- Zsófi…- szólt egy ismerős hang.

 - Most mennem kell- szólt oda Nandonak, majd már ott sem volt. El akarta kerülni a férfit. Elindult a kamionok felé, de hirtelen megcsörrent a telefonja. Mark nevét írta ki. Jobbkor nem is hívhatta volna- gondolta magában és felvette a telefont.

- Igen?

- Szia, Zsófi! Zavarok?

- Nem- suttogta a lány.

- Akkor miért suttogsz?- kérdezte kíváncsian.

- Ez hosszú történet! Hova kell mennem, és ami a legeldugottabb út, ami kivezet a kamionoktól?- kérdezte a lány kétségbe esve, miközben nézte a közeledő alakot.

- Öhm… a homeba kéne jönnöd és a legrövidebb út nos… megkérdezhetem, hogy minek az?

- Volt pasi egyenlő egy hihetetlen nagy botrány! Szóval hol az az út?- kérdezte egyre sürgetőbben Zsó és bement egy nagyon piros kamionba, ami épp nyitva volt és a színéből ítélve biztos a ferrari-é. Gyorsan elbújt ás várt. Igaz nem tudta, hogy mire.

Már egy ideje ott volt, amikor beléptek a kamionba. Zsó amennyire csak tudta összehúzta magát. Két alak lépett be és felé közeledtek. Csak remélte, hogy nem Rob és az egyik haverja az. Az alakok egyre közeledtek és Zsófi egyre kisebbre húzta össze magát. Próbálta, jól, megnézni, hogy kik azok, akik bejöttek. Végül felismerte Markot.

- Mark- kiáltotta el magát, majd előbújt rejtekéből.

- Zsófi!- szólította meg a férfi- Már azt hittem, hogy elvesztél.

- Á, nem csak bujkálnom kell.

- Minek?- jött egy undok kérés.

- Te mit szólnál ha Jenni csak úgy betipegne?- vágott vissza Zsó kicsit talán keményen és ez a kemény visszaszólás nem esett valami jól Kiminek.

- Itt a volt fiúd?- kérdezte cseppet sem kedvesen.

- Itt!- vágott vissza ugyan úgy Zsófi.

- Oké fiatalok máskor veszekedjétek ki magatokat- szólt közbe Mark majd kilépett a kamionból, de a másik kettő nem mozdult- Jöttök már?- nézett vissza és Zsófiék is elindultak.

Homeig nem is szóltak egymáshoz. Zsófi és Kimi megsértődött. Mondjuk egyiknek sem volt rá oka. Mark nem akarta tovább szítani a tüzet.

- Zsófi- szólalt meg mégis Mark- Vár téged a vezetőség.

- Rendben- válaszolt neki a lány- hova kell mennem?

- Nagy piros épület- mosolygott a férfi- Ott benn majd a recepciós eligazít.

- Rendben- mosolygott Zsófi Markra majd komolyan biccentett a pilótának és elmentem.

A recepciós nagyon kedves volt és egészen az ajtóig kísérte Zsót. Ajtó egy kisebb tárgyaló terembe nyílt és teremben alig voltak páran.

- Jó napot! Ön gondolom Balázs Zsófia. Igaz?- mosolygott rá egy szemüveges ember.

- Igen, én vagyok- szeppent meg egy kicsit Zsófia.

- Nem kell félni, de alá kéne írni egy szerződést, ha nem baj?- mosolygott tovább a férfi- Egyébként milyen neveletlen vagyok. A nevem Stefano Domenicali a Ferrari csapatvezetője és most hirtelen csak én értem rá, hogy aláírassam önnel ezt a szerződést.

- Persze! Hol írjam alá?- Zsófi gyorsan túl akart lenni az aláírósdin.

- Itt- mutatott a papírra Stefano és Zsó gyorsan alá írta.

- Ennyi?- kérdezte meg a lány, mert már nagyon el akart menni.

- Még nem- mondta Stef és a többi emberrel együtt nagyon jól szórakozott a lány türelmetlenségén- a recepciónál le kell adnod a méreteid, mert neked is egyenruhákban kell járnod. Gondolom a szerződésben olvastad, hogy egyelőre csak fél évre szerződtettünk, ha jó a munkád, akkor természetesen meghosszabbítjuk! Rendben? Minden világos?

- Igen! Persze!

- Rendben akkor elmehet, és szerintem nyugodtan tegeződhetünk- mosolygott Stef.

- Persze. Viszlát!- mondta Zsó most már nagyon meg volt szeppenve így szinte kimenekült a teremből. Gyorsan leadta a recepción a méretit és már ment is a kocsijához.

Próbált minél hamarabb a kocsijához érni. Gyorsan otthon szeretett volna lenni, mert volt egy két elszámolni valója a drága unokahúgával. Sietségében ma már másodjára neki ment valakinek.

- Bocsánat!- kezdett elszabadkozni- nem akartam. Most mindenkinek neki megyek- mondta, de nem nézett fel, mert előbb felállt és kezdte leporolni magát.

- Zsófi! Beszélnünk kell!