irányt és sóhajtott. - Kész szappanopera! - gondolt és lement az étkezőbe Raquel után, bár a nőt sem nagyon akarta látni de fel se akart menni a szobájában Danica alszik kiütve a folyosón Fernando áll őrségben és így maradt az előtér, de legalább nem egyedül volt a nővel. Raquel rendkívül idegesnek tűnt whiskyt rendelt már kora reggel. 
- Miért iszol? - kérdezte Alejandra
- Mert elegem van. - mondta Raquel és nagyot kortyolt poharából. - Fernandóból -tette hozzá.
- Valami közös bennünk. - mondta Alejandra és leugrott a bárszékről. - De ez nem azt jelenti hogy minden hála a jó Istennek - mondta majd kiment a szállodából.
- Ha te mondod.. - tette hozzá mikor már Alejandra kiment, és kiitta a poharát.
Alejandra most túl feldúltnak érezte magát hogy bárkivel találkozzon. - Már csak ez a nap bírd ki! - győzködte magát majd leült az padra ami előtt pálma facsemeték voltak ültetve a jövőjén gondolkozott, mi lenne ha most azonnal felmondana? Még indokolnia sem kéne. Aztán felhívná Tomot hogy megy vissza hozzájuk. Igen ez lenne a legjobb nem csak magának. Mindenkinek. És aztán elfelejtené az egészet mint egy rossz álmot. Elővette a telefonját és keresni kezdett a névjegyzékben -  Nico, Briatore, Walltripp, Tom, - olvasta magában egymásután a neveket, éppen a "hívás" gombon volt az úja mikor a telefon elkezdett rezegni, és csengeni.  - Az őrangyalom. - gondolta majd felvette a telefont.
- Szia Nico mit szeretnél? - kérdezte unott hangon
- Csak nem ébresztettelek fel? Sajnálom. - mondta Nico
- Nem dehogy is! Kész őrangyal vagy! Teljesen ki vagyok akadva - panaszolta Alejandra meggyőzően.
- Na igen és lenne kedved kisétálni a tengerpartra és megbeszélni? - kérdezte Nico.
- Persze és mikor? Most ráérsz?
- Figyelj ott vagyok a szállodád előtt kábé.. Egy..Kettő..Három..- mondta majd egy fekete BWM hajtott be a parkolóba. - Most na milyen vagyok? - kérdezte
- Tök pontos. - mondta Alejandra és beszállt az autóba.
- Ha és miért vagyok én a te őrangyalod? - firtatta.
- Hosszú... Lehet hogy megmentettél egy baklövéstől. De csak lehet! - mondta Alejandra és közben fintorgott.
- Oké hát akkor majd elmondod. Na öveket becsatolni - mondta kis mosollyal a szája szögletében.
- Na ne még élni akarok! - mondta Alejandra hülyéskedve.
- Ha Ha Ha. Ezt mondja Alejandra Kamikaze aki az első napján széttörte az autókat! - mondta gúnyolódva. - Igen és most mond el mi bánt?
- Alonso. - mondta Alejandra majd a körmét kezdte el rágni.
- És miért?  Na ne csak nem megint beszóltál?
- Nem, nem szóltam be neki, beszóltam a feleségének, aki erre lekevert nekem egy pofont. - panaszolta
- Hú miről maradtam le! És ezt nekem miért nem mesélted? - csapott le a friss információra Nico. - És mi történt ez után?
- Ma reggel össze futottam Raquelel aki Fernandoval veszekedett, mikor Raquel elment Alonso nekem jött hogy én csak a véletlennek köszönhetem hogy befogadtatok, meg hogy szajha vagyok és hogy pletykákat fog rólam terjeszteni.... - fakadt ki Alejandra
- Júj. Ez már nekem is sok. Egy kicsit. De figyelj mit tudna csinálni? Már nagyon sokan állnának a te pártodra de komolyan. Hidd el!
- Elhiszem. - mondta Alejandra és nagyot sóhajtott. - Kösz megint te házi pszihiáter. - mondta Alejandra
- Szívesen a semmit! Erre való a ember jobb keze. Na szerintem itt lennénk. - mondta és elindult azon az utcán ahol Alejandra már korábban is járt. 
- Már voltam itt. - mondta és ránézett a tengerre.
- Itt voltál de a partra nem mersz le menni? Ugye? - kérdezte csalafinta vigyorral.
- Dehogyisnem. - mondta majd átlépett a korláton megfogta az egyik közel lévő fa ágát és azon át lemászott a kavicsos partra. - Na most gyere te hangember!
- Vigyázz rád esek! - mondta és pár pillanattal később Alejandra mellett landolt. - Szép ugye? - kérdezte és a tengert nézte.
- Igen valóban az. - válaszolta Alejandra majd béke töltötte el a lelkét.