Reggel korán keltem, hogy legyen időm elkészülni rendesen és persze felébredni. Sminkem kimerült abban, hogy vízálló tussal kihúztam a szemem. Hajam csak összefogtam úgyis bekell tűrnöm majd. 10 perc alatt kész voltam. Volt még 40 percem az indulásig. Nem izgultam annyira mint hittem. Rendeltem magamnak egy capuccinot a szobaszervízzel is kiültem az erkélyre.

-              Gyere Virág, lekésed a pilótaparádét! – lesett be az RB sajtósa.

-              Megyek,megyek – kaptam fel a toppomra a csapat pólót. A sajtós a kezembe nyomta az üvegem és a csapat sapkát.

Mire odaértem sokan vártak már a hűsön. Neki dőltem a falnak és néztem a többi pilótát. Évekkel ezelőtt egy autogrammért képes  voltam órákig sorba állni.

Mindenki beszélget valakivel. Megvoltak a barátok.

-              Uraim indulhatnak és persze hölgyem. – jött be egy férfi mosolyogva.

Napszemüveg fel és a sapka. Nagyon meleg van kinnt.

-              Úr Isten!- nyögtem fel.

-              Iszonyú sokan vannak és ez a zaj!- habogtam.

-              Üdv a Forma-1-ben.- mosolygott rám Heikki.

-              Kösz. Ennyi ember előtt bénázok, ha bénázok…

-              Nem, dehogy. Több millióan nézik a TV-ben is.

-              Megnyugtattál köszi… - hervadt le a mosolyom.

Az egész pilótaparádét Heikkivel és Sebivel beszélgettem végig.

3 perc és rajt.  Sokadszorra is lejátszottam magamba a rajtot. Nem izgultam. Már nem. Sebi ma is bejött a szobámba megnyugtatni. Aranyos volt tőle, hogy gondolt rám.

Beültem az autóba és vártam a rajtot. A rajt jól sikerült bár nem jöttem előrébb, de nem is tudott Jenson megelőzni.

Egy újonctól ez egész jó teljesítmény.

Kiesett a verseny.

Azon kaptam magam, hogy negyedikként átjövök kockás zászló alatt.

Sebi megnyerte az évadnyitót.

Felipe lett a második és Fernando állhatott fel a harmadik dobogóra.

Lementek az interjúk, majd volt egy csapatfotózás. Mikor visszaértem a hotelba, csörgött a telefonom.

-Igen, tessék Virág Norton? – szóltam bele.

-Szia Virág, Sebinek bulit rendezünk a hotel termében. Van kedved eljönni? – mondta egy szuszra Tommi, Sebi személyi edzője.

-Persze, ott leszek! – végre egy buli.

-Este 8-kor a bárban akkor. – tette le a telefont.

Itt az ideje egyet bulizni. A GP2-ben folyton buliztunk. Még gratulálni se volt alkalmam, mert vagy a csapat vagy a sajtó körbevette. 8 előtt félórával letusoltam, feldobtam egy enyhe sminket, és lokniba göndörítettem pár tincset. Felvettem a sötétkék pánt nélküli térdig sem érő koktél ruhám, amit Nic-től kaptam még a héten ajándékba. Bele léptem a szandálomba és elindultam le.

Már jó sokan lent voltak. Szólt a zene és a pultnál Jaime-vel beszélgetett Sebi.

-Sziasztok! Gratulálok. Nagyon jó versenyt futottál. – mentem oda mosolyogva és megöleltem, majd adtam neki két puszit.

-Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz. Első versenyeden 4. hely, gratulálok! – kaptam én is meg a puszimat.

- Megyek, megkeresem Anna-t. – lépett le Jaime.

-Kérsz valamit inni? A csapat fizeti. – kacsintott rám.

-Valami erős jólesne. – ismertem be.

-Csak nehogy megártson! – csúsztatta elém a koktélt.

-Ez mi? – vizsgálgattam gyanúsan.

-Kéksikoly a neve. – nevetett.

Mikor beleittam megértettem miért kéksikoly. Rettentő erős volt.

Jó volt a buli sok emberrel táncoltam, de főleg a győztessel. Vele táncoltam, mikor egy lassú szám jött.

Egyből közelebb húzott és átkarolta a derekam, én pedig a nyakát.

-Nagyon csinos vagy ma. Igazán izgató ez a ruha, főleg ahogy táncolsz. – súgta a fülembe.

-Érzem, hogy hatással vagyok rád. Elég közel állok. – nevettem fel a célzásomon.

-Nem tagadom. – kezdte el csókolgatni a nyakam.

Hagytam, hiszen sokat ittunk, és nagyon aranyos volt ebben az ingben.

-Ne itt, menjünk fel. – javasoltam.

Rám nézett, majd elkezdett a szobák felé húzni.