Újra itthon. Mikor hazaértem, anya annyira ölelgetett, hogy majdnem megfojtott. Holnap kelhetek korábban, mert iskolába kell mennem. Érdekes lesz. De legalább újra láthatom a legjobb barátnőm. Nem tartott velem, mert egyetemre jár. Nyáron majd utazgat ő is velem.
Elég érdekes osztályom van. Odajár Dávid is, csodagyerek osztályunk van ofőnk szerint. Egy Forma-1-es pilóta és egy elég híres énekes, meg a többi nem normális, persze csak szeretetből. Rengeteget kell pótolnom, ez miatt elég rossz. Olyan emberekkel töltöm kéthetente az időm, akikről több millióan csak álmodnak.

Telefonom csipogására, morogva húztam magamra a takarót.

-Nem akarok bemenni… .- hisztiztem a takaró alól.
-Miért nem ütötték agyon azt aki kitalálta a sulit és a korán kelést! – mérgelődtem öltözködés közben.
Lehúztam a lépcsőn a táskámat magam után és teljes kóma állapotában végig feküdtem anya mellett a kanapén.

-Kicsim ébredezz! – simogatta az arcom, amitől csak álmosabb lettem.
-Nem akarok…Basi sokáig aludhat… - hisztiztem.
-Ő már elvégezte az iskolát…
-Nem hat meg…egyébként épp hogy. Ő is kelljen korán! – és akkor beugrott.

Szenvedjen ő is! Gonoszul mosolyogva vettem elő a telefonom, kikerestem a számát és hívtam. Csörgött jó hosszan, majd egy álmos hang szólt bele.

-Igen! Tessék, Sebastian Vettel. – motyogta.
-Szia Baaasi! Jó reggelt! Ébredezz, ha én kelek te is. – kacagtam gonoszan.
-De kis gonosz vagy! – nevetett már ő is velem.
-Tudom. Megyek, készülök. Megyek a pokolba! – nevetgéltem a saját poénomon.
-Rendben, jó tanulást! – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ne aludj vissza! Szia!- tettem le.

Nap végére totálisan fáradtan estem haza. Ennyire rég fáradtam el a suliba. Tesin agyon hajtott a tanár, biztos nem nekem drukkol.Még kardióznom kéne de megmozdulni sincs erőm.
Dávid bent más mosolyogva várt, ő pontosan tudta mi vár rám a következő 2 hónapba, míg el nem végezzük a sulit. Elég híres énekes itt magyarba, megigérte, hogy Hungaroringre kijön. Elöbb nem lesz ideje, ő is sokat mulaszt a felépések miatt.
Kicsit fura volt abból a világból ebbe a hétköznapiba csöppenni