Elég gyorsan felkeltünk, legalábbis mi felnőttek, majd kómásan kikászálódtunk a folyosóra. Hát, mit ne mondjak, Kimi sem tud valami jó boxert választani. Az övén ugyanis egy boci volt. Nagyon vicces volt, Ferrel egymásra néztünk, aztán Bettire vetettünk egy hitetlenkedő pillantást. Elröhögtük magunkat. Kimi kicsit értetlenkedett, majd amikor ránézett az alfelére, megértette a jókedvünk okát.

Az ajtón viszont még mindig dörömböltek. Lementünk ajtót nyitni, a hatás kedvéért Kimit küldtük kapusnak.

-          Meglepetééés! – kiáltotta pár férfihang. Gondolom sejtitek kik látogattak meg minket. – Haver, te aztán diktálod a divatot! – röhögte el magát Sebi amikor meglátta, majd Rob is csatlakozott hozzá.

-          És még így is több nőm volt, mint neked! – vágott vissza Kimi. Ahhoz képest, hogy most kelt fel, egész jól… Legalábbis Sebi arcáról lehervadt a mosoly. A miénkről viszont nem.

-          Sziasztok! – kiáltott be Rob. – Kimi, te most direkt állod el az utat?

-          Igen. – felelte a kérdezett morcosan.

-          Nyugodtan bejöhettek. Nem fog harapni. – kuncogott Betti.

-          Gondolom azt csak veled meri megcsinálni. – küldtem felé egy kaján vigyort. Fülig elvörösödött. A jókedv a tetőfokára hágott.

-          Kicsit azért halkabban, ha kérhetném. Felébresztitek a gyerekeket! – szólt ránk kicsit korholóan a kedvesem.

-          Na ne már! Alig 2 napra elválunk és máris babás vagy? – kiáltott fel Sebi miközben felkapott a levegőbe.

-          Lehet, hogy jó hatással van rám a hiányod. – jegyeztem meg neki vigyorogva. Ekkor trappoltak le a földszintre a tesóim. – Nézd, a gyerkőcök is ultragyors növekedésnek indultak. – intettem feléjük. Ők tátott szájjal néztek az újabb két pilótára. Ez már Balázskának is sok volt. Odaoldalazott mellém és elbújt a hátam mögött. Onnan pislogott a többiekre.

-          Ők lennének az én tesóim. – magyaráztam Robnak és Sebinek, majd bemutattam őket egymásnak. A gyerekek kezdtek felengedni, majd Sebire és Robra bíztuk a reggeli elkészítését. És erősen reménykedtünk, hogy nem bíztuk rossz kezekre a konyhát, majd elvonultunk felöltözni.

Reggeli után – ami meglepően jól sikerült- felmerült a nagy kérdés:

-          Na és ezek után mit kezdjünk magunkkal? – tette fel a költői kérdést Rob.

-          Mit szólnátok egy kis gokartozáshoz? – kérdezte Fer.

-          Hát ez elég hülye kérdés volt. – jegyeztem meg életem szerelmének. – Végülis csak 4 f1-es pilóta erősíti a csapatunkat, biztos elzárkóznak a verseny elől….

-          És addig mi mit fogunk csinálni? – kérdezte Bencus.

-          Természetesen legyőzitek a többieket. – vigyorogtam rá.  A srácok kicsit felhördültek. – Csak nem féltek a kihívástól? – élcelődtem velük. Nagyon rondán néztek rám. Összecihelődtünk és elindultunk a gokart pályára.

Itt alaposan ki kellett gondolni, hogy hogyan menjenek, mert ugye két kiskorú is volt a mezőnyben. Gyáva kukacként egyedül én nem gokartoztam, Betti is csatlakozott a fiúkhoz. Én viszont nagyon féltem, nem is tudtam ezt magamról. Valami megmagyarázhatatlan rettegés lett úrrá rajtam, úgyhogy a pálya szélén kellett kuksolnom. Mondjuk ez nem volt olyan hálátlan feladat, mint gondolnátok.

Nagyon aranyos volt látni, ahogy például Kimi magyarázza Bettinek az alapokat, hogy mit hogyan tegyen, egyáltalán hogy működik a gokart. Vagy ahogy Sebi Bencust vette kezelésbe. Esküszöm, ha nem lenne f1-es pilóta, elmenne kamasznak is. Rengeteget nevettek együtt. Bence pedig rettenetesen büszke volt, hogy Sebi egyik sisakjában versenyezhet, nagyon kihúzta ám magát…

Fernando pedig Balival foglalkozott. Annak ellenére, hogy egyikük sem értette, hogy mit mond a másik, mégis ráéreztek egymás „nyelvére”. Láttam ahogy Balika kicsit bepánikol annak láttán, hogy egyedül kellene vezetnie egy mini gokartot. De ahelyett, hogy Fer visszapaterolta volna hozzám, inkább kézen fogta és elhúzta a sajátja felé. Amikor beszállt és beemelte maga mellé a kis törpét, akkor esett le nekem, hogy együtt fognak gokartozni! Ezen annyira meghatódtam!

