Másnap reggel mind a ketten 10 órakor keltünk, és kivételesen magunktól, senki és semmi nem zavarta meg az álmainkat, még Sini sem.

- Jó reggelt. Még mindig nem tudom elhinni, hogy te vagy a Világbajnok. - bújtam közelebb Kimihez, és adtam egy puszit neki.

- És azt, hogy a menyasszonyom vagy? - mosolygott Kimi.

- Azt már talán. De kell még egy kis idő, hogy letisztázódjon bennem. Markon kívül senki más nem tudja még?

- Nem, de majd lassan beavathatnánk anyuékat is.

- Szerintem nem fognak meglepődni rajta. - rángattam meg a vállam.

- Honnan tudod? - nézett csodálkozva.

- Szerintem ők az első találkozásunktól tudták, hogy itt lesz valami. - vigyorogtam rá.

- Mondasz valamit. - húzódott Kiminek is mosolyra a szája. Éppen ásítottam és nyújtózkodtam hozzá egy nagyot, mikor Kimi és én telefonom egyszerre csörrent meg.

- Halo. - vettük fel mindketten.

- Szia. Ugye nem keltettünk fel titeket?

- Szia, anyu. Nem, nem rég keltünk.

- Csak azért hívlak, hogy mikor tiszteltek meg minket az újdonsült világbajnokoddal?

- Azt még nem tudom, de hamarosan. Majd megkérdezem Kimit, és majd felhívlak.

- Az jó lenne. És Pauláékkal úgy beszéltük meg, hogy az egész család, beleértve Ramiékat is, nálunk gyűlne össze, és úgy ünnepelnénk.

- Fú, ez nagyon jó ötlet, csodás lesz a hangulat. - derültem fel a hír hallatán.

- Na, akkor majd beszélünk, hogy mikor jó nektek.

- Oké, puszi.

- Szia.

- … Rendben, srácok, akkor este talákozunk. Sziasztok. - tette le Kimi is a telefont.

- Anyu azt kérdezte, hogy mikor megyünk át hozzájuk is ünnepelni.

- Toni most hívott, hogy ők is készülnek egy kis összeröffenéssel ma este, de utána nekem bármikor jó.

- Rendben, akkor én meg felhívom Noorit, hogy mi is tartsunk egy görbe estét.

- Nem akarsz velem jönni? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem akarok olyan feleség lenni, aki nem engedi el a férjét sehova egyedül, és nem bízik benne, szóval érezd jól magad, de azért gondolj néha rám is.

- Csak te létezel nekem. - és hogy megerősítse a mondandóját, megcsókolt.

- De ha Toniék össze akarnak boronálni egy másik nővel, én kicsinálom a barátaidat. - húztam ki magam.

- Ettől nem kell félned, ugyanis nagyon bírnak téged.

- Tényleg? - néztem rá csodálkozva.

- Igen, de ez még nem is tűnt fel neked? - csodálkozott.

- Hát, tényleg jól el lehet velük hülyülni, de én azt hittem, hogy mindenkivel így bánnak.

- Nem, nagyon tévedsz. Te vagy az egyetlen eddig, akivel így el tudnak marhulni, és értékelik a poénjaikat. Szóval nagyon bírnak téged, és nekem sem akarnának rosszat. És ha képbe kerülne még egy lány, ahhoz nekem is lenne 1-2 szavam.

- Akkor jó. - mosolyogtam rá.

- Jaj, mutatok valamit. - pattant ki az ágyból, és kiviharzott a szobából, én pedig felültem az ágyban, és a falnak vetettem a hátam. Kimi olyan 2 perc elteltével tárt vissza kezében a laptopjával. Visszaült, és bekapcsolta a gépet. Bepötyögött egy oldalcímet, majd felém fordította a gépet.

- Ehhez mit szólsz?

- Öhh… ez… gyönyörű, de… hol és mi?

- Mark mesélte tegnap, hogy egyik nap edzést tartott, és látta, hogy eladó ez a ház. Szerintem pont olyan, ahogy leírtad.

- Igen, Kimi, pont olyan, de ez biztos iszonyat drága lehet.

- Nem vészes. Pont kijön a kettőnk lakásából. Figyi, nem kell most döntened. Ha akarod, valamelyik nap megnézzük, és átbeszéljük, rendben? És az se biztos, hogy megvan még.

- Akkor hívd fel. - nyújtottam át a mobilját.

- Most?

- Hát mikor máskor?

Elvette a készüléket, beütötte a számot, és várt.

- Jó reggelt. Kimi Räikkönen vagyok. A ház után érdeklődnék, hogy eladó-e még… Értem… Igen, akkor szeretnénk megnézni… Ma? Sajnos ma nem jó, de holnap délelőtt?... Rendben, ott leszünk. Köszönöm. Viszonthallásra.

