- Végre itthon. - lépett be Alejandra a házába és lábával betolta az ajtót. Azt hitte soha nem lesz vége a repülőútnak hogy soha nem ér ki a szállodából soha nem lesz vége az utolsó tesztnapnak. Mintha csak egy örökké valóság telt volna el, nem csoda drága barátnői jó nagy felfordulást csináltak a nappaliban. Mégsem nagyon foglalkozott vele felment az emeletre és kipakolta a szennyesét, elindította a mosást majd úgy gondolta ideje egy kicsit kimozdulni, feltűzte a haját majd biciklire pattant és eltekert Ivanaékhoz. Soha nem gondolta hogy ilyen messze lakik a barátnője persze lovagolni könnyebb, most viszont majd belehalt a biciklizésbe. Ivana az ajtó előtt állt láthatóan indulni készült valahová.
- Alejandra most te tényleg itt vagy vagy csak halucinálok? - kérdezte meghökkenve. - Nem úgy volt hogy csak este felé jössz?
- Nem nem halucinálsz előbb jöttem mint kellett volna.
- Oké de most én a nagybátyámhoz megyek de gyere te is, mindenképpen mesélned kell. - mondta Ivana és elment hogy megkeresse a bicikliét.
- Minek menjek én is? - kérdezte óvatosan persze tudta hogy az étteremben vagyis inkább nevezzük kocsmának aminek Ivana nagybátyja dolgozott ő volt az első számú hírforrás az autósportokról.
- Na és még kérdezed.  - jelent meg egy hamiskás vigyor a szája szélén, majd elindult a biciklivel, Alejandra utána tekert
- Ha te mondod. -mondta kedélytelenül.
- Igen és mesélj már valamit! - kérte Ivana.
- Valamit? Mit? - kezdett kiakadni Alejandra
- Hát hogy kit utálsz. És persze hogy miért. - mondta Ivana majd hátra fordult.
- Alonso. De gondolom ismered a nevét még ha nem is nézed az autósportokat. Itthon még a csapból is ő folyik. És hogy miért? Mert egy öntelt állat. Egy hatökör. Szajhának nevezett. De nem lát a szemétől a felesége nem mer lehajolni sem mert tizenöt centi hosszú szoknyákat hord.  - mérgelődött Alejandra
- Látom nagyon  jóba lehettek. Az ő kocsija volt az is amit össze zúztál? - kérdezte Ivana.
- Hát persze! Mégis kié lett volna. Csak ő annyira hülye hogy pont az én utamba kerüljön a marhája.
- Jól van nyugodj le! - kiabált rá Ivana a maga csendes természetétől eltérően.
- Oké csak azért rosszul esett ez a szajházás! Semmi oka nem volt rá. - mondta fájdalmasan Alejandra.
- Á megtört a kőszív. - mondta Ivana és nagyot nevetett.
- Kedves vagy. Amúgy meg van egy másik hírem is. Danica Patrock ide fog költözni Gijonba.
- És minek? - akadékoskodott Ivana
- Hát mondjuk azért hogy itt lakjon.. Nem? - mondta Alejandra majd bekanyarodott biciklijével a kifőzde elé.
A kifőzde nem a város elegáns részén állt. Nem volt lepukkant szépen berendezett faház fa asztalokkal és székekkel. Kívül lelőtt állatok koponyái voltak fel akasztva. Ivana nagybátyja volt a tulaj és nagyon sokszor a séf és a pincér is egyben. Samnek hívják és Ivana édesanyja legkisebb öccse, huszonhat éves. Odabent az estek kilencven százalékban vágni lehetett a füst és a sörszag elegyét. Alejandra kitárta az ajtót és egyenesen bement.
- Szép jó napot mindenkinek! - kiáltotta hangosan. Az ismerős hangra jó néhányan felkapták a fejüket, és kíváncsian várták a legújabb sportpletykákat. De Alejandra egyenesen a pulthoz sétált.
- Szia Sam, látom pincérkedsz hagy segítsek. - mondta majd átvett három tányért.
- Nagyon kedves vagy Alejandra ezek a hármas asztalhoz mennek. - mondta Sam majd Alejandra kézségesen elment a hármas asztalhoz és lerakta a tálakat.
- Hát ez megvolna. - mondta Alejandra és a pultra támaszkodott. - Hogy vagy mostanság?
- Velem semmi különös nincs de veled annál inkább nem? 
- Velem? Velem sincs semmi fontos. - vigyorodott el Alejandra - Hacsak az nem hogy Forma-1-es versenyző leszek ha minden jól alakul.
- Nahát. - mondta áhítattal Sam. - És ezt nekem miért nem mondta senki?
