Döbbenten hallgattam őt. Abbahagyná a versenyzést? A szavai újra és újra visszacsengtek a fülemben. Pont ő, aki kétszeres világbajnok és a legjobb pilóta a mezőnyben? Egyszerűen nem tudtam elhinni az imént hallottakat. Fernandonak a Forma1, a versenyzés az élete! Nem hagyhattam, hogy a dolgok idáig fajuljanak, tudtam, ha most kiszállna azt hosszú távon nem tudná elviselni. Valami megtörne benne. Olyan kudarcként könyvelné el, amit a büszkesége, a versenyszelleme nem tudna feldolgozni! Ránéztem és látva, hogy lehajtja a fejét és kerüli a tekintetem, még jobban összefacsarodott a szívem.  Látszott, hogy nagy szüksége van most rám.

-          Fernando, ezt nem teheted! Nem adhatod fel! Többet érsz te annál, hogy így elmenekülj! – itt végre rám villant a tekintete, tudtam, hogy figyel a mondandómra. – Lehet, hogy idén nem leszel világbajnok…

-          Nem lehet, hanem biztos! – vágott a szavamba, mire én a mutatóujjamat a szájára tettem és elhallgattattam.

-          Igen! Biztos, hogy nem nyered meg a vb-t, jobb ezzel most szembenézni! Viszont még mindig futhatsz remek versenyeket! Lehet, hogy nem nyered meg őket, de mindenki látni fogja, hogy te vagy a legjobb és hogy a nyeretlenséged a rossz autónak, mintsem a képességek hányának tudható be! El fogod hallgattatni a kritikusokat, ebben biztos vagyok! És tudod miért? Mert képes vagy rá!

-          Ebben már nem vagyok olyan biztos! – ingatta meg a fejét. Istenem, ha elveszti az önbizalmát, neki vége!

-          Ezt meg ne halljam még egyszer! Te ne lennél rá képes? Olyan szenvedéllyel végzed a munkád, amit még soha, senkitől nem láttam! Kétszeres világbajnok vagy! SENKINEK nem kell bizonygatnod többé, hogy mit tudsz, ESETLEG meghallgathatsz másokat! Rengetegen vannak, akik szeretnek és bíznak benned, a szakértelmedben! Úgyhogy ideje, hogy újra olyan magabiztos legyél, mint 2-3 éve! És te is tudod, hogy nem tudnád megbocsátani magadnak, ha csak így itt hagynád az egész cirkuszt és lelépnél! Ez a tudat megkeserítené az életedet… az életünket!

-          És ha még 2-3-4 év múlva is ilyen sikertelen leszek? Nem fogsz másként nézni rám? Mint egy vesztes pilótára? – kérdezte nagyon-nagyon szomorúan.

-          FERNANDO ALONSO DIAZ! – emeltem meg egy kicsit a hangom, ő pedig meglepődve pislogott rám. – Szeretném, ha valamit jól az eszedbe vésnél és nem felejtenél el soha: lehet, hogy kb. hat éve azért kezdtem el érdeklődni irántad és szurkolni neked, mert nagyon tetszett ahogy versenyeztél és Schumit aláztad a pályán! – itt egy alig észrevehető mosolyra húzódott a szája. – Viszont szerelmes már abba az emberbe lettem, aki vagy! Azt az embert szeretem teljes szívemből, aki belülről vagy! Innentől kezdve, nekem a versenyzés már másodlagos dolog, de mivel neked igenis fontos, én támogatni foglak mindenben! Ha rajtam múlik, még sok-sok vb-t fogsz nyerni, még ha az kell is hozzá, hogy a kocsidat áttoljam a célvonalon! Csak azért, hogy boldognak lássalak! Úgyhogy nem engedem, hogy feladd! – erre Fer a mellkasomra hajtotta a buksiját és hozzám bújt.

