-          Niní, Niní! Kincsem. Ébredj!

-          Fernando. Mi történt? Au, a fejem. Hol vagyunk? És a gép?

-          Lezuhantunk, nem emlékszel? Úsztunk, aztán ahogy kiértünk ide a fáradtságtól elaludtunk.

-          Hol vagyunk?- ültem fel. Körbenéztem. Pálmafák, homok. Ez egy sziget.

-          Azt hiszem, egy lakatlan szigeten vagyunk.

-          Lakatlan sziget? És, hogy jutunk el innét?

-          Biztos a keresésünkre indulnak.

-          Reméljük. Mit csinálsz?

-          Azt hiszem, körbe kéne nézni. Építsünk egy kunyhót.

-          Kunyhót?

-          Valahol aludnunk kell.

-          Ez most tényleg velünk esett meg?

-          Pontosan. Gyere. Majd megoldjuk valahogy.- segített felállni. Mentünk körbenézni a közelben. Nando megállt néhány pálmafa alatt.

-          Mit nézel?

-          Itt jó lesz a kunyhó. Elég távol van a parttól, ha esetleg vihar jön, de nem is erdős szakasz. Neki is állok. Estére talán kész lesz.

-          Segítek. Mi lesz az első?

-          Kellenek valami rögzítő ágak, meg pálmafalevelek. Tetőnek.

Elkezdtük összehordani az építő anyagokat. Kb 1 óra múlva azonban egy kis probléma jött:

-          Fer, figyi. Baj van.

-          Mi az drágám?- kezdte el a pálmafa oldalára kötözni.

-          Nos, el kéne mennem pisilni.

-          Hol itt a baj?

-          Hát, sehol egy mellékhelyiség.

-          Drágám. Természet. Ott egy bokor.

-          És ha ott egy tigris, vagy oroszlán?

-          A szigeteken nincs tigris.

-          De ha mégis? Vagy, vagy egy kannibál. Lehet ott van a bokorban, és meg akar enni.

-          Nincs kannibál.

-          De, azért megnézed?

Sóhajtott egy nagyot, majd odament a bokorba. De, hát nincs igazam? Mi van ha egy kannibál áll készenlétben, és…

-          Na? Fernando? Minden rendben?

-          Ááá, egy kannibál! Segítség!

-          Fernando! Megyek!- felkaptam egy botot, és futottam. Már készen voltam arra, hogy leütöm, mikor Nando-t láttam a bokorban nevetni.

-          Kincsem. Nincs se kannibál, se tigris, se oroszlán.- fuldoklott a nevetéstől. Kinevet? Ez… gonoszság!

-          Ne nevess! Hallod?- enyhén fejkólintottam. Adott egy csókot, majd a bottal együtt visszament a kunyhót építeni…

Amikor visszatértem hozzá már az egyik fele fel volt kötözve.

-          Látom, nem ettek meg a kannibálok.

-          Nem. Nem ettek meg. Miben segíthetek?

-          Ha segítesz ezt megtartani egy percre, megköszönném.

-          Oké. Mit csinálsz?- levette a pólóját, és lerakta a pálmafa tövébe.

-          Melegem volt. Kicsit tartod még?

-          A nadrágot le ne vedd!

-          Nem veszem. Csak kötöző anyagért megyek édesem.

-          Aha. Oké. Helyes.- néztem utána. Olvadok a testétől. Visszajött, majd felkötözte a mi kis rögtönzött „tartógerendánkat”. Ez után jött még pár kisebb ág, amiket hátulról olyan sátor alakban rákötözött.

-          Jöhetnek most száraz pálmalevelek. Utána horgászhatunk le szép zöldeket valahogy.

-          Nem tudok fára mászni.- tettem védekezőn fel a kezem.

-          Akkor rám vár ez a megtiszteltető feladat. Már érzem előre, a lejövetel fájni fog.

-          Megoldod.- vigyorogtam.

Kiválasztottunk aztán egy alacsonyabb pálmafát. Nando ügyesen felmászott rá, majd leszedegetett pár zöld pálmalevelet.

-          Ne menj a fa alá kicsim. Van pár kókuszdió.

-          Oké. Szedd le őket!

-          Azt csinálom.- dobott le egyet, majd még egyet és még egyet. Utána jött a nehezebb munka. Lejönni. Amikor leért, kicsit furcsán járt, mivel… nem kell elmondani szegény fiúkáknak mi a legérzékenyebb pontjuk… :P

 Már sötétedett, mikor teljesen kész lett a kunyhó. Befeküdtem a kunyhóba. Nando épp tüzet csiholt, ami sikeresen meggyulladt. Néztük a lobogó tüzet.

-          Hiányzik Fer és Dani. Szerinted minden rendben velük?

-          Anyáék biztos vigyáznak rájuk. Ne félj.

-          Ha te mondod elhiszem.

-          Nézd! Hulló csillag!

-          Kívánjunk valamit! – behunytam a szemem, és mélyen kívántam. Utána néztük egymást.

-          Mit kívántál?

-          Nem mondhatom el, mert akkor nem teljesül.

-          Ez igaz.- közel hajolt hozzám, nagyon közel, aztán lágyan megcsókolt.