6. rész
2009.12.09. 13:28
- Kimberly, Kimberly!- kiabá1lta egy katona miközben pár társával egy majdnem teljesen lebénított T 600-as harctéri egységgel viaskodott.
- Te jó ég! Mit hoztatok ide?- kérdezte szemrehányóan a lány.
- Még jó, hogy nem egy hadseregnyi T 600-assal állítottatok be!- folytatta miközben előkészítette a vizsgáló asztalt. Ekkor már segítsége is érkezett Ryanne és két másik katona személyében. Így is időbe tellett, míg Kimberly le tudta bilincselni a harctéri egységet.
Mikor az már nem mozdult, mélyen a szemébe nézett.
- Sose fogjuk feladni, ti pedig megdöglötök!- mondta gyűlölettel a hangjában, majd kivette az ostyaáramkört a mellkasából.
A gép szemében kialudtak a fények.
Mindenki csendben állta körbe a fejlesztőmérnöküket.
- Nos?- kérdezte az egyik türelmetlen katona.
- Idióták! Mi van, ha még le tudta adni a bázis koordinátáit?- fordult a katonák felé.
- De főnök… azt mondta, hogy ne sérüljön.
- Több képzelő erőt!- szólította fel őket Kimberly, és kezével az ajtó felé mutatott. Miután kettesben maradtak Ryanne-nal akkor tette fel a kérdését.
- Mért kellett arra a pancser Mike-ra bízni az irányítást? És te mikor jössz végre vissza?- kérdezte bizakodó tekintettel a lány.
- Még egy hétig tart a büntetésem.- magyarázta nem túl jókedvűen Ryanne.
Örült, hogy nem csak neki nem szimpatikus a jelenlegi bázisparancsnok.
- És a sérülésed?
- Erre a nyolcöltéses varrásra gondolsz a hátamon?- kérdezte ironikusan Ryanne.
Kimberly csak bólintott.
- Már csak akkor jut eszembe, ha meglátom a tükörben…. szerencsére abból meg nem sok van itt.
- Sajnálom.- válaszolta együtt érzőn Kimberly.
- Tudsz valamit kezdeni vele?- érdeklődött témát váltva Ryanne.
- Asszem igen, de ahhoz először alaposan át kell néznem a fegyverét, és persze szükség lesz a karbantartó csapatomra is.- sorolta.
- Ne aggódj, elintézem.- ígérte Ryanne.
- Kösz főhadnagy!
- Neked bármit Kimberly Harper fejlesztőmérnök.
Azzal intettek egymásnak és Ryanne magára hagyta a lányt.
Kimberly nagyon fiatalon kezdett el érdeklődni a technika iránt és mindig is arról álmodozott, hogy a kiborgok fegyverét fogja az ellenük vívott csatában felhasználni. Ez az álma beteljesülni látszott. Az első igazi önálló „alkotása” a könnyített plazma fegyver volt. Remélte, hogy nem hagyja majd cserben a társait. Mindig a száz százalékosságra törekedett, így mindig megfontolt és alapos volt a munkában. Magánemberként viszont teljesen az ellentéte volt ennek. Szerette a nagy társaságot, szeretett beszélni, nevetni, hülyéskedni, szóval igazi színfoltja volt a Bázisnak.
* * *
Csak nem hagyott nyugodni az az éles fény a nyugati égbolton. Így megint összetereltem a csapatot.
Kérdőn néztek rám.
- Mi volt ez? Mármint a villanás. Van ötlete valakinek?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
Válasz senkitől nem érkezett, és mindenki tanácstalannak tűnt.
- Pier? Chidori? Blaise?....Esetleg Can?- szólítottam meg őket.
Can mintha mondani akart volna valamit.
- Ki vele!- szóltam rá nem épp kedvesen.
A srác tétován kezdett bele:
- Nevada felöl jött.- válaszolta lehajtott fejjel Can.
- Mi a fenét csinálnak már megint ott?- csattantam fel.
- Atom volt?- kérdezte elhűlve Pier.
- Kis hatóerejű hidrogénbomba.- adott magyarázatot Can.
- Ez lesz a vesztünk. Nem volt elég nekik az „Ítélet napja”?- kérdeztem dühösen.
- Tudják, mit csinálnak.- állt a védelmükbe Can.
- Kétlem! 51-es körzet…. az örök titkok bázisa. - válaszoltam a fejem csóválva.
Találkozott a tekintetünk. Szeméből nyugalom és magabiztosság áradt.
- Képesek voltatok évtizedekig eltitkolni a roswell-i ügyet is… mit titkoltok még?- fordultam számon kérőn Can felé.
- Räiwalker!- szólt rám Pier, akinek nem tetszett ez a hangnem.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Tekintetemben düh és értetlenség volt.
- Elég legyen őrnagy!- szólított fel.- Can programozó, nem katona! És azt a bázist katonák (ezt a szót jól kihangsúlyozta), irányítják.- folytatta Pier.
Szólásra nyitottam a szám mikor megéreztem a csuklómon Blaise szorítását. Nem kezdtem bele a mondandómba.
- Alezredes?- néztem kérdőn Pierre.
- Folytathatjuk a küldetést.- válaszolta miközben még egy szemrehányó pillantást vetett rám.
Felvettük a szokásos alakzatot és tovább indultunk. Érdekes mód Chidori sem kommentálta az eseményeket. Lehet, hogy csak engem dühített fel ennyire ez a dolog? Vagy csak Can jelenléte van rám ilyen hatással? Az a nyugodtsága. Egyszerűen már provokálóan hatott rám. De félre kellett raknom ezeket a negatív érzéseket hisz küldetésünk volt.
|