- Kimi, haladéktalanul tájékoztass arról, mi történt! Részletesen!

- Nos, annyi történt, hogy elmentem vele inni, de mikor visszafelé készültem, ő maradni akart még, így egyedül jöttem haza, ő pedig ott maradt, ma reggelre pedig oly mértékben sikerült kiütnie magát, hogy a saját ajtaján nem tudott bemenni, ráadásul nevetve üvegekkel dobálózott. Laura ment ki hozzá, de mire oda jutott volna a beszélgetésben, hogy Luca elmondja mi történt miután szétváltunk, elájult. Ezért amíg én életet próbáltam verni belé, Laura lerohant a recepcióra mentőt hívni, utána leteremtett, hogy miért nem maradtam vele, aztán jöttél te. – Hadarta el csapatfőnökének.

- Ezt a leteremtett szót úgy mondtad, mintha nem lett volna igaza.

- Mert nem is volt.

- Lehet, hogy ha egy kicsit a felszín alá tekintenél, megértenéd őt is, és engem is.

- Ezt most hogyan értsem?

- Úgy, hogy mindig, mindenkiből csak a rosszat hozod ki.

- Tényleg, akkor miért én vagyok az első számú pilótád?

- Az autó egy tárgy. Azt is csak azért vagy képes kezelni, mert nem tudja a szemedbe mondani, milyen is vagy valójában. – Mondta Mr. Todt, majd fejét rázva visszament a hotelbe. A srác azonban nem értette, miért minden felelősséget az ő nyakába varrnak. Arról nem ő tehet, hogy Badoer nem tud mértéket tartani. Most egyáltalán nem volt kedve ilyesmikre gondolni, ezért úgy döntött felhívja a számára legtöbb erőt adó személyt, a feleségét.

***

Miután Laura felért szobájába, úgy gondolta, beszélnie kell valakivel, ezért felhívta Heikkit.

- Szia, nem ébresztettelek fel?

- Nem. Hogy telik az edzőtáborod?

- Fele olyan jól sem, mint a tiéd. – Regélte el a történteket a lány.

- Hű hát ez nem semmi. Mi sem unatkozunk itt, de ti aztán elvagytok.

- Ráadásul Räikkönennel is összezördültünk, pedig megígértük, hogy nem tesszük.

- De nem a többiek előtt, igaz?

- Hál’ istennek nem. Amúgy milyen otthon?

- Nagyon jó. Minden nap síelünk, úszunk és szaunázunk.

- Mázlista, én már 10 kerek éve nem voltam otthon, neked pedig ott van edzőtáborod.

- Karácsonykor te is jössz.

- Ugye csak viccelsz? – Kérdezte tágra nyílt szemekkel Laura.

- Nem én.

- Azt nem lehet. A karácsony olyan ünnep, amit a családoddal ülsz meg. Bármikor máskor azt mondanám, megyek, de most nem.

- De…

- Nincs de. Neked még van családod. Élvezd ki! Ez nem azt jelenti, hogy nem ünnepelhetjük meg együtt. Csak egy kicsit korábban. Mikorra is vagy beosztva?

- A második hétre.

- Az úgy nem pont a legjobb, de vasárnap még találkozhatunk, amikor jössz.

- Kár, hogy nem tudtalak rávenni…

- Úgy is kitalálsz majd valamit.

- A számból vetted ki a szót. – Mondta Heikki.

- Akkor majd Barcelonában.

- Rendben, szia.

- Szia!