6. rész
2009.12.17. 13:50
Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom.
-Hogy az a...- tértem észhez nehezen. Iszonyúan másnapos voltam.
Mikor kinyitottam nagy nehezen a szemeim, nem volt ismerős a szoba. Ránéztem a takaró csomóra magam mellet és Seb feje búbját véltem felfedezni. Bepillantottam a takaró alá hátha rosszak a megérzéseim. Sajnos nem, még egy bugyi sem volt rajtam.
-Édes jó ég! Ha ez kiderül.... – csaptam magam fejbe. Majd gyorsan felmértem, honnan jön a hang mielőtt Seb felébredne. Ajtó mellet voltak a ruháim és a táskám is.
Óvatosan felemeltem a takarót magamra húztam a fehérneműm és oda osontam a telefonomért.
- Igen tessék, Ms. Norton – szóltam bele rekedt hangon miközben behúztam magam mögött a fürdő ajtaját.
- Mégis hol a fészkes fenébe vagy?- dühöngött Peter az edzőm. - Úgy volt, hogy 10-kor a halban találkozunk és körbe nézünk a városba még a gép indulása előtt. –
- Hogy az a...-suttogtam ma már nem elöször - Őőőő... Peter ne haragudj, de tegnap volt egy görbe estém és most ébredem. Menj el... –csuklott el a hangom, mert Sebi megjelent az ajtóba-.. Nélkülem nyugodtan. Reptéren találkozunk. Szia!- tettem le gyorsan.
- Jó reggelt! Kivel beszéltél?- mosolygott féloldalasan az ajtónak dőlve.
- Neked is jó reggelt. Aki kíváncsi hamar megöregszik. - mentem ki mellette az ajtón egy puszit nyomva az arcára.
- Csak egyik kapok a tegnap éjszaka után?- kérdezte morcosan.
- Igen pontosan ennyit. És ennyit is fogsz, amíg a szerződésünkbe az áll, hogy nem lehet küzdünk semmi. - néztem rá, mint az ovisokra szokás.
- Nem lehet köztünk semmi? Akkor gyere csak ide!- vigyorgott és magához húzott egy csókra.
-Jaj, Seb, tudod jól mire gondoltam! Szerződést szegtünk, nem gond, csak ne dicsekedj vele!- nevettem el magam. Ahogy tudatosult bennem, hogy mennyire szétfeküdte a haját. Bár én sem nézhetek ki jobban.
- Jövőre már nem a Red Bull pilótája leszek. Ne csinálj ebből gondot. -fonta karba a kezét.
- De egyelőre az vagy. És lehet, neked megbocsájtanák, de nekem ez volt az első versenyem! És nincs kedvem kirúgatni magam. És ha nem emlékeznél, felhomályosítalak, hogy a sajtó miatt nincs titkunk. Szétszednének. Jó volt, egy éjszaka. Ennyi!
- Ennyi? Rendben. Igazad van. –ölelt meg és adott egy puszit a fejem búbjára.- Most viszont szerintem, jobb ha mész és rendbe szeded magad. 2 óra múlva indul a gép. Én még össze se pakoltam. –nézett a hatalmas kupira, amit egy hét alatt hozott össze.
- Okéj, megyek. Szia Basi!- néztem végig rajta mosolyogva.
- Basi? Egyre jobb! Ne hívj így. – tiszta ovis.
- Okéj BASI!- nyomtam meg az új becenevét direkt és gyorsan felkaptam a ruhám a földről és kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta mielőtt kötekedni tudott volna.