- Mert nem kérdezted. - mondta cinikusan Alejandra
- Hé Alejandra? Nem megyünk el megnézni a hétvégi házadat?  - jött oda Ivana is.
- Minek a hétvégi ház? - kérdezte belezavarodva Sam.
- Hát Sam azthiszem lesz egy másik hírhordód is! Danica Patrick az Indy Carból! - mondta hangosan Alejandra
- Na akkor megyünk? - faggatta Ivana barátnőjét.
- Igen persze! - mondta töretlen jó kedvel Alejandra.
Így aztán a lányok kimentek a kifőzdéből a szabadba és újra biciklire pattantak hogy megnézzék a hétvégi házat mennyire lepte be a por.
- Tudod el sem hiszem hogy ez mind velem történik. - mondta Alejandra miközben ajkát harapdálta- Persze Alonsot kihagytam volna belőle.
- Azt meghiszem. Ha te akkor te tudsz valakit utálni, teljes erőbedobással. - állapította meg Ivana
- Lányok! Lányok! - hallották a távolból. - Alejandra! Ivana! - kiabált Gabríela és Sophie a dombtetőről.  - Hogy hogy itt vagytok! - kiáltotta Gabríela
- Előbb jöttem haza mint kellett volna. - kiáltott vissza Alejandra 
- Akkor majd mesélj! - kiáltotta Sophie vékony hangján.   
- Gyertek le! - kiáltotta Ivana
- Gyertek fel! - kiáltotta Gabríela
- Nem lehet megyünk megnézni a hétvégi házam. - kiáltott  Alejandra is.
- Minek? - ordított Gabríela
- Ha lejöttök megmondja. - kiáltotta Ivana. Így aztán Gabríela és Sophie nagy vállrángatások közepette lejött a dombtetőről. Gabríela majdnem fejre állt a bicikliével látszott rajta hogy nagyon másnapos, nem azért mert a lány túlzottan iszákos lenne hanem azért mert képes a legkisebb mérték alkoholtól is teljesen ki képes készülni.
- Három kettő egy. És Gabríela nem esett le a hegyről. - konferállta Ivana mikor a két lány lejött a dombról.
- Ha ha, röhög a vakbelem. - fújtatott Gabírela. - És téged drága Alejandra meddig esz itthon a penész. - mondta kedvesen majd megölelte barátnőjét.
- Köszike Gabríela igazán kedves vagy. - engedte el a lányt majd Sophihez fordult - Istenem te lány milyen rég láttalak. - mondta Alejandra majd átölelte legjobb barátnőjét
- Hiányoztál. - mondta Sophie majd elengedte és visszaült a bicikliére. - Majd erre még ráérünk! - mondta és tekerni kezdett előre és a lányok libasorban utána. A nyaraló nem messze volta a "kocsmától" és tulajdon képpen egy erdő előtt volt, föld úttal de legalább szép környezetben volt. Néhány perc mulva a lányok megérkeztek a nagy fehér falú vörös cseréptetős házhoz, a fal mellé letámasztották a bicikliket sorban.
- Tényleg Alejandra! Minek neked olyan hirtelen az a nyaraló? - kérdezte Gabríela miközben az ajtót próbálta kinyitni.
- Meglepetés. - mondta Alejandra amikor kulcsával kinyitotta az ajtót. - Basszus, mennyi por. - köhögött amikor beszívta a kiáramló porfelhőt. 
- Hát Alejandra itt aztán lesz dolgod rendesen. - mondta Sophie amikor belépett a házba.
- Rengeteg a por. De remélem hogy segítetek. - nézett szúrós szemmel a barátnőire.
- Hát... - kezdte el volna a tiltakozást Gabríela de Ivana befogta a száját.
- Hát segítünk persze hogy segítünk. - mondta Ivana meggyőzően.
- Oké de most ne álljunk neki. Mindjárt sötétedik hat óra lesz lassan.  Holnap itt találkozzunk egy körül. Rendben?  - mondta Alejandra mire mindenki bólogatott majd gyorsan kimentek és vitték a bicikliket, mindenki elment csak Sophie nem.
- Én veled megyek haza. - mondta majd barátnőjére támaszkodott. - Nagyon lehangolt vagy leányzó. - próbált egy kis mosolyt csalni Alejandra arcára.
- Csak fáradt vagyok. Menjünk haza. - mondta majd kiment a langyos estébe barátnője után majd hangtalanul bezárta az ajtót.
A lányok szótlanok voltak, mondjuk egyikőjüknek sem hiányzott hogy nagyon beszéljen. Ráérnek arra még, de mennyire. Alejandra örült hogy hazaért és azonnal felrohant az emeletre és átöltözött pizsamába és aludt, vagyis csak aludt volna ha nem motoszkált volna benne az a gondolat hogy ez a négy nap nem élete nyaralása lesz.