Késő este volt, kb. 11 óra, amikor landoltunk Oviedoban. Jose Luis hazament a családi házukba, mi Nandoval szálltunk meg estére. Egyikünk sem akart ilyen későn szembenézni Ana Mariával, ahhoz túl fáradtak voltunk és túl régóta nem élveztük egymás társaságát. Úgy beszéltük meg Jose Lusszal, hogy másnap dél körül megyünk át hozzájuk.

„Reggel” 11 körül ébredtem, Fer békésen szuszogott mellettem. Elmentem pancsizni egyet, majd ahogy visszatértem, láttam, hogy életem értelmét még mindig nem vetette ki magából az ágy. Gondoltam ideje akcióba lépnem. Először azzal próbálkoztam, hogy óvatosan belefújtam a fülébe. Semmi reakció. Megcsikiztem a talpát. Semmi reakció. Egy tollpihével kezdtem el csikizgetni. Semmi reakció.

Úgy döntöttem ideje drasztikusabb módszerhez folyamodnom. Fogtam egy nagy vázát, tele vízzel. Először csak egy cseppet cseppentettem a mellkasára. Meg sem érezte! És még Kimire mondják, hogy hétalvó…

Arra a következtetésre jutottam, hogy ide bizony a váza egész tartalma kell. Szóval leöntöttem.

-          Noncsiiiiiiii! – fuldoklott mellettem. – Azt akarod, hogy megfulladjak?

-          Azt úgysem hagynám! – s szájból szájba lélegeztetést alkalmaztam rajta.

-          Így már jobb? – érdeklődtem kajánul.

-          Sokkal! De még mindig nem az igazi! – vigyorgott rám, majd berántott a vizes ágyba.

-          Neeeee! – sikoltottam és bociszemekkel néztem rá. Nem mondhatom, hogy meghatotta. – Most pancsiztam!

-          Erre előbb kellett volna gondolnod! – lehelte a nyakamra, majd megcsókolta. – Észveszejtő az illatod! – nyögött fel. Ekkor megcsörrent a mobilja. Valahogy úgy akarta felvenni, hogy engem az ágyhoz szegezve tartott. Elkezdtem fészkelődni, igaz eszem ágában sem volt szabadulni, csak az agyát akartam húzni egy kicsit. Kicsit nagyon. – Itt maradsz! –j mordult rám játékosan, mire rányújtottam a nyelvem.

-          Szia Apa! – köszönt bele a telefonba, felkuncogtam a hívó hallatán.

-          Igen, minden rendben. – bólintott egyet az éterbe. – Nemrég keltünk fel, elég fáradtak voltunk, de most tele vagyunk energiával. – vigyorgott rám.

Erre egy ördögi terv rémlett fel bennem. :D Mivel Fer alatt feküdtem, bizonyos szempontból én voltam előnyösebb helyzetben… Elkezdtem a hátát felülről lefelé simogatni, különösen, nagy hangsúlyt fektetve a  gerincvonalára, az neki is éppen olyan érzékeny pontja volt, mint nekem. A hatást egyből leszűrhettem: a háta megfeszült és egyre nehezebben kapott levegőt. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy közben a mellkasát csókolgattam.

-          Iiiigen… Akarom mondani nem. – válaszolta valamire az apukájának. Villámló szemekkel nézett rám. Nem tehettem mást, megmarkoltam a fenekét. Nekem jól esett és neki is: mivel a saját testével szögezett az ágyhoz, éreztem, ahogy egy bizonyos testrészébe egyre több vér áramlik. Ezt már én sem bírtam idegekkel, halkan felnyögtem én is.

-          Noncsiiii? Igen, itt van mellettem. Nem tudom, lehet, hogy késni fogunk, valamit még el kell intéznünk. – tedd már le, néztem rá könyörgő tekintettel.

-          Nem, nincs semmi baj! Csak még valahova el kell mennünk! – ez volt az a pont, ahol majdnem hangosan felnevettem. Nano is vigyorgott, bár a szemében már szenvedélyes lángok gyúltak. – Nem tudom, olyan 2-3 óra körül érkezünk. Okés. Szia. – és letette végre.

-          Azt hittem már soha nem teszed le. – néztem mélyen a szemébe.

-          Ó, talán hiányoztam? – évődött velem.

-          Naná! – feleltem.

-          De nem viselkedtél jó kislány módjára… - suttogta remegve. Alig bírtunk már uralkodni magunkon, a vágyainkon. Tudtuk mindketten, hogy itt pár perc múlva elszabadul a „pokol”. – Hogy büntesselek meg? – lehelte a kérdést a számra.