- Na? - kérdeztem idegesen. Hiába csak 1 képről láttam, tényleg álmaimban létező ház.

- Még nem adta el, és holnap 11-re vár minket.

- Imádlak!! - ugrottam a nyakába boldogan. - Nem vagy éhes?

- De.

- Akkor hozok fel valamit enni.

Mikor leértem, adtam Sininek is egy kis kaját, majd miközben reggelit pakoltam ki a hűtőből, felhívtam Noorit.

- Halihó. - vette fel Noori. 

- Szia. Figyuzz, olyan kérdésem van, hogy mit csinálsz este?

- Igazából semmit.

- Az jó, mert Kimi bulizni megy, és arra gondoltam, hogy mi is összefuthatnánk dumálni egyet.

- Na, csúcs. Akkor gyere át, itt alszol, és közben mindent megbeszélünk, ami az elmúlt napokban történtek.

- Oké, benne vagyok. Hányra menjek?

- 7?

- Ott leszek. Szia.

- Puszi.

Miután leraktam, visszamentem Kimihez, megreggeliztünk, majd ő lezuhanyozott, én pedig addig elmosogattam. Kimitől érzékeny búcsút vettem, mert ugye ő is bulizni megy, és Ajax is várja már, így haza kellett mennie, és nekem is el kellett készülnöm az estére. Bepakoltam pár cuccot, ami holnap meg ma elkélhet, én is letusoltam. És már fél 7 van, úgyhogy lassan indulnom kell. Noori valahol félúton Kimi és köztem lakok. Beültem a kis autómba, és szépen átvezettem Noorihoz. Épp jött ki az egyik lakó, úgyhogy nem kellett felcsöngetnem, de azért a 4 emeletet meg kellett másznom, mert ugye lift az nincs. Bekopogtam és vártam. Nem sokkal rá kivágódott az ajtó, és Noora vetette bele magát a nyakamba.

- Sziaa! Jaj de örülök, hogy felhívtál. Már hiányoztál nagyon, és a dumálásaink is. Szóval gyere be, és neki is fogunk. - vette ki a kezemből a táskám, és bementünk. Bespájzoltunk az ölünkbe egy kiló ropogtatni valót és innit, és elhelyezkedtünk a nappaliban. Noori berakta a Sunrise Avenue legújabb CD-jét, és indulhatott a móka.

- Na, milyen volt a helyszínen végig izgulni a futamot?

- Hát én azt hittem, nem kerülök ki épségben a boxból, azt hittem, ott halálozom el. Nagyon izgultam, iszonyú volt, de egy éltre szólt. De még most sem fogom fel, hogy összejött neki. De nem csak ezért volt emlékezetes a tegnapi nap.

- Miért, mi történt?

- Hogy is fogalmazzak? Kimi megkérte a kezem. - pirultam el egy picit. 

- Nem mondod?? - esett le az álla. - Gratulálok. - állt fel megölelni. - De ugye igent mondtál?

- Mi mást mondhattam volna? - kuncogtam a kérdésén. - Persze, hogy igent.

- És hogy történt? Mindent hallani akarok!

- Beszálltunk a liftbe azzal a tudattal, hogy a földszint felé megyünk, de Kimi a tető feliratú gombot nyomta meg. Mikor kiértünk a tetőre, fehér mécsesek borítottak be mindent, nagyon szép volt. És a szöveg meg annyi volt, h nagyon boldog, hogy megnyerte azt, amire gyerek kora óta vágyott, de még szebb lenne az élete, ha hozzá mennék. - ért fülig a szám a végére.

- De romantikus. - jegyezte meg Noori álmodozó arccal.

- Szerintem is.

- De nem is sejtetted, hogy erre készült?

- Nem. Képzelheted, hogy meglepődtem. De lehet egy kérdésem? Ugyan még semmi konkrétumot nem beszéltünk meg, de szeretném, hogy te legyél a tanúm. 

- Én?? Tényleg?

- Persze, hát ki más?

- Köszönöm!

- Dehogy is, én köszönöm! És nektek nincs kilátásban az esküvő?

- Esküvő? Ugyan, hol vagyunk mi még attól? - nevetett fel Noori.

- De jól haladtok?

- Amúgy igen. Sűrűn járunk színházba, koncertre.

- Na, az tök jó.

- Igen. De messzebb még nem mentünk. Nem akarok megint csalódni.

- Megértelek, komolyan.

