Reggel korán felébredtem. Gyorsan átmentem a szobánkba és összeszedtem néhány dolgot, míg Sebastian aludt. Majd az ideiglenes szállásomon letusoltam, felöltöztem és próbáltam eltüntetni a hatalmas karikákat a szemem alól, amit az alvás hiánya okozott. Kimi fél 8-kor jött ki a szobából, addigra én már teljes harci díszben ücsörögtem a kanapén.

-Szörnyen nézel ki.- jegyezte meg, ahogy leült velem szemben.

-Szörnyen is érzem magam.- eresztettem el egy halvány mosolyt.

-Nagyon remélem, hogy gyorsan megoldjátok a dolgot. És nem azért, mert zavar, hogy itt vagy, velünk, hanem azért, mert utálom látni, hogy ti, akik szerelmesek vagytok, nem beszéltek egymással.- simogatta meg a kezem.

-Hogy hívják ezt?- kérdeztem kissé kétségbeesve.

-Azt hiszem, hogy házasságnak.- vigyorgott rám a finn. Erre csak megráztam a fejem és a kis konyha felé indultam.

-Kávét?- néztem vissza rá. Csak bólogatott. Készítettem neki is, majd együtt fogyasztottuk el a reggeli koffeinadagunkat. Nem sokkal 8 után Anabell is felébredt és fél 9-re ők is összeszedték magukat. Együtt mentünk le az étterembe. Ők megrendelték a reggelijüket és leültünk egy asztalhoz. Bár 9-re beszéltük meg Christiannal a reggelit, alig 10 perccel az érkezésünk után befutott. Csatlakoztam is hozzá, együtt rendeltük meg az ételt, majd elindultunk leülni. Ekkor futottunk össze a férjemmel. Mivel kicsit lemaradtam, nem is vett észre azonnal.

-Chris, beszélhetnénk?- állította meg egyből a csapatfőnökét.

-Most?- kérdezte a férfi.

-Fontos lenne. Nem csatlakozhatnék hozzád?- toporgott Seb.

-Igazából Adával reggelizem.- jegyezte meg Christian, mikor odaértem mellé.

-Talán… nem is olyan fontos a dolog.- pillantott rám Sebastian, majd el is indult kifelé.

-Sebastian! Lenne egy perced?- szólt utána Kimi.

-Sietek!- felelte a német.

-Nem tartalak fel.- állt fel a Jégember és együtt távoztak. Mi pedig leültünk enni.

-Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel.- kezdett bele a főnököm.- Nem volt hajlandó elárulni semmit. És mikor emlékeztettem arra, hogy van egy felesége, az volt a válasza, hogy majd kihevered.

-Szóval majd kiheverem?- kérdeztem vissza. A hangom erőtlen volt.

-Nem tudom, hogy mi ütött belé, csak azt, hogy valami nagyon nincs rendben. Sosem viselkedett így, pedig Hanna nem volt egy kisangyal. Hozzá képest te vagy a megváltás.

-Nekem nem így tűnik.- fintorogtam.

-Még eléggé friss a kapcsolatotok. Adj egy esélyt neki, hogy megmutassa, hogy szeret.- simogatta meg az arcom a férfi.

-Tudod, úgy elég nehéz, ha még nem is beszél velem.- álltam fel és mindent otthagytam. Felrohantam a szobánkba, de nem volt szerencsém. Ő is ott volt. Meglepetten nézett fel rám. Szó nélkül bementem a hálóba és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Az ágy melletti éjjeliszekrényen pedig megláttam a karikagyűrűjét. Összeszorult a szívem. Az én ujjamon most is ott csillogott a gyűrű, ami az összetartozásunkat jelenti. Könnyeimet visszanyelve folytattam a pakolászást. Mikor mindennel készen voltam, egy percre csak bámultam magam elé. A szemben lévő tükörben láthattam, hogy ő is ott van, hátát hanyagul az ajtófélfának vetette. Elindultam kifelé, de megálltam mellette. Egy pillanatig a szemébe néztem. Nem árult el szomorúságot, vagy félelmet, vagy semmi hasonlót.- Akkor ennyi volt.- suttogtam és a kezébe tettem a gyűrűmet. Erre az arca ijedtséget tükrözött, de már nem törődtem vele. Egyedül hagytam a szobában. Ahogy sétáltam, a könnyeim eleredtek.  Úgy éreztem, hogy a szívem megszakad. A szakítás fájdalmas volt. Fájdalmasabb, mint bármi az eddigi életemben.

-Ada!- kiáltott mögöttem valaki. Csak azért fordultam meg, mert egy nő volt.- Hová készülsz?

-Haza.- feleltem Petrának, mivel ő igyekezett felém.

-Nem mégy te sehová!- szólított fel.- Gyere!- fordított el a lifttől és elindultunk a szobájába. Ott bevitte a cuccom a hálóba, majd leült mellém a kanapéra.- Most pedig meséld el, hogy mi történt.

Kiöntöttem neki a szívemet. Elmeséltem a bált, a kényszerű eljegyzést, az esküvőnket és a tegnap történteket is. Minden apró részletre kitértem, hogy megértse, mi is folyik bennem. Úgy tűnt, érti, miről beszélek.

-Értem.- bólintott, mikor befejeztem.- De akkor sem hagyom, hogy elmenj. Még nincs egy hete sem, hogy összeházasodtatok. És már eddig is annyit küzdöttetek. Nem hagyom, hogy feladd ennyi idő után. Küzdeni is fogsz.

Tényleg nem hagyott. Addig nyaggatott, amíg össze nem szedtem magam és ki nem mentünk a pályára. Bár csak a bokszutca látogatás volt, Petra elhatározta, hogy jól fogjuk érezni magunkat.