K�s� este volt, kb. 11 �ra, amikor landoltunk Oviedoban. Jose Luis hazament a csal�di h�zukba, mi Nandoval sz�lltunk meg est�re. Egyik�nk sem akart ilyen k�s�n szemben�zni Ana Mari�val, ahhoz t�l f�radtak voltunk �s t�l r�g�ta nem �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t. �gy besz�lt�k meg Jose Lusszal, hogy m�snap d�l k�r�l megy�nk �t hozz�juk.

„Reggel” 11 k�r�l �bredtem, Fer b�k�sen szuszogott mellettem. Elmentem pancsizni egyet, majd ahogy visszat�rtem, l�ttam, hogy �letem �rtelm�t m�g mindig nem vetette ki mag�b�l az �gy. Gondoltam ideje akci�ba l�pnem. El�sz�r azzal pr�b�lkoztam, hogy �vatosan belef�jtam a f�l�be. Semmi reakci�. Megcsikiztem a talp�t. Semmi reakci�. Egy tollpih�vel kezdtem el csikizgetni. Semmi reakci�.

�gy d�nt�ttem ideje drasztikusabb m�dszerhez folyamodnom. Fogtam egy nagy v�z�t, tele v�zzel. El�sz�r csak egy cseppet cseppentettem a mellkas�ra. Meg sem �rezte! �s m�g Kimire mondj�k, hogy h�talv�…

Arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy ide bizony a v�za eg�sz tartalma kell. Sz�val le�nt�ttem.

-          Noncsiiiiiiii! – fuldoklott mellettem. – Azt akarod, hogy megfulladjak?

-          Azt �gysem hagyn�m! – s sz�jb�l sz�jba l�legeztet�st alkalmaztam rajta.

-          �gy m�r jobb? – �rdekl�dtem kaj�nul.

-          Sokkal! De m�g mindig nem az igazi! – vigyorgott r�m, majd ber�ntott a vizes �gyba.

-          Neeeee! – sikoltottam �s bociszemekkel n�ztem r�. Nem mondhatom, hogy meghatotta. – Most pancsiztam!

-          Erre el�bb kellett volna gondolnod! – lehelte a nyakamra, majd megcs�kolta. – �szveszejt� az illatod! – ny�g�tt fel. Ekkor megcs�rrent a mobilja. Valahogy �gy akarta felvenni, hogy engem az �gyhoz szegezve tartott. Elkezdtem f�szkel�dni, igaz eszem �g�ban sem volt szabadulni, csak az agy�t akartam h�zni egy kicsit. Kicsit nagyon. – Itt maradsz! –j mordult r�m j�t�kosan, mire r�ny�jtottam a nyelvem.

-          Szia Apa! – k�sz�nt bele a telefonba, felkuncogtam a h�v� hallat�n.

-          Igen, minden rendben. – b�lintott egyet az �terbe. – Nemr�g kelt�nk fel, el�g f�radtak voltunk, de most tele vagyunk energi�val. – vigyorgott r�m.

Erre egy �rd�gi terv r�mlett fel bennem. :D Mivel Fer alatt fek�dtem, bizonyos szempontb�l �n voltam el�ny�sebb helyzetben… Elkezdtem a h�t�t fel�lr�l lefel� simogatni, k�l�n�sen, nagy hangs�lyt fektetve a  gerincvonal�ra, az neki is �ppen olyan �rz�keny pontja volt, mint nekem. A hat�st egyb�l lesz�rhettem: a h�ta megfesz�lt �s egyre nehezebben kapott leveg�t. Persze ehhez az is hozz�j�rult, hogy k�zben a mellkas�t cs�kolgattam.

-          Iiiigen… Akarom mondani nem. – v�laszolta valamire az apuk�j�nak. Vill�ml� szemekkel n�zett r�m. Nem tehettem m�st, megmarkoltam a fenek�t. Nekem j�l esett �s neki is: mivel a saj�t test�vel sz�gezett az �gyhoz, �reztem, ahogy egy bizonyos testr�sz�be egyre t�bb v�r �ramlik. Ezt m�r �n sem b�rtam idegekkel, halkan felny�gtem �n is.

-          Noncsiiii? Igen, itt van mellettem. Nem tudom, lehet, hogy k�sni fogunk, valamit m�g el kell int�zn�nk. – tedd m�r le, n�ztem r� k�ny�rg� tekintettel.

-          Nem, nincs semmi baj! Csak m�g valahova el kell menn�nk! – ez volt az a pont, ahol majdnem hangosan felnevettem. Nano is vigyorgott, b�r a szem�ben m�r szenved�lyes l�ngok gy�ltak. – Nem tudom, olyan 2-3 �ra k�r�l �rkez�nk. Ok�s. Szia. – �s letette v�gre.

-          Azt hittem m�r soha nem teszed le. – n�ztem m�lyen a szem�be.

-          �, tal�n hi�nyoztam? – �v�d�tt velem.

-          Nan�! – feleltem.

-          De nem viselkedt�l j� kisl�ny m�dj�ra… - suttogta remegve. Alig b�rtunk m�r uralkodni magunkon, a v�gyainkon. Tudtuk mindketten, hogy itt p�r perc m�lva elszabadul a „pokol”. – Hogy b�ntesselek meg? – lehelte a k�rd�st a sz�mra.

-          �gy, hogy te sem leszel j�fi�! – ezzel elkezdtem leh�zni r�la a boxer�t, � pedig f�rd�k�penyem t�pte le r�lam.

