A mondatai visszhangoztak a fejemben. Terhes lennék? Tényleg nem védekeztünk egyszer sem, csak hódoltunk az élvezeteknek. Úgyhogy megeshet. Érdekes módon, most nem estem pánikba a gyerekvállalás gondolatára, úgy mint legutóbb. Egyszerűen csak örültem a lehetőségnek, hogy szülők lehetünk hamarosan. Persze, a félelem megvolt bennem, hogy jó anya leszek-e vagy sem, mindent jól fogok-e csinálni. De egyáltalán nem bánkódnék miatta, ha terhes lennék. Másnak talán felelőtlenségnek- hülyeségnek tűnhet egy kicsit több, mint 2 hetes kapcsolat után a babavállalás, de ők le vannak ejtve. Az érzéseimben és Fer érzéseiben biztos voltam. A többi pedig nem érdekelt. Mindenesetre nem hittem benne, hogy terhes vagyok.

-          Mérges vagy? – kérdezte Nano.

-          Miért lennék mérges? – döbbentem le.

-          Mert még nagyon fiatal vagy. Élvezned kellene az életet, nem pedig pelust cserélni. A házasságot is visszautasítottad, persze megértem, hogy miért, de egy baba még nagyobb felelősség, még nagyobb elkötelezettség egymás mellett. – mondta komolyan.

-          És? – itt ő döbbent meg. – Szeretsz engem és én is téged. Nem a levegőbe beszéltem, amikor azt mondtam, hogy veled szeretném leélni az életemet.

-          Ezt tudom, de eddig én voltam az egyetlen férfi az életedben… - nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe:

-          És ha tovább tartod ezt a színvonalat, te leszel az utolsó is. – vigyorogtam rá, majd mindkettőnkből kitört a nevetés. Kis idő múlva folytattam:

-          Kicsim, nem hiszem, hogy babát várnék, mert tényleg így szoktam reagálni a sárgadinnyére és a halra. Viszont ha mégis jönne a pici, akkor sem esnék kétségbe. Boldog lennék. Sosem tartoztam azok közé a nők közé, akik úgy érzik, hogy a baba érkezésével vége az életüknek. Ellenkezőleg. Ha egy kisgyerek jön a családba, az olyan mintha teljessé válna az életed. Főleg, ha támogatsz benne és te nem tartod korainak vagy a versenyzéssel össze nem illeszthetőnek. – mosolyogtam Nandora félénken.

-          Én ne támogatnálak? – kiáltott fel lelkesen. – Nincs nagyobb vágyam annál, hogy apa legyek!! És nem tartom korainak – pirult el örömében. – csak téged féltettelek.

-          De nem kell, hidd el nekem! – cirógattam meg az arcát.

-          És biztos vagy benne, hogy most nem vársz babát? – kérdezte félénken.

-          Igen. – feleltem, erre kicsit csalódott lett. – Szerintem tényleg csak a dinnye miatt voltam rosszul. De ha még egyszer lesz valami gyanús rosszullét, ígérem elmegyek orvoshoz.

-          Rendben. Egyébként most is elmehetnél nőgyógyászhoz. – javasolta.

-          Miért? – döbbentem meg.

-          Hát.. Fogamzásgátlót felíratni. Valahogy meg kell oldanunk a védekezést, ha tényleg nem vársz babát – nézett mélyen a szemembe. – és őszintén szólva az óvszerhez nincs sok kedvem. – fanyalgott mosolyogva.

-          Miért, szorít? – vigyorogtam rá. Kitört belőlünk a nevetés. – Egyébként nekem meg a tablettához nincs sok kedvem. – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Ohh. Akkor ezt hogy oldjuk meg? – töprengett el. Annyira édes volt! Egy olyan ötlet fogalmazódott meg bennem, ami mindkettőnket boldoggá tehet.

-          Szerintem egyértelmű. – vigyorogtam rá.

-          És megosztanád velem is? – csúfolódott.

-          Maradjon minden úgy, ahogy van.

-          Hogyan? – esett le az álla. – Ne védekezzünk?

-          Ne. – rövid és tömör válasz volt.

-          És ha terhes leszel? – kicsit nehéz volt a felfogása, de azért cuki volt. :D

-          Akkor fel kell készülnünk rá, hogy szülők leszünk. – mosolyogtam rá teljes szívből. – Komolyan gondoltam mindent, amit mondtam.

-          Bi-biztos vagy benne? – erre csak az értelmi képességeire tett lesújtó pillantás volt a válasz. – És a karriered?

-          NANDO! – most már kicsit mérges lettem. – Ne hasonlíts össze Raquellel! Nem ő vagyok! Nekem nem fontos annyira a karrierem, hogy miatta lemondjak egy babáról!

-          Bocsáss meg, kérlek! – mondta komolyan. – De el sem merem hinni, hogy… - annyira meg volt hatva, hogy nem tudta befejezni a mondatot. Helyette gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben csókolt. Tökéletes befejezése volt az estének.