Az egész estét végig beszélgettük. Belefolytunk már az esküvő terveibe is. Szóval nagyon jó kis estét töltöttünk el együtt. Még Egy film is belefért, és mi más lehetett volna, mint a Mamma mia. Valamivel éjfél után ütött ki minket az álmosság. Mivel nekem reggel órára kellett kelnem, ezért másik szobában aludtam, mint Noori. 8 órára húztam fel az órám. Kiosontam a fürdőbe rendbe szedni magam, nem akarok a háznézés előtt hazamenni már, úgyhogy itt varázsolok valami formát magamra. Mikor végeztem, Noori is felkelt már, éppen reggelit készített. Bekaptam pár falatot, összepakoltam a ruháimat, elköszöntem Nooritól, és miközben sétáltam lefelé a lépcsőn, Kimit hívtam.

- Szia, kicsim. - szólt bele Kimi vidáman.

- Szia. Ugye nem ébresztettelek fel?

- Nem, most értem haza. Mikor és hol találkozunk?

- Én most indulok Nooritól. Kocsival vagyok, ha gondolod, felveszlek, és mehetünk is.

- Rendben. Akkor fél óra múlva vagy itt?

- Igen, körülbelül.

- Várlak. Szia.

- Puszi. Szia.

 Nem is kellett hozzá fél óra, hogy odaérjek. Előkeresztem a ház kulcsait, ugyanis úgy gondoltuk, így mind a kettőnknek könnyebb bejutni a másikhoz.

- Sziasztok. - léptem be az ajtón, és már fel voltam készülve Ajax támadásra. Nem csalódtam, már száguldott is ki a konyhából.

- Szia. - kiabált le Kimi az emeletről. - Egy perc, és megyek.

Addig elmentem kezet mosni a kutyanyáltól megszabadulás végett. Mikor végeztem, Kimi robogott le a lépcsőn, és egy felsőt próbált megára venni.

- Kész is vagyok. Mehetünk?

- Persze, de te tudod, hogy merre kell menni?

- Asszem.

- Ez bíztatóan hangzik. - túrtam bele a hajába.

Kimi bezárta az ajtót, majd nekiindultunk az ismeretlen tájnak. Közel egy órája autókázhattunk, amikor:

- És itt van az az út, ahol el kell fordulni. - mutatott balra egy földút felé Kimi, ami egy erdőben vezetett végig. 

- Hallod, itt aztán tényleg nem találnak meg minket, az száz.

- Az biztos, de nem is baj.

Ebben a kis fenyvesben kellett végig zötykölődnünk, mikor a távolban feltűnt egy hatalmas kapu. Megálltam, kiszálltunk, majd Kimi becsöngetett.

- Jó napot kívánok. - nyitott ajtót egy 50-es éveiben járó férfi. - Jöjjenek beljebb. - tárta ki jobban az ajtót. - Hugo Nieminen vagyok.

- Kimi Räikkönen, és a feleségem, Laura Kultanen. - ölelte át a derekam. Felesége, de aranyosa, pedig még nem is vett el.

- Örvendek, kisasszony. Először kint vagy bent szeretnének körbe nézni?

- Merre induljunk? - fordult felém Kimi.

- Hát, ha már kint vagyunk, akkor célszerű lenne a kerttel kezdeni, nem?

- Akkor menjünk! - indultunk el a tulajdonos oldalán. - Amint látják, elég nagy a kert, sok hely lesz majd a gyerekeknek, persze, ha majd szeretnének.

- Igen, tervezzük őket. - mosolygott rám Kimi úgy, hogy csak én vegyem észre.

- A kert vége a Finn-öbölre néz rá. Stég is található, ha napozni kívánnának, vagy csak nézelődni, és persze az elmaradhatatlan szauna is tartozik a parthoz. Egyébként a kert összesen 90 négyzetméter. A garázs erre található. - indultunk a ház másik oldalára. - 2 férőhelyes, de bővíthető. A lakásba 2 felől lehet bejutni. A garázson keresztül, és a főbejáraton. - majd folytattunk utunkat a bejárathoz. Mikor beléptünk egy előszobában találtuk magunkat, ami folyosószerűen volt kialakítva. Onnan nyílt a konyha, ami egybenyitható volt az étkezővel és a nappalival. A földszinten volt még egy közepes mérető szoba, egy fürdőszoba, mosdó, és egy kis kamra. Az emeletre a folyosó végén lehetett feljutni egy gyönyörű falépcsőn. Itt található 4 hálószoba, és egy hatalmas fürdőszoba is. És az egyik háló a Finn-öbölre nézett. Tényleg olyan, mint amit szeretnék.

- Hát ennyi lenne az egész ház.

- Azt meg lehet tudni, hogy hány érdeklődő van? - kérdezte Kimi.

- Önökkel együtt 3. De nem kell semmit elkapkodni, nyugodtan fontolják meg, és úgy döntsenek.

- Köszönjük. Akkor a héten visszaszólunk, hogy szeretnénk-e vagy sem. Viszontlátásra.

- Viszlát.