Bar�ts�gosan mosolygott, mint eddig mindig, amikor tal�lkoztunk. Valami�rt �szt�n�sen megb�ztam benne. Rajta l�ttam, hogy milyen is lesz Nando 20-30 �v m�lva. Igaz�n nem rossz. :D

-          J� reggelt! – v�laszoltuk megszeppent gyerekek m�dj�ra, mint akiket valami csintalans�gon kaptak rajta.

-          L�tom j�l �rzitek magatokat! – folytatta Jose Luis mosolyogva.

-          Igen, a lehet� legjobban! – mondta Nando j�kedv�en. – Hogy utazt�l? Minden rendben volt?

-          Persze, mi baj lett volna? – felelte az ap�sjel�lt. – J� l�tni, hogy veletek minden rendben van. Nagyon sz�pek vagytok egy�tt.

-          Ezt m�r sokszor hallottuk. – jegyezte meg Fer kaj�nul.

-          Te most t�nyleg velem szemtelenkedsz? – k�rdezte Jose Luis tettetett felh�borod�ssal.

-          Ha m�r Noncsival nem lehet… k�t�lb�l vannak az idegei.

-          �s �gyis alulmaradn�l a sz�p�rbajban. – ny�jtottam r� a nyelvem. Mindketten nevet�sben t�rtek ki. K�zben besz�lltunk a kocsiba �s a p�ly�ra indultunk.

-          Azt hiszem, nem unalmas az �letetek.. – m�l�zott el az apuka.

-          H�t nem. Szerencs�re. – feleltem.

-          �s milyen a kocsi? Mit v�rsz a h�tv�g�t�l? – fordult Nandohoz Jose Luis az any�s�l�sen.

-          Rossz. Egy fostalicska. J� lesz, ha p�r pontot siker�l megcs�pni. – n�ztem Nando arc�t. A visszapillant� t�k�rben, mikor ezt mondta. H�v�s nyugalmat sug�rzott. – De nem adom fel! Megmutatom, hogy vagyok olyan j� pil�ta mint eddig �s remek versenyeket fogok futni!! – villant meg a tekintete. V�gre �jra magabiztos lett! Nagyon boldog voltam, hogy ezt hallottam, hogy l�tom, ennyire �sszeszedte mag�t!

-          Nocsak! – d�bbent le az apuka. – Ez azt�n a v�ltoz�s! Legut�bb, amikor err�l besz�lgett�nk, teljesen �sszezuhant�l! Mi ez a v�ltoz�s? Tudsz m�r valamit, amit �n- mi m�g nem?

-          N�zz a h�ts� �l�sre, ott l�tod a v�ltoz�st. Most m�r �n is tudom milyen �rz�s, ha t�mogatod a p�rod mindenben. Most m�r van, aki „helyre tesz”. – felelte szerelmesen. V�ltottunk egy forr� pillant�st a visszapillant� t�k�rben.

-          Fernando! – ki�ltott Jose Luis �s korrig�lta az �tvonalat. – Majdnem nekiment�nk annak a villanyoszlopnak! Az utat n�zd, ha k�rhetem!

-          Ez szerintem ugyanaz, aminek idefel� j�vet majdnem nekiment�nk! – jegyeztem meg vigyorogva. Nando halkan r�h�gcs�lt.

-          Akkor azt hiszem jobb  lesz, ha legk�zelebb h�ttal Nandonak lefekszel a h�ts� �l�sen. – vigyorgott most m�r Jose Luis is.

-          Ugyan m�r Apa! Ha nem a szeme, akkor a feneke vonn� magamra a figyelmem!

-          Ezek szerint jobb, ha a csomagtart�ban utazom. – gondolkodtam el vigyorogva. Mindegyik�nkb�l kit�rt a nevet�s.

F�l �ra m�lva m�r a Renault boxban reggelizt�nk. Szerencs�re sem Jose Luis, sem �n nem voltunk di�t�ra fogva. �gy megt�mhett�k a pocakunkat. Nem �gy, mint szeg�ny Nando. Egy m�rt�r k�p�vel n�zett az el�tt�nk halmoz�d� r�ntott�ra �s p�ks�tire, mik�zben el�tte ott vir�tott az egy�ltal�n nem �nycsikland� sal�ta �s egy szem ban�n.

Jose Luisszal n�ha cinkos pillant�sokat v�ltottunk, ilyenkor Fer duzzogott. Nagyon �des volt. :D A reggeli v�ge fel� Flavio is csatlakozott hozz�nk.

-          Sziasztok! – �lt le mell�nk mosolyogva. – J�l �rzitek magatokat?

-          Mi igen! – felelte Jose Luis r�m �s mag�ra mutatva. – De Fernando m�r nem igaz�n.

-          M�r megint a kocsi miatt b�nk�dsz? �gy sajn�lom, hogy nem �t�k�pes az aut�, hogy ilyen szar! – komorult el Flavio. – Nekem is hi�nyoznak a gy�zelmek! – csapott az asztalra.