Magát a versenyt ugyanúgy végigizgultam, mint egy rendes forma1-es futamot. Bár itt azért óvatosabban előzgettek, mert ugye 2 gyanútlan jómadár is volt a mezőnyben, meg hiába 2x vb Fer, nála volt a legkisebb öcsim. Azért így is izgalmas volt, főleg nekem, mint kívülállónak. A sorrend a következő lett: az utolsó körig Sebi volt az első, utána következett Kimi, Fer és Bali, Benus, Betti és Rob. Majd az utolsó kör utolsó előtt kanyarjában hirtelen az összes pilótának lelassult a gépe… Így Bencus lett a győztes, második Fer és Balázska, Bene pedig a harmadik. Roppant érdekes volt, mondhatom…. Ezek tuti valamilyen telepatikus úton távbeszéltek egymással…

Miután kiörömködtük magunkat és Bencus is megállapította, hogy az összes versenyző a lábai előtt hever, elmentünk ebédelni, majd a fiúk újra útra keltek. Kiderült, hogy csak hazafelé menet állítottak be hozzánk, Mark is csak azért nem jött, mert a barátnőjének megbetegedett a kisfia. És mivel ő már olyan neki mint az apukája, sietett haza. Sebiékkel együtt Kimiék is útra keltek, így négyesben vacsoráztunk.

Bencus álmélkodott, hogy Nando készíti a vacsorát… De lelkesen falatozta.

-          Nem hittem volna, hogy tényleg tudsz főzni és ilyen fincsit! – mondta Fernek. Kétélű dicséret, de dicséret volt! Ezt láthatóan a szólított is érzékelte.

-          Örülök, hogy ízlik. Jól érezted magad? – kérdezte Bencustól, miközben álmélkodva néztük, ahogy Bali lemászik a székről és Nando ölébe kéri magát. Aki mosolyogva emeli fel magához és kezdi el ringatni a 6 éves nagy culát. :D

-          IGEN! – felelte Bence lelkesen. – Nagyon szuper volt a mai nap! Noncsi, lefényképeztél, ahogy vezetek? – kérdezte csillogó szemmel.

-          Igen! Meg azt is, ahogy a legmenőbb F1-es pilótákkal bratyizol. Gondolom erre is kíváncsi, voltál. – vigyorogtam rá. Fer pedig nevetett. Balázska elaludt az ölében.

-          Na jó, erre is kíváncsi voltam. Viszont én most elmosogatok, ha nem baj. – leesett az állam.

-          Biztos jól vagy? Nem lettél beteg? – kérdeztem. Ilyet még életében nem csinált.

-          Nem. Most miért nézel így rám? – kérdezett vissza. – Fer vacsit főzött, én mosogatok. Ma a nőket szolgálják ki nem fordítva! – itt Nano már nagyon nevetett.

-          Azért itt maradhatunk veled, vagy kidobsz minket a konyhából? – érdeklődtem.

-          Felőlem maradhattok. – rántotta meg a vállát.

-          Azt hiszem én lefektetem Balit. – emelkedett fel Fernando.

-          Megyek segítek. – keltem fel én is. – Te addig ne gyújtsd fel a házat. – fenyegettem meg tréfásan Kisöcsi 1 –et. Gyorsan lefürdettem Balázskát, fel sem ébredt a kómából. Nagyon kis helyes volt. Addig Nano megvetette nekik az ágyukat és segített felöltöztetni. Mert ahogy a törpe ki volt dőlve, nehéz lett volna ráhúzgálni a pizsamát. Miután Bencus is csatlakozott az Álommanókhoz, mi is lefekvéshez készülődtünk. Bár előtte Fernek volt hozzám pár kedves szava:

-          Mi lenne, ha holnap elmennénk bútort nézni? – kérdezte tőlem.

-          Milyen bútort? – esett le az állam.

Hát.. Ez most már a te házad is, úgyhogy olyanra kell változtatnunk, ami neked is tetszik. És szeretném, ha a tesóidnak is lenne itt egy szobájuk. Mert azt is szeretném, hogy ezentúl több időt töltsenek nálunk. – mosolygott rám, azokkal az édes szemeivel.