Másnap reggel 8 körül vetett ki minket az ágy, bár tudtam volna még aludni, fáradtnak éreztem magam. Gyorsan pancsiztunk egyet, majd reggelizni mentünk. A többiek már lent voltak és egy nagy asztalt elfoglaltak. Így Nano papájával, Kimivel és Bettivel, Sebivel, Robbal és Markkal ettünk.

-          Mondd csak Noncsi, tényleg a sárgadinnyétől voltál rosszul? – kérdezte Sebi.

-          Igen. Kiskorom óta kikészülök tőle, meg a haltól. – válaszoltam kicsit unva a témát.

-          De rossz lehet neked! – vigyorgott rám. Hiába, egy csöpp együttérzés sem volt benne! – Azt hittük ennél romantikusabb az ok!

-          Igazán? – húztam fel a szemöldököm.

-          Igazán! – vágta rá Mark. – Nemsokára itt van Nando szülinapja, azt hittük megleped őt egy jó hírrel!

-          Jó hír alatt pedig azt értjük, hogy addigra útban lehet a kis Nanditho /:D:D/ - majdnem kiköptem a tejemet, amit éppen ittam- mondta Rob pókerarccal.

-          Bocs srácok, de el kell rontanom az örömötöket. – feleltem nekik tettetett sajnálkozással.  – Fer tőlem mást fog kapni szülinapjára.

-          Tényleg? És mit? – kérdezte mohón Sebi.

-          BOROTVÁT!! /:P:P:D:D:D/ Úgy tűnik a régit valahol elhagyta. – vigyorogtam miközben a társaság elnevette magát, Fer pedig viccesen megfenyegetett a mutatóujjával.

-          Ezért még számolunk!

-          Már alig várom! – nevettem rá és megfogtam a kezét. Ő magához húzta és megpuszilta.

-          Asszem ránk már nincs is szükség! – jegyezte meg Rob mosolyogva.

-          Így van, menjetek vissza a szobátokba! – javasolta felcsillanó szemmel Sebi. – Akkor Fer szülinapjára a baba is meglehet!

-          Meddig szeretnél még ezen a témán lovagolni? – kérdeztem mosolyogva.

-          Ameddig meg nem ígéritek, hogy én lehetek a keresztapja a picinek! – mondta vidáman.

-          Legalábbis az egyik. – kotyogott közbe Rob és jelentkezett be a másik helyre.

-          Vagy szívesebben lovagolnál inkább Nanon? – pár fokot hűlt a levegő, Sebi is érezte, hogy kicsit túlment a határon, mindenki minket nézett Nandoval. Ránéztem és válaszoltam Sebinek.

-          Igen, sokkal jobban élvezném…. – vigyorogtam életem szerelmére, ő pedig vette a lapot.

-          Nekem sem lenne ellene kifogásom. – mosolygott vissza. A többiek megnyugodtak, bár nem tudom mit hittek. Leharapjuk a fejüket? Végülis nem olyan rossz az a lovaglás…

A pályán már nem volt ilyen jó a hangulat. Az autó pocsék volt és Fer hiába volt újra magabiztos, nem sok jót várhatott az autótól, a futamtól. Eléggé le lett hangolva, a versenytempó hiánya miatt, bár nem volt olyan része az autónak, ami tökéletes lett volna. Az sem tett túl jót az idegeinek, hogy a szomszéd boxban ott volt a két brazil, akik folyamatosan próbáltak piszkálni engem. Ezt Nano rosszabbul tűrte, mint én, egyszer majdnem nekik ment.

-          Fernando, hagy őket a csudába, csak a szájuk jár. – fogtam vissza.

-          De nem tűröm, hogy így bánjanak veled!! – mondta szenvedélyesen. – Senkitől nem vagyok hajlandó elviselni, ha bántja a szerelmemet!

-          Milyen megható! – fanyalgott Jr.

-          Folyik belőle a nyál!- folytatta Sr.

-          Idefigyelj Piquet! Eddig elviseltem a bénaságodat, a hülyeségedet és a piszkálódásaidat, de tovább nem vagyok hajlandó eltűrni. Mindent megteszek, hogy elmenj a csapattól és többé a soha az életben ne kapj munkát a Forma1-ben. – mondta Nano immár halálosan nyugodtan.

-          Ugyan már szívem, ne legyél ilyen szigorú! Táblatartó lánynak még elmenne! – vigyorogtam rá és végre ő is lehiggadt, valamennyire a jókedve is visszatért. Otthagytuk őket, köpni – nyelni nem tudtak.

A futam mint az előre várható volt, nem alakult valami jól a Renault számára. Nelsinho teljesítménye említésre sem méltó. Fernando sajnos visszaesett a 10. helyre, de legalább túl voltunk rajta. Mondjuk másra nem is számítottunk – számíthattunk. Amit még sajnáltam, az Sebi versenye volt, hiába indult a pole pozícióból, „csak” a harmadik lett. Mark viszont feljött a második helyre, Kubi a hetedik helyre, Kimi viszont visszaesett a kilencedikre. Vegyes érzelmekkel indultunk a reptérre. Irány Spanyolország – és a kedves mama! :S