25. rész
2009.12.13. 15:45
Ninível megegyeztünk, hogy egyenlőre a babák miatt, amíg ők nem lesznek kint a korházból, mi nem válunk el. A babák gyors ütemben erősödtek. Közben Luis szerzett egy jó, amerikai váló ügyvédet, aki nagyon diszkrét. El kellett utaznunk Amerikába. A repülőút alatt nem nagyon beszéltünk.
A válóperes ügyvéd fogadott minket. Eléggé fura ember volt. Azt mondta, elindíthatja a válópert, és hamar elválhatunk. Épp mondtam volna, hogy legyen, mikor Niní hozzáért a kezemhez, és halványan, alig észrevehetően megrázta a fejét, hogy ne.
- Köszönjük a segítségét. Még átgondoljuk.
- Rendben. Tudják a számom. Viszlát.- fogott kezet velünk. Mi kimentünk az irodájából. Niníre pillantottam kérdőn.
- Nem tetszett a pasas. Szerintem, gondoljuk még egyszer át, jó?
- Örülök, hogy ezt mondod.
- Induljunk vissza a picikhez.
- Menjünk.
Felszálltunk a gépre, amivel utaztunk Nando szüleihez vissza, a picikhez. Ez a kis tengerentúli kiruccanás is most mire volt jó? Az ügyvéd unszimpatikus!
Az út felénél elkezdtünk veszekedni…
- Mert te mindent jobban tudsz!
- Nem tudok mindent jobban, de be kell látnod, hogy sokszor igazam van!
- Persze! El is felejtettem!
Ekkor egy nagyot mozdult a gép. Nem tetszett ez nekem. Nando felállt, és bement a pilótafülkébe. Én durcisan ültem.
- Kicsim! Gyere gyorsan!- kiabálta. Felálltam, és odamentem. A pilóta a székben feküdt.
- Nem vagyok a kicsid. Baj van?- kérdeztem rémülten.
- A pilóta… halott.
- Mi? De… mi történt?
- Szerintem megmérgezték.- mutatott Nando a táskára, amiben az étel volt.
- Mi lesz most, akkor?
- Nem tudom.
- És, ha te vezetnéd?
- Mit? Egy repülőt? Megőrültél? Kincsem. Nem tudok repülőt vezetni.
- De, ha azokat az F1-es gépeket el bírod vezetni…
- Az más! Formula1, autó! Én F1-es pilóta vagyok, nem repülőgép pilóta. Azt sem tudom mi, hogy működik itt elől rajta.
- Hogy fogunk akkor leszállni?
- Rádión próbálok segítséget kérni.- mondta, majd megfogott egy fülhallgató szerűséget, amibe beszélt. Nem jött válasz. Elővett egy kis kézikönyvet valahonnét, és elkezdte tanulmányozni.- A francba!- kiáltott fel.
- Mi történt?
- Látod itt ezt a kis jelzőt? Az üzemanyag mennyiséget mutatja. Tele tankolták, és sokkal több elfogyott belőle, mint amennyit ez a gép fogyaszt! Valaki megbuherálta az üzemanyag tartályt. Ereszt biztos!
- De, elég a következő leszálló pontig, igaz?
- Drágám. Az óceán közepén vagyunk. Innét még nagyon messze van. Már visszafele is távol van.
- Akkor, mi lesz velünk?- néztem rá rémülten.
- Azt hiszem… Le fogunk zuhanni…
- Mi? Neee! Hisz… A picurik várnak ránk! Nem!
- Telefonon próbálok segítséget hívni.
- Igen, próbáld meg!
Nando tárcsázott. A gép közben egy újabb nagyobb mozgást csinált. Majdnem elestem.
- Luis. Szia! Segíts! Nagy baj van. Valaki megmérgezte a pilótát, és meghalt. Az üzemanyag nem elég, hogy elérjük a szárazföldet. Valamit tenni kell… Rendben. Kösz! Siess kérlek!- lerakta a mobilt.
- Na? Mit mondott?
- Értesít minden mentőegységet, stb.
- Levisznek minket? Ügye levisznek innét? De, hogy szállnak be, a repülőbe?
- Ha nekem elmagyarázzák valahogy talán megoldom. De valami itt nagyon aggaszt.- állt fel. Elkezdett a pilóta zsebeiben kutatni. Feszülten nézett rám.
- Mi az?
- Szerintem ez nem a mi pilótánk. Nincs meg a jelvénye.
- És, ha a táskában van?- léptem a táskához, és kinyitottam. A lélegzetem elállt…
- Ülj a székbe! Ki kell dobnom!
- Vigyázz, fel ne robbanjon!
- Ülj a székbe.
- Hogy dobod ki? És, ha kiesel?
- Nem fogok. Ülj a székbe. El ne mozdulj innét!
- Rendben.
Néztem, amint kiviszi a táskát, és becsukta a pilótafülke ajtaját. Remegtem. Féltem, hogy baja esik. Nagyon sok idő telt már az óta, mióta elvitte. Könny gyűlt a szemembe…
Zokogtam, és ekkor kinyílt az ajtó. Fer lépett be. Megkönnyebbülten átöleltem. Szorosan ölelt ő is. Egymás szemébe néztünk. Fer arca közeledett, és lágyan megcsókolt…
|