26. rész
2009.12.14. 15:40
Lágyan csókolt, és én nem tiltakoztam. Bevallom, már nagyon hiányzott a csókja, az érintései, és, mindene. Egyre vadabbul csókolóztunk. Végül Nando eltávolodott egy kicsit. Mély levegőket vettem.
- Sajnálom. Már nagyon hiányoztál.- mondta a szemembe. Én válasz helyett odaléptem hozzá, és megcsókoltam. Ekkor a gép rázkódott egy nagyot, mi meg elestünk.
- Jól vagy?
- Én igen. És te?
- Én is.- megcsókoltam.
Ez után a pilótát hátravitte a pilótafülkéből. Leült a székbe, én pedig a másodpilóta helyhez. Vártuk a telefonhívást. Nézte a mobilját.
- Hamarosan le fog merülni. Kevés csík van rajta.
- Értem. Luis mikor hív?
- Remélem hamar. Ha addig nem, előtte felhívjuk anyáékat.
- Sajnálom a vitát. Nem szeretek veszekedni veled. Bocsáss meg.
- Te is nekem.- a mobil megszólalt. Fer felvette, és közben a kezem szorította.
- Luis. Sikerült valamit… Mi? De… Nem, most azonnal kell! Nincs üzemanyag. Értem, értem. Luis. Köszönök mindent. Te voltál a legjobb haverom. Kérlek, ha velem, és Ninível bármi is történik, és bármelyik gyerkőcünk autósport felé akar menni, segítsd. Örülök hogy megismertelek!- lerakta. Tárcsázott.
- Kit hívsz?
- Anyáékat. Nincs sok, és lemerül a mobilom. Utána megpróbálok valamit kezdeni ezzel a géppel.
Felvette a telefont, és kihangosította.
- Szia anya.
- Kisfiam. Nem kell aggódnotok, jól vannak a picik. Nyugodtak.
- Anya. Leülnél egy percre.
- Igen, miért? Baj van?
- Valószínű… Le fogunk zuhanni az óceánba… Anya! Figyelj ide! Vigyázzatok a gyerekekre. Mindenben támogassátok őket, és mondjátok nekik, hogy nagyon szeretjük őket, ha velünk bármi történne.
- Ne viccelj ilyennel…
- Nem vicc anya. Szeretlek, téged is és apát! Vigyázzatok magatokra!
- Fernando!…- bip, bip… a mobil képernyője fekete lett. Fer sóhajtott egyet, majd a gépet nézte, hogy tudná vajon irányítani.
- Szeretlek!- néztem rá. Elmosolyodott, megcsókolt, majd mély levegőt vett.
Lassan megfogta az a kormányt, vagy mit, majd elengedte.
- Keresek valami mentőmellényt.
- Rendben.
Ültem, mikor a gép újra rázkódott. Fer belépett, majd a kezembe nyomta a mentőmellényt. Belebújtam. Ő is az övébe. Megfogta a kormányt, és ekkor…
|