Egy könnycsepp gördült le az arcán és átadta magát a néma sírásnak, néha megrázkódott a válla. Nem tudtam lenézni őt azért, mert férfi létére sír, ó nem! Iszonyúan fájt, hogy ilyen kiszolgáltatottnak látom. Átöleltem, simogattam a hátát, karját, puszit adtam a buksijára. Valamivel később megnyugodott kicsit, kiadta magából a ki tudja mióta felgyülemlett stresszt. Viszont bennem egyre nőtt a harag. Ennek célpontja pedig Raquel volt. Itt van ez az ember, aki a férje volt és biztosra veszem, hogy sokat piszkálta a sikertelensége miatt. A fülembe csengtek Fer szavai: „És ha még 2-3-4 év múlva is ilyen sikertelen leszek? Nem fogsz másként nézni rám? Mint egy vesztes pilótára?” Tuti, hogy az a hárpia ezzel szekálta! Az életemet merném rá tenni! Az az összetört tekintet, amikor ezt mondta nekem… Miért? Miért csinálta ezt vele? Miért nem vette észre, hogy mekkora kincs van a birtokában??

-          Szeretlek – szeretlek – szeretlek! – súgtam neki. – És most aludja, mert holnap korán kelünk és megyünk apudért a reptérre. – cirógattam meg az arcát. Felnézett rám, egyenesen a szemembe, a tekintete még mindig fájdalmas volt, de már nem annyira, mint a beszélgetésünk elején.

-          Köszönöm, hogy vagy nekem! – mondta és félénken megcsókolt, majd visszahajtotta a fejét a mellkasomra. Egymást átölelve aludtunk el.

Fél hétre állítottam be a telón az ébresztőt, de amikor megszólalt, Nano már nem volt mellettem. Csak egy szál sárga rózsa. Elmosolyodtam és betűztem a vörösök közé. A fürdőszobából vízcsobogást hallottam. Bementem. Fer ott állt a zuhany alatt, háttal nekem. Ledobtam a hálóingem és beléptem mögé. Átöleltem a derekát, mire ő megfordult és megcsókolt. Hosszú percekig álltunk ott, ölelkezve, a víz pedig csak folyt ránk. Mielőtt bárki rosszra gondolna, semmi szexuális dolog nem történt akkor köztünk, egyszerűen csak élveztük, hogy ott vagyunk egymásnak, hogy számíthatunk a másikra. Jóban – rosszban.

A pancsi után felöltöztünk és bekaptunk pár falat csokit. Ha már ott volt… Nem venném a lelkemre, ha megromlana.. Fernandonak is adtam, elámult azon, hogy milyen fincsi a narancsos - csilis csoki. Kezdett visszatérni a jókedve. Úgy örültem neki! J

-          Ma nem énekeltél a zuhany alatt. – jegyezte meg immár a kocsiban, mosolyogva.

-          Na igen, tele volt a szám. – kajánkodtam a csókjainkra utalva.

-          Észrevettem. – vigyorgott vissza és megszorította a kezem. Rámosolyogtam és nem tudtuk levenni egymásról a szemünket.

-          Azt hiszem jobb lenne, ha az útra figyelnél. – mondtam vigyorogva, miután sikeresen elkerültük a felénk tartó villanyoszlopot.

-          Ilyen se fordult még elő velem. – sóhajtotta.

-          Lehet rossz hatással vagyok rád. – vigyorogtam.

-          Nem. – mondta röviden és tömören, komoly szemekkel. – Kifejezetten jó hatással vagy rám.

-          Jó ezt hallani. – mosolyogtam gyengéden. – Megérkeztünk? – kérdeztem, amikor leállította a kocsit.

-          Igen. Nem tűnt fel, hogy itt van a repülőtér mellettünk? – kérdezte csúfondárosan. – Hétfőn este mi is itt szálltunk le.

-          Ja. De a kulcsszó az este! Holt kómás voltam akkor, úgyhogy az ilyen apróságok, mint a repülőtér, már fel sem tűntek! – feleltem a váró felé tartva. Fer kinevetett, mire én rányújtottam a nyelvem.

-          Mikor landol apud gépe?

-          Ha minden jól megy, ebben a pillanatban. De ne tereld a témát! – kacagott mellettem. Nem tehettem mást, odaléptem hozzá és megcsókoltam, miközben átöleltük egymást. Esküszöm, hogy mással nem tudtam volna elhallgattatni! :D Nem tudom hány perce adhattuk át magunkat az élvezeteknek, amikor egy ismerős hang köszönt ránk:

-          Jó reggelt, fiatalok! – Nando apukája megérkezett.