-          Mi lesz a m�sodik? – k�rdezte Nano, miut�n az utols� kan�l levest is elt�ntette.

-          Paella. – mondta az anyuk�ja.

-          De … - kezdte volna Fer.

-          Nincs semmi de! – szak�totta f�lbe Ana Maria a bajnokot. – Ap�d mondta, hogy Noncsi nem b�rja a halat, �gyhogy csirkemellb�l csin�ltam.

-          K�sz�n�m! – mosolyogtam r�. Majd miut�n v�gzett, fel�lltam, hogy �sszeszedjem a leveses t�ny�rokat.

-          Ez azt�n a kiszolg�l�s! – �lvezkedett Jose Luis.

-          Nyugi, a mosogat�s �s a t�r�lget�s m�r a ti dolgotok lesz! – h�t�tte le a f�rj�t �lete p�rja vigyorogva. Erre apa �s fia el�g fancsali k�pet v�gtak. Visszament�nk a t�ny�rokkal megrakodva a konyh�ba �s el�k�sz�tett�k a m�sodik fog�shoz sz�ks�ges dolgokat. Hirtelen Ana megfogta a kezemet:

-          Sajn�lom. Szeretn�k bocs�natot k�rni a m�ltkori kifakad�som�rt. Nagyon igazs�gtalan voltam! – mondta �s elhullajtott p�r k�nnycseppet.

-          Semmi baj. – feleltem. – Most m�r teljesen t�l vagyok rajta. Nagyon rosszul esett az igaz, de most m�r meg�rtem, hogy mi j�tsz�dott le benned. – itt m�r �n is pityeregtem. – F�ltetted Fernandot egy �jabb csal�d�st�l, hogy egy �jabb Raquelt tal�lt mag�nak. –b�szen b�logatott. – De �n nem vagyok Raquel.

-          Most m�r �n is tudom. Igaz�b�l az�ta sejtem, amikor a veszeked�sed ut�n r�besz�lted Nandithot, hogy h�vjon fel �s pr�b�ljon kib�k�lni velem. Raquel ezt ink�bb a maga jav�ra ford�totta volna.

-          Lehet. De Fernek nagyon fontos a csal�dja, r�tok is sz�ks�ge van. �s soha nem akarn�m elford�tani t�letek. Viszont nem �rtem, hogy lehetett Nano feles�ge egy ilyen sz�rny� n�mber.

-          H���t… Szerintem a k�lsej�vel teljesen elvak�totta a fiamat. Csak ezut�n a balul siker�lt h�zass�g ut�n j�tt r�, hogy a bels� fontosabb, mint a k�ls�. B�r hozz� kell tennem, hogy most sokkal gy�ny�r�bb l�nyt v�lasztott p�rj�ul, mint legut�bb. – mosolygott r�m.

-          K�sz�n�m! – szor�tottam meg a kez�t. – �s hidd el, nagyon szeretem �t! Soha nem tudn�m b�ntani, mert nekem is f�j, ha szomor�nak l�tom.

-          Tudom! Csak r�tok kell n�zni �s a vak is l�thatja, hogy s�t r�latok a szerelem. – kedvesen n�zett r�m. – Felragyogtok, ha egym�s k�zel�ben vagytok, vagy ha egym�shoz �rtek. Most m�r tudom, hogy te vagy az a l�ny, aki t�k�letesen illik Fernandohoz. – meglep�dtem, hogy ezt hallom, de szerintem Ana Maria is meglep�d�tt, hogy ezt kimondta. – �s szeretn�m, ha ezent�l �gy tekinten�l r�m, mint az �desany�dra. – hirtelenj�ben meg�leltem, mert … J�l estek a szavai. Nem is tudja, hogy mit jelent ez nekem, akinek az �desanyja, nem �ppen �gy viselkedik, mintha az lenne.

-          K�rdezhetek valamit? – valami az�rt m�g f�rta az oldalam. B�lintott. – Mi�rt lep�dt�l meg, amikor kij�tt�l el�nk?

-          Ez is Raqura vezethet� vissza. � soha nem engedte Nandonak, hogy nyilv�nosan hozz��rjen, megfogja a kez�t vagy �t�lelje… El�sz�r csak a kamer�k el�tt tiltakozott, majd azok m�g�tt is. Ehhez voltam hozz�szokva, nem pedig ahhoz, hogy a fiam hozz� tudjon b�jni a p�rj�hoz. – mosolygott r�m.

-          Noncsi! Anya! – hallottuk Fernando hangj�t. – �hesek vagyunk!

-          M�ris megy�nk! – ki�ltottam vissza nekik.

-          Az�rt valami ennival�t is hozzatok magatokkal! – k�rte egy m�rt�r hangj�n az apuka.

-          Jose Luis Alonso! Ha annyira �hes vagy emeld meg a feneked �s szolg�ld ki magad! Ha erre nem vagy k�pes, v�rd ki a sorodat! – �sszevigyorogtunk, majd vitt�k az �lelmet kifel�, nehogy �hen haljanak.

