A következő napok csodásan teltek. A fiúk, belátva, hogy milyen nevetségen vitatkoztak a kocsi miatt, megállapodtak, hogy taxival megyünk mindenhova. Nem volt semmi, amikor rájöttek a sofőrök, hogy kiket is fuvaroznak. Az egyiknek pont vezetés közben esett le a tantusz és annyira tátva maradt a szája, hogy majdnem karamboloztunk. Szerencsére Kimi átnyúlt a kormányhoz és idejében korrigált.

Bernietől kaptunk egy mailt, hogy a török hétvégén még nem lesz pókerverseny, így a szabadidőnket arra használhattuk, amire akartuk. Így szerdán elcipeltük a srácokat a Kék Mecsetbe, a Topkapi Szerájba és a Hagia Sopiába. Mondjuk nem kellett nagyon cipelni őket, mert jöttek ők maguktól is. Őket is lenyűgözte a különböző stílusok, a görög, török és arab stílusok és motívumok keveredése az építészetben és a művészetben. Persze nagyban fokozta a kedvüket, hogy közben finomakat falatoztunk: kebabot, muszakát, manfit és pilavot kóstolgattunk. Persze a fiúk csak mértékkel, ügyelniük kellett a vonalaikra. J Sóhajtoztak is nagyokat miatta! :D

Utána, hogy lemozogjuk a kalóriákat, sokat sétáltunk, meg bicikliket béreltünk és azzal tekertünk – főleg a lányrajongók elől. Aznap annyira kifáradtunk, hogy a hotelben már csak fürdésre és alvásra volt erőnk.

Csütörtökön már a pályára is kinéztünk, a motorhomeok már készen álltak a hétvégére, a csapat többi tagja is megérkezett és hozzáláttak a kocsi összeállításának. Fernandot és Kimit elhívták pár megbeszélésre, így a délelőttünk szépen el is telt, nézelődtünk a boxutcában, paddockban. Délután elmentünk a Nagy Bazárba. Hihetetlen mekkora forgalom volt és milyen hangzavar. No meg az árusok! Velük állandóan alkudozni kellett! Ez igazán érdekes, mert ha az alkudozással itthon próbálkoznék, lecsapnák a fejemet. Vettem Fernek egy egyszerű ezüst karkötőt, amin különböző motívumok voltak. Szerencsére tetszett neki. Én pedig egy ezüst láncot kaptam tőle, amin egy Jade kőből készült pillangó medál volt. Egyszerűen imádtam!

Estefelé a fiúk megleptek minket: kibérelték az egyik török fürdőt, teletették gyertyákkal és virágokkal, nagyon romantikus volt. Még a vízen is rózsaszirmok úszkáltak és különböző illatú fürdőolajokat öntöttek a vízbe, élvezet volt a fürdőben úszkálni. Kb. két órát maradtunk ott és utána indultunk vissza a hotelbe, mert másnap a srácoknak már szabadedzés következett.

Egymást átölelve léptünk be a hotel halljába, ahol megpillantottuk a csipetcsapat 2 másik tagját: Sebit és Robot.

-          Sziasztok! – köszönt hatalmas vigyorral a száján Sebi. – Noncsi, jó hogy itt vagytok, Rob már tűkön ül, hogy játszhasson egy parti pókert veled!

-          Még jó hogy! Eddig csak Fertől kaptam ki, nőtől még nem! – felelte Robert méltatlankodva.

-          Akkor ajánlom, hogy szokj hozzá az érzéshez. – javasoltam neki kissé szarkasztikusan.

-          Na azt már nem! Legszívesebben most azonnal játszanék veled, de útközben elhagytam a pókerkészletem. – sajnáltatta magát.

-          Hmm… Legalább jó nő volt? – érdeklődtem mindenki meghökkenésére.

-          Dehogyis!

-          Akkor pasi? – kajánkodtam. Vasvilla tekintet volt a válasz. A többiek nevettek.

-          Nem is tudom, miért kedvellek…

-          Talán mert nálam mindig van egy pókerkészlet. Máris lehozom és játszhatunk. – na ennyit a korai fekvésről.- Okés? – bólintott..

-          Kicsim, ugye te is beszállsz? – néztem bociszemekkel Nandora. Elvigyorodott.

-          Természetesen. Nekünk is van még egy lezáratlan meccsünk.

Pár perc alatt meg is jártam az utat és visszatértem a többiekhez. Betti és Kimi inkább felvonultak a szobájukba, biztos volt jobb dolguk. :D A helyükre csatlakozott Nico és …. Lewis. Ettől majdnem dobtam egy hátast, de aztán rájöttem, hogy a pókerasztal mellett is le lehet alázni valakit… Ha kekeckedik, megteszem.

-          Sebi, te hova ülsz? – érdeklődtem a kis némettől.

-          Ki mondta, hogy én játszom? Nem is tudok pókerezni.

-          Akkor épp itt az ideje, hogy megtanulj! – mondták a többiek kórusban.

-          Egyetértek, légy férfi. – javasoltam kajánul.

-          Hát, ha te kéred! – felelte egy mélyreható tekintet kíséretében. Szerintem belepirultam.

-          Hééé, el a kezekkel vagyis inkább a szemekkel a barátnőmről! – szólt rá Fer egy cseppet megjátszott felháborodással és leült mellém. – Szóval hova ülsz?

-          Noncsi másik oldalára. – ennek a srácnak letörölhetetlen a képéről a vigyor.

-          Aztán okosan! – javasolta Rob Sebinek. – Fer mindjárt robban.

-          Ugyan, egyikünk sem szívja mellre, ha a legjobbtól akar tanulni. – jegyeztem meg ártatlanul. Rob kivételével mindenki elröhögte magát.

-          Ti még szerintem nem lettetek bemutatva egymásnak. – kezdte Fer a bemutatást. – Noncsi, ő lenne Lewis Hamilton, Lewis, ez a hölgy pedig a barátnőm, Kovács Noémi, Noncsi.

-          Szia! – mondtuk mindketten és kezet fogtunk egymással.

-          Akkor kezdhetjük is a játékot! – türelmetlenkedett Rob.

-          Ejnye Kubika, azért az illemkódexet illik betartani. – mondta Fer.

-          Azért nem mindig. – mormogtam, mire az összes hímnemű felém fordult. – Egyszer belelapoztam egy 17-ik századi etikett kódexbe. 2 bejegyzés után letettem.

-          Annyira szörnyű azért nem lehetett. – mosolygott rám Lewis.

-          Dehogynem! Arra hívták fel benne a jónép figyelmét, hogy szőrös mellű férfiak ne szoptassanak és a számomra legfelháborítóbb: úrinőnek nem lehet orgazmusa! Szörnyű világ lenne, ha betartanánk! – a többiek kiröhögtek. Elkelt volna Betti támogatása.

-          Kár, hogy nem előttem csúsztál el Monacoban. – vigyorgott rám Nico. – Tudtam volna mit kezdeni egy ilyen kiscsajjal.

-          Nyugi, ha előtted csúsztam volna el, sem lett volna semmi. Ugyanis nem jönnek be a szőke hapsik. Túl uncsik. – az egyik kezemet Fer tenyerébe csúsztattam, hogy megnyugodjon. Láttam rajta, hogy ez azért már kezd sok lenni neki.

-          Ez most a lelkembe vágott! – kiáltott fel Nico.

-          És ez most mennyire teátrális volt…

-          Te mindenre tudsz valami ütős választ? – ez megint Lewis volt. Nocsak, így nem is olyan rémes, mint gondoltam róla.

-          Majdnem. – feleltem szerényen.

-          Játszhatnánk már végre?? – megszólalt a mi kis Türelmet Lenkénk.

-          Ha mindenáron veszíteni akarsz, akkor igen. Osszál kérlek. – kértem szenteskedőn. Erre az égre emelte a szemeit. Ferrel összevigyorogtunk.

Egész jól ment a játék. Persze csak azután, hogy Sebit leszoktattam arról, hogy hangosan kérdezgesse, ez így és így jó lesz-e, azt miért csinálom, mert így javarészt elárulta, hogy milyen lapjaim vannak. Észhez kellett térítenem a srácot, úgyhogy kénytelen voltam cseppet sem gyengéden fülön csípni és felhívni a figyelmét arra, hogy ez így egyáltalán nem jó móka. Fájlalta még egy kicsit a kérdéses testrészt, de nevelés szerencsére hatásos volt. Nos, ezek után minden visszatért a rendes kerékvágásba és sorba ejtettük ki az ellenfeleinket. Újra a szokásosnak mondható hármas maradt bent: Fernando, én és Robert. És hamarosan Robtól is búcsúznunk kellett.

-          Ezt nem hiszem el! – dobta be a lapjait. – Egyszer úgyis rájövök te kis boszorkány, hogy hogyan tudlak legyőzni.

-          Jah… Persze… - vigyorogtam rá.

-          Majd.. – folytatta Fer.

-          Egyszer.. – így Sebi.

-          Talán .. – Lewis.

-          Valamikor… - Nico.

-          Miért fogjátok mindig az ő pártját? – kérdezte a lengyel.

-          Mert mi már beletörődtünk, hogy ő a legjobb. – mondta Fer nemes egyszerűséggel. Erre mindenki, még Kubika is elnevette magát

-          Lewis! – szólt a hátunk mögött valaki.

-          Nicole! – ragyogott fel az említett személy. – Nem úgy volt, hogy holnap jössz?

-          De igen, viszont valami fontosat szeretnék veled megbeszélni. – mosolygott rá Nicole. Majd rám emelte a tekintetét. – Szia! Én Nicole Scherzinger vagyok. – és kezet nyújtott.

-          Szia! Én pedig Kovács Noémi, de mindenki csak Noncsinak hív. – mosolyogtam rá.

-          Te vagy Fernando új barátnője, ugye?

-          Igen.

-          Akkor majd még látjuk egymást. – adott puszit, amin meglepődtem, majd Lewisszal együtt elköszöntek tőlünk.

Lassan mi is mentünk. Jó volt, hogy egy szállodában voltunk a többiekkel és tudtunk most egy kicsit pókerezni, mert holnaptól foglaltak lesznek a srácok és nehéz lesz összeszedni őket.

Ahogy becsukódott mögöttünk a szobaajtó, Nano megállított és kajánul ezt mondta:

-          Szóval a szőke pasik uncsik. – vigyorgott. Sejtettem hova akar kilyukadni. – És mi a helyzet a barna hajúakkal?

Ők a gyengéim. – vallottam be és magamhoz húztam, hogy megcsókoljam. A falhoz hátráltunk, aminek nekidöntött és szépen lassan levetkőztettük egymást… Amikor már minden ruhadarabunk a földön hevert, átkulcsoltam Nando derekát a lábaimmal és megtörtént, aminek meg kellett történnie.