Szombat reggel 6 órakor hősünk óriási zajra ébredt. Megpróbált visszaaludni, de nem sikerült, igazából sehogy sem sikerült volna, mert 10 perc múlva ismét hatalmas zaj hallatszott. Ekkor már nem bírta ki, hogy ki ne menjen a szobájából, megnézni, mi folyik odakint. Mikor kilépett ajtaján, hirtelen egy sörösüveget látott repülni a szemei előtt, de ez nem rettentette el attól, hogy megnézze, ki volt a tettes. Tehát elnézett balra, s arra lett figyelmes, hogy Luca Badoer ült a saját ajtaja előtt, s majd’ megszakadt a nevetéstől.

- Luca, veled mi történt? – Futott oda csapattársához.

- Tegnap mulattunk egy jót Icemannel.

- Aha és ő is ilyen, enyhén szólva, illuminált állapotban tért vissza?

- Mit t’om én? – Tört ki belőle újra belőle a nevetés

- Az előbb azt mondtad, együtt voltatok.

- Igen, amíg vodkáztunk, de ő utána lelépett, én nem akartam vissza jönni… és a többiről fogalmam sincs. – Nevetett most már úgy, hogy hasát fogta közben. Beszélgetésüket a szobájából morcosan kivánszorgó Kimster szakította meg.

- Ti meg mi a fészkes fenét csináltok itt?

-Próbáltam megkérdezni a 6 órakor, röhögve sörösüvegekkel dobálózó ivócimborádat, hogy miért a szobája előtt fetreng, és miért nem a szobájában! Te nem tudod véletlenül?

- Nem.

- Ez pöpec, mert én sem. – Nevetett fel ismét Luca. – Ó, már meg is van.

- Mi van meg?

- Eszembe jutott. – Mondta a tesztpilóta, majd ájultan nekidőlt ajtajának.

- Na jó, ennek már a fele sem tréfa. – Mondta Laura. – Lemegyek a recepcióra, és szólok, hogy hívjanak mentőt, addig te próbáld felébreszteni.

- Minek? Jól lesz, csak beszívott.

- Nincs most időm veled veszekedni, tedd, amit kértem, most! – Ez szerencsére már hatásos volt, mert elkezdte vizsgálni az életfunkcióit, így a lány gyorsan leért, és negyed órás várakozás után a mentő megérkezett. Különösebb segítség nem kellet ahhoz, hogy levonszolják, mert Kimi segítsége elégnek bizonyult. Miután azonban a mentők elvitték a „beteget” már nem bírta ki, hogy ne hordja le őt.

- Szánalmas vagy, még inni sem tudsz elmenni valakivel úgy, mintha egy társaság lennétek.

- Tán fognom kellett volna a kezét?

- Nem, de vele maradhattál volna.

- Képzeld, álmos voltam, úgy gondoltam eléggé felnőtt már ahhoz, hogy ne kelljen vigyázni rá, ezt én sem vártam volna el tőle.

- Meg is halhatott volna! Ráadásul az is előfordulhat, hogy menesztik.

- Alkoholfogyasztásért nem. Amúgy azt is csak magának köszönhetné.

- Semmi szánalomérzet nincs benned?

- Lelkiismeret furdalásról prédikálsz?

- Nem, csak azt kérdeztem, sajnálod- e csak egy kicsit legalább.

- Ha ezzel a kérdéssel arra akartál rátapintani, fogom e tartani a hátam miatta, a válaszom természetesen nem.

- Értem. – A finn lánynak ezúttal rá kellett jönnie, hogy csapattársának igaza van, persze nem vallotta be nézeteit, mert csak gúnyt kapott volna cserébe.

- Kimi, Laura! Mi történt Lucával? – Kérdezte a feléjük rohanó Jean Todt.

- Kérdezze őt – Mondta hűvösen a lány, majd olajra lépett.