-          Ezen m�r t�l vagyok, van aki �tseg�tett rajta! �s mindent bele fogok adni, hogy egy t�k�letes versenyt fussak �s kihozzam mindenb�l a maximumot! – Fer nagyon elt�k�lt �s magabiztos volt, Flav el�mult. – Ne n�zz �gy, visszat�rt a versenykedvem! A b�nk�d�som t�rgya ez a reggeli! – b�kte �t d�h�sen az egyik kokt�lparadicsomot a vill�j�val.

-          Mondjuk �n nem �rtem, hogy mi�rt gondolj�tok, hogy ett�l a ny�lt�pt�l jobban fog teljes�teni… - f�ztem Flav agy�t. �gy t�nik vette a lapot.

-          J�l van Fernando, ehetsz egy f�nkot. – erre Fer, mint egy lelkes kisgyerek felpattant, nyomott egy puszit az arcomra �s elrohant bekebelezni a nagy neh�zs�gek �r�n megszerzett f�nkj�t. – De csak egyet! – ki�ltott ut�na nevetve Flavio. K�zben Jose Luis megfogta a kezemet.

-          K�sz�n�m, amit a fiam�rt teszel! – mondta meghat�dva.

-          Ez csak term�szetes. Szeretem.

-          L�tom. Felragyogott a tekinteted, mik�zben mondtad.

-          Mikor borult ki az aut� miatt? – k�rdezte Flav.

-          Tegnap este.

-          �s m�r ilyen hamar �sszeszedte mag�t? – k�rdezte a k�t „�reg�r” egyszerre. – Hogy csin�ltad? Nek�nk napokba telik gaty�ba r�zni egy-egy ilyen kiborul�s ut�n.

-          Nem tettem semmi k�l�n�set. Csak megmondtam neki, hogy szeretem �s ezen az sem v�ltoztat, ha nincs nyer� sz�ri�ban. De nagyon rossz volt ilyen �sszet�rtnek l�tni. – felh�s�d�tt el a tekintetem. – Azt hallani, hogy abba akarja hagyni a versenyz�st!

-          Micsoda?!?! – k�rdezt�k megint egyszerre.

-          Ezt nektek m�g nem mondta?

-          Nem. – v�laszolta Jose Luis.

-          Nekem sem. – �gy Flav.

-          H�t nekem pedig ezt mondta. De nem engedem, hogy most abbahagyja a versenyz�st, nem tudn� elviselni a k�s�bbiekben! Nagy kudarck�nt �ln� meg, f�leg, hogy a saj�t k�pess�geiben is elkezdett k�telkedni. �s att�l is f�lt, hogy a nyeretlens�gek miatt k�s�bb vesztesnek tartan�m.

-          �gy veszem �szre, ezt siker�lt kiverned a fej�b�l. – mondta Flav. – Nagyon r�g�ta nem l�ttam ennyire elt�k�ltnek.

-          Igen, szerencs�re siker�lt. De mondj�tok csak, Raquel v�letlen�l nem d�rg�lt ilyeneket az orra al�? – k�rdeztem t�l�k.

-          De igen! – robbant ki Jose Luis. – �lland�an azt szajk�zta, hogy l�tszik m�r rajta, hogy ki�gett, mi�rt nem hagyja itt a Forma1-et a fen�be? Meg, hogy azt akarja, hogy vesztesk�nt eml�kezzenek r�?!

-          Az az �lnok kis k�gy�! Kapjam egyszer a kezeim k�z�, azt nem �li t�l! Nem �rtem, hogy volt k�pes elviselni, hogy ennyire maga alatt l�tja a p�rj�t! Nekem majd megszakadt a sz�vem! – g�rd�lt le egy k�nnycsepp az arcomon.

-          Noncsi! Mi a baj? – k�rdezte Nano, ahogy visszat�rt hozz�nk, vid�man majszolva a csokis f�nkj�t.

-          Semmi, csak kit�rt bel�lem a m�reg! – feleltem, mik�zben megt�r�ltem a szemem.

-          M�reg? Kire lett�l m�rges? – k�rdezte fesz�lten. – M�r megint a k�t Nelson sz�lt valamit?

-          Nem. Bocsi, de kiszaladok a mosd�ba. – �s elmentem az eml�tett helyis�gbe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megr�z a t�ma. Szinte felkavarodott a gyomrom. Megmostam az arcom hideg v�zzel, �s miut�n kell�en �sszeszedtem magam, visszat�rtem az asztalunkhoz. �gy l�ttam, a t�bbiek felvil�gos�tott�k besz�lget�s�nkr�l Fert.

-          Nem fogsz lemaradni a szabadedz�sr�l? – mosolyogtam r�. – F�l �ra m�lva kezd�dik �s m�g �t sem �lt�zt�l. – korholtam szel�den. R�m nevetett.

-          M�ris megyek, de e n�lk�l nem akartalak itt hagyni – �s nagyon gyeng�den megcs�kolt. De �gy csin�lta, mintha soha nem akarn� abbahagyni. Jose Luis �s Flavio el�bb vigyorogtak, majd kr�kogni kezdtek. S�hajtva fejezt�k be a cs�kot.  – Szeretlek. – mondta Fer mik�zben v�gigsim�tott az arcomon �s m�r ott sem volt.