A folyosón szerencsére senki nem volt így nem égtem be. Belépve a szobámba a bőröndjeim fogadtak, amit már tegnap összepakoltam. Gyorsan felkaptam az előhagyott fekete melegítő nadrágot és felég porlót és beléptem a fürdőbe. Inkább nem néztem tükörbe, hanem egyből zuhany alá álltam. Mikor kész voltam már csak 1 óra volt a gép indulásáig. Felvettem a Red Bullos sapkámat és a 3 bőröndöm kicipeltem az ajtó elé, bezártam majd nehézkesen lementem a recepcióra leadni a kulcsot. Kint hatalmas tömeg volt. Rajongók gondolom. Biztos, hogy nem engem vártak, sokkal inkább várhattak a Toro Rosso 2 pilótájára vagy Basira esetleg a McLarenesekre.
- Szép reggelt. - mosolygott rám Lewis.
- Szia csajszi. - kaptam 2 puszit Nictól.
- Sziasztok.-mosolyodtam el én is.
- Nem mész ki? Vagy vársz valakit? Félsz a rajongóktól?- heccelt Lewis.
- Egyik sem. Csak nem akartam elsőnek távozni. - füllentettem gyorsan.
- Értem, jössz?- pontosan tudta, hogy füllentetem. Úgy éreztem átlát rajtam.
- Menyeket nyugodtan!
- Hát akkor, szia! Bahreinbe találkozunk. - kacsintott Lewis.
- Ott leszek, majd valahol magad előtt keress! – poénkodtam.
- Majd integetek az első sorból neked! – dobta vissza a labdát majd kiléptek az ajtón. Hangzavar lett kint, mindenki sikongatott.
- Gyere, majd én megvédelek a gúnya, gonosz rajongóktól. - piszkált Jenson.
-Ma mindenki engem talál meg?- nevettem fel ismét.
- Hát csak te álldogálsz itt és nézed, hogy szétszedik-e a többieket a rajongók. Mitől félsz?- kérdezte kedvesen. Sose volt szimpatikus, mindig beképzeltnek mutatta a sajtó, ahogy Lewis is.
- Igazából a beégéstől, hogy senkinek nem kellek. –mondtam ki végül, ami nyomta a szívem.
- Attól ne félj, szeretnek. Sokan felnéznek már most rád. – érkezett meg Sebi is.
- Rendbeeeen....- még mindig bizonytalan voltam.
- Na gyere!- indult el Jenson.
Hárman egyszerre léptünk ki. a Srácok egyből rutinosan elkezdtél osztani az aláírást. Iszonyú hangzavar volt. Én le voltam maradva, de mikor engem is észrevettek rengetegen álltak köröm, levegőt is alig kaptam.
Több mint 10 percig autógrammokat osztottunk, az egésznek Cristian vetett véget mikor elkezdett minket a kocsik felé terelni, nehogy lekéssük a gépet.
Red Bull magán gép, nélkülünk úgyse száll fel. Erre elmosolyodtam, viszont eszembe is juttatott valamit, de vártam, hogy majd az út alatt megkérdezhessem pilóta társamtól.
-Basi, tegnap, amikor a szobádba voltunk, miért mosolyodtál el? –rémlett fel az a kép, amikor belemosolygott a csókunkba.
- Mikor először láttunk Kimivel, Kimi megjegyezte, hogy biztos egy vadmacska lehetsz. Ez jutott eszembe. - vigyorodott el.
-Ez esetbe üzenem Kiminek, hogy vadmacska vagyok és megharapom, ha veled együtt az ilyenek miatt. Ne találgassatok ti rólam semmit. Inkább kérdezzetek.- nyújtottam, rá nyelvet játékosan.
Még elbeszélgettünk egy fél órát, nem kellet félnünk, hogy bárki is meghallja, hiszen mi a gép hátuljába ültünk messze a többiektől, akik úgysem velünk voltak elfoglalva.
Bedugtam a fülembe az Ipodom és hallgattam a lassú nyugodt számokat, hogy álomba ringassanak. Hosszú út várt ránk. Angliába fogunk leszállni onnan egy másik gép visz haza Magyarba, mert holnap suliba kell mennem. Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom, hogy kipihenhessem végre a tegnapi napot.
|