Innent�l kezdve a v�gyaink vez�reltek minket: cs�kol�ztunk, mik�zben eg�szen illetlen helyeken simogattuk egym�st �s k�nyeztett�k a m�sikat egy-egy �rz�ki �rint�ssel. Egyszercsak azt vettem �szre, hogy kiter�lve fekszem az �gyon, Nano pedig a testemet bor�tja be cs�kokkal: a mellkasomat, a mellemet. Majd haladt egyre lejjebb: a hasamon �gtek a cs�kjai, de � nem �llt meg addig, am�g a nyel�vel r� nem tal�lt a leg�rz�kenyebb pontomra. Felny�gt�nk mind a ketten.

Nem mondhatom, hogy csendben �lvezkedt�nk tov�bb, mert ez nem lenne igaz. Viszont amikor birtokba szerette volna venni a testem, meg�ll�tottam! Hiszen neki is j�r a k�nyeztet�s, nem igaz? :D

�vatosan kim�doltam, hogy �n legyek fel�l, majd ugyanazt a j�t�kot kezdtem �zni, amit �. El�sz�r csak simogattam a fels� test�t: v�gigh�ztam az ujjaim a karj�n, mellkas�n �s haladtam lefel�. Mikor a has�n�l j�rtak a kezeim, ideje volt, hogy a sz�m is bej�rja ezt az �tvonalat. Fernando behunyta a szem�t, nagyon �lvezte a dolgot. Amikor a sz�m oda�rt a has�hoz, felny�g�tt.

-          Hagyd csukva a szemed! – k�rtem t�le rekedten, mert kicsit megijedtem att�l, amire k�sz�ltem.

M�g nem csin�ltam ezt, de annyi k�nyeztet�s ut�n, amit t�le kaptam, �gy d�nt�ttem, neki is j�r egy „nyelvlecke”.  �gyhogy belev�gtam. ;) Egyb�l kipattant a szeme, amikor meg�rezte mit csin�lok. Hitetlenkedve n�zett r�m, de �gy t�nik �lvezi… Innent�l kezdve m�s nem sz�m�tott, folytattam. Pr�b�ltam megtal�lni a helyes technik�t, �gy, hogy k�zben �n se fulladjak meg. M�s nem sz�m�tott, csak az, hogy �lvezz�k mindketten a dolgot. Egyszercsak gyeng�den meg�rintette a v�llamat.

-          M�r nem sok�ig b�rom! – suttogta.

-          �s �gy fejezz�k be, vaaagy? – n�ztem r� k�rd�n.

-          Most a „vagy”-ra szavazok. – nevetett r�m leveg��rt kapkodva. Persze, mert a kezem az�rt nem �llt le. :P

-          Rendben. – feleltem egyre feljebb araszolva rajta. – De �g�rd meg, hogy m�skor rendesen „befejezhetlek”. Szeretn�m kipr�b�lni. – n�ztem r� d�vajul.

-          Erre m�rget vehetsz! – vigyorgott r�m �s fel�lt.

M�g �gy is �n voltam fel�l, �n �ltem rajta. Amikor a test�nk egym�sba olvadt, nem esett k�zt�nk t�bb sz�. Egyek voltunk. Egy test, egy l�lek. M�s nem sz�m�tott. A k�lvil�got kiz�rtuk. Majd egyre jobban �rezt�k, ahogy a szenved�ly mag�ba szippant minket, egy�tt ringat�ztunk a hull�main. Eg�szen addig, am�g el nem j�tt a v�gyva v�rt beteljes�l�s.

Gyeng�den omlottunk egym�sra �s legal�bb egy f�l �r�ig csak csendben pihegt�nk, kapkodtunk leveg� ut�n.

-          Ha m�skor is ilyen folytat�sa lesz a reggeleknek, b�rmikor kelthetsz hideg v�zzel. – mosolygott r�m Nano.

-          Ezt most b�knak veszem.

-          Annak is sz�ntam. – vigyorgott r�m. – Na, ki megy el�bb pancsizni?

-          Te. – feleltem egy cinkos pillant�s k�s�ret�ben. – Engem m�g nem b�rn�nak el a l�baim.

-          ���, ezt nem n�zhetem t�tlen�l! – felpattant,  berohant a f�rd�szob�ba �s megengedte a k�dba a vizet. – Milyen illat� habf�rd�t szeretn�l? – kiab�lt ki. – Van r�zsa, van�lia �s eper-m�lna.

-          Eper! – v�laszoltam neki.

-          Sejtettem. – kuncogott mag�ban. Mi�ta egy�tt vagyunk, � is r�j�tt, hogyha v�lasztani kellett b�rmib�l, �s a v�laszt�kban akadt eper, akkor sz�momra az volt a nyer�. Egyszer�en im�dtam. Fer visszat�rt hozz�m �s b�ztat�an mosolygott.

-          M�g mindig nem tudok l�bra �llni! – t�j�koztattam szomor� sorsomr�l. Erre gyeng�den felemelt �s elindult velem a f�rd�szoba fel�. A h�ta m�g� kukucsk�ltam.

-          Ebb�l a sz�gb�l is eszm�letlen�l j� a h�ts�d! – dics�rtem meg.

-          �r�l�k, hogy ezzel is siker�lt elk�pr�ztatnom! – r�h�gte el mag�t, majd besz�lltunk a f�rd�szob�ba �s f�r�dt�nk egyet.