-          Úgy, hogy te sem leszel jófiú! – ezzel elkezdtem lehúzni róla a boxerét, ő pedig fürdőköpenyem tépte le rólam.

Innentől kezdve a vágyaink vezéreltek minket: csókolóztunk, miközben egészen illetlen helyeken simogattuk egymást és kényeztettük a másikat egy-egy érzéki érintéssel. Egyszercsak azt vettem észre, hogy kiterülve fekszem az ágyon, Nano pedig a testemet borítja be csókokkal: a mellkasomat, a mellemet. Majd haladt egyre lejjebb: a hasamon égtek a csókjai, de ő nem állt meg addig, amíg a nyelével rá nem talált a legérzékenyebb pontomra. Felnyögtünk mind a ketten.

Nem mondhatom, hogy csendben élvezkedtünk tovább, mert ez nem lenne igaz. Viszont amikor birtokba szerette volna venni a testem, megállítottam! Hiszen neki is jár a kényeztetés, nem igaz? :D

Óvatosan kimódoltam, hogy én legyek felül, majd ugyanazt a játékot kezdtem űzni, amit ő. Először csak simogattam a felső testét: végighúztam az ujjaim a karján, mellkasán és haladtam lefelé. Mikor a hasánál jártak a kezeim, ideje volt, hogy a szám is bejárja ezt az útvonalat. Fernando behunyta a szemét, nagyon élvezte a dolgot. Amikor a szám odaért a hasához, felnyögött.

-          Hagyd csukva a szemed! – kértem tőle rekedten, mert kicsit megijedtem attól, amire készültem.

Még nem csináltam ezt, de annyi kényeztetés után, amit tőle kaptam, úgy döntöttem, neki is jár egy „nyelvlecke”.  Úgyhogy belevágtam. ;) Egyből kipattant a szeme, amikor megérezte mit csinálok. Hitetlenkedve nézett rám, de úgy tűnik élvezi… Innentől kezdve más nem számított, folytattam. Próbáltam megtalálni a helyes technikát, úgy, hogy közben én se fulladjak meg. Más nem számított, csak az, hogy élvezzük mindketten a dolgot. Egyszercsak gyengéden megérintette a vállamat.

-          Már nem sokáig bírom! – suttogta.

-          És így fejezzük be, vaaagy? – néztem rá kérdőn.

-          Most a „vagy”-ra szavazok. – nevetett rám levegőért kapkodva. Persze, mert a kezem azért nem állt le. :P

-          Rendben. – feleltem egyre feljebb araszolva rajta. – De ígérd meg, hogy máskor rendesen „befejezhetlek”. Szeretném kipróbálni. – néztem rá dévajul.

-          Erre mérget vehetsz! – vigyorgott rám és felült.

Még így is én voltam felül, én ültem rajta. Amikor a testünk egymásba olvadt, nem esett köztünk több szó. Egyek voltunk. Egy test, egy lélek. Más nem számított. A külvilágot kizártuk. Majd egyre jobban éreztük, ahogy a szenvedély magába szippant minket, együtt ringatóztunk a hullámain. Egészen addig, amíg el nem jött a vágyva várt beteljesülés.

Gyengéden omlottunk egymásra és legalább egy fél óráig csak csendben pihegtünk, kapkodtunk levegő után.

-          Ha máskor is ilyen folytatása lesz a reggeleknek, bármikor kelthetsz hideg vízzel. – mosolygott rám Nano.

-          Ezt most bóknak veszem.

-          Annak is szántam. – vigyorgott rám. – Na, ki megy előbb pancsizni?

-          Te. – feleltem egy cinkos pillantás kíséretében. – Engem még nem bírnának el a lábaim.

-          Óóó, ezt nem nézhetem tétlenül! – felpattant,  berohant a fürdőszobába és megengedte a kádba a vizet. – Milyen illatú habfürdőt szeretnél? – kiabált ki. – Van rózsa, vanília és eper-málna.

-          Eper! – válaszoltam neki.

-          Sejtettem. – kuncogott magában. Mióta együtt vagyunk, ő is rájött, hogyha választani kellett bármiből, és a választékban akadt eper, akkor számomra az volt a nyerő. Egyszerűen imádtam. Fer visszatért hozzám és bíztatóan mosolygott.

-          Még mindig nem tudok lábra állni! – tájékoztattam szomorú sorsomról. Erre gyengéden felemelt és elindult velem a fürdőszoba felé. A háta mögé kukucskáltam.

-          Ebből a szögből is eszméletlenül jó a hátsód! – dicsértem meg.

-          Örülök, hogy ezzel is sikerült elkápráztatnom! – röhögte el magát, majd beszálltunk a fürdőszobába és fürödtünk egyet.