Egy kis szobában ébredtem fel egyedül. Ágyon feküdtem. Kis szoba, ajtó csukva… Rám fog jönni a klausztrofóbia! Levegőt!- felültem, és nagy tempóval indultam volna az ajtó fele, ha nem szédülök meg. Leültem a földre. Ajtónyitódást hallottam.

-          Kincsem. Mi történt? Miért nem fekszel az ágyban?- vett fel, és rakott vissza.

-          Klausztrofóbia. Kicsi a tér.

-          Kinyitom kicsit jobban az ajtót, és jön levegő.- lépett az ajtóhoz, és kitárta. Utána visszajött hozzám.- Már jobb?

-          Kicsit. Szédülök.

-          Luis már intézkedik, hogy valahogy el tudjam a szponzori rendezvényeket hagyni. Ha nem megy, akkor majd vele visszamész a hotelbe, és amíg én nem érek vissza, ő vigyáz rád.

-          Fer…- lépett be Luis.

-          Sikerült?

-          Sajnálom. Flavio bele ment volna, de a szponzorok nem. Annyit el tudtam érni, hogy kicsit hamarabb eljöhetsz.

-          Jó. Kösz azért.

-          Már jobban vagyok.- próbáltam felülni, de Fer visszanyomott.

-          Fal fehér vagy! Dehogy vagy jobban! Ha holnap is ilyen leszel, és nem baba miatt, akkor hívok orvost. Luis. Vissza tudod akkor vinni, és tudsz rá vigyázni?

-          Persze. Összekapom cuccaim, és már jövök is.- veregette vállon, majd elment. Fer olyan aggódó tekintettel nézett rám.

-          Ne aggódj, kérlek. Jól vagyok.

-          Amikor elájultál ott előttem nagyon megijedtem.- hajolt közel hozzám az arcával.

-          Nem…

-          Várj. Nem fejeztem még be. Aggódtam, hogy mi lesz veled. Visszajöttem veled ide a homeba. A csapat orvosa megvizsgált, és csak annyit mondott, biztos a vérnyomásod esett le. A frászt hoztad rám!

-          Nem akartam. Sajnálom.

-          Szeretlek.- csókolt meg gyengéden. Luis jött közben be.

-          Induljunk?

-          Igen. Minél előbb le tudjon pihenni.- és Fer felvett a kezei közé.

-          Ki tudok menni. Lerakhatsz.

-          Biztosabb, ha én viszlek.

-          De a sajtó…

-          Kit érdekel? Mehetünk Luis.

Kivitt Luis kocsijához, majd ott már saját lábaimon beszállhattam. Bekötöttem magam.

-          Ha bármi van, szólj azonnal! Rezgőre állítom a mobilom!- mondta Luis-nak.

-          Oké. Ne aggódj. Vigyázok rá, amíg nem jössz.

-          Kösz haver. Tartozok még neked eggyel!

-          Semmivel nem tartozol! Fordított helyzetben te is megtennéd.

-          Ez csak természetes.- egy csókot adott nekem Nando, majd becsukta az ajtót. Luis beült, és elindultunk. Nando intett, mi pedig elindultunk vissza a hotelbe.

Út közben nem nagyon beszéltünk. Amint megérkeztünk a hotelbe Luis kérte Fer szobájának kulcsát, és felmentünk.

-          Kicsit jobban vagy?

-          Igen, köszönöm a kérdésed. Nem tudom mi van velem.

-          Biztos nem lehetsz terhes?

-          A teszt negatív lett.

-          Az még nem jelent semmit. Szerintem csinálnod kéne még tesztet.

-          Nincs nálam. És most kedvem sincs hozzá.

-          Hozok majd, és reggel esetleg korábban felkelsz, mint Fer, és megcsinálod. Hátha.

-          Rendben. Kösz.

-          Nincs mit. Fer nagyon szeret téged, és mivel ő a barátom, ezért rád is, mint barát tekintek.- mosolyogtam rá.

A szobában lepihentem. Amíg aludtam, Luis hozott tesztet, amit később beraktam a táskámba. Ettünk egy kis kaját, majd én lefeküdtem még aludni. Amire felkeltem már hallottam Nando hangját a konyhából. Odabotorkáltam, és hallottam… Hallottam, amint Fer azt mondja a menedzserének: Apám örült, hogy mégsem jön a pici… Niní-től…