Eb�d ut�n Nando felvitte a csomagokat a szob�nkba, majd ment seg�teni apuk�j�nak a rendt�telben. :D �n a szob�nkban maradtam, �gy csin�ltam, mintha kipakoln�m a cuccainkat, viszont igaz�b�l elaludtam. El�g mozgalmas d�lel�tt�nk volt, m�g sz�p, hogy f�radt voltam. :D

Amikor fel�bredtem, m�r hom�ly volt a szob�ban, megn�ztem a tel�mon az �r�t. Este f�l h�t volt. Nando nem volt mellettem, viszont valaki m�s k�rvonalait kivettem az �gy v�g�ben. Kiss� meglep�dtem. Eddig m�g csak f�nyk�pen l�ttam a h�lgyem�nyt, aki kedvesen mosolygott r�m.

-          Szia! �n Lorena vagyok, Fernando n�v�re! – mosolygott r�m. – Te pedig Noncsi vagy, igaz?

-          Igen. Hivatalosan Kov�cs No�mi, bar�toknak Noncsi.

-          Akkor �n az ut�bbi kateg�ri�ba fogok tartozni. – mondta egy elb�v�l� mosoly k�s�ret�ben. Felnevettem.

-          �gy l�tom az �nbizalom n�latok csal�di von�s.

-          Igen, anya �s apa „�g�ban” is benne van. K�pzelheted, hogy akkor nek�nk mennyi jutott! – kacagott velem.

-          Kicsim! Lore! – jelent meg Nano mosolyg� feje az ajt�ban. – Mondtam neked, hogy ne �breszd fel, olyan aranyosan szuszogott!

-          Nem is �bresztett/em fel! – mondtuk egyszerre. Lorena folytatta:

-          Csak k�v�ncsi voltam, hogy ki az a l�ny, aki rabul ejtette az �cs�m sz�v�t!

-          Siker�lt kiel�g�tenem a k�v�ncsis�god? – �rdekl�d�tt Fer kedvesen.

-          Igen, nagyon is. Most megyek, el�k�sz�teni az asztalt! – mondta Lore. – Kapj�tok �ssze magatokat, csak semmi rosszalkod�s,  �s gyertek le ti is! – fenyegetett meg minket tr�f�san �s kilibbent az ajt�n.

-          Ugye nem arra akart c�lozni, hogy m�r vacsora? – k�rdeztem megr�m�lve. – Nemr�g eb�delt�nk, m�g tele vagyok!

-          Nem- nem – kuncogott Fer. – Monopolyzni fogunk. Ez n�lunk csal�di hagyom�ny.

-          Micsoda megk�nnyebb�l�s. – vigyorogtam.

F�l �ra m�lva m�r lent voltunk �s �ppen a kisaut�s b�b��rt harcoltunk.

-          De ezzel mindig �n szoktam lenni! – toppantott Fer.

-          K�pzeld, �n is! – toppantottam vissza.

-          Viszont nekem a hivat�som is az aut�! – mondta �letem p�rja magabiztosan.

-          Hogy oda ne rohanjak! – durciztam. Ana Maria, Jose Luis �s Lorena kinevettek minket.

-          Rosszabbak vagytok a gyerekeimn�l! – t�r�lgette a k�nnyeit Lore. Fel� fordultam.

-          Vannak gyerekeid? – k�rdeztem. – H�ny �vesek?

-          K�t fiacsk�m van: Miguel 5, David pedig 3 �ves. Most �ppen a f�rjemmel vannak a nagysz�l�kn�l, de holnaput�n m�r itt lesznek. – v�laszolt mosolyogva.

-          Biztos nagyon aranyosak! – mosolyogtam vissza. – H�����! – csaptam egyet Nano kez�re, aki r�gt�n elcsente a kisaut�t, ahogy m�r nem r� koncentr�ltam.

-          Auuu�!  - ny�g�tt fel. – Te nem figyelt�l, sz�val eny�m a kocsi! – k�zben az ingje zseb�be dugta a kisaut�t. Kis cseles. Azt hitte nem vettem �szre.

-          De ez �gy nem igazs�gos! – n�ztem r� bociszemekkel. – Az�rt adjak r� a kezedre egy gy�gy�t� puszit?

-          Nagyon j�l esne! – k�nnyebb�lt meg a t�mav�lt�st�l. HAHAHA.

-          Add ide akkor a mancsod! – k�rtem t�le. Megpusziltam a kez�t. Ut�na magamhoz h�ztam �s gyeng�den megcs�koltam. �szre sem vette, amikor kiloptam a b�but a zseb�b�l. El�gedetten vigyorogtam ut�na.

-          Fiam! Sokat kell m�g tanulnod! – jegyezte meg Jose Luis kaj�nul.

-          M�gis mi�rt? – �rtetlenkedett Fer. – L�thatod, hogy a n�k a tenyeremb�l esznek! – erre kicsit kir�h�gt�k szeg�nyt. Gy�zedelmesen felmutattam a tr�fe�t. Most Nanon volt a durciz�s sora.

Hirtelen csengettek. Jose Luis volt az a szerencs�s, aki kinyithatta az ajt�t. Kicsit led�bbenhetett a l�togat�k szem�ly�t�l, mert csak ennyit mondott:

-          Sziasztok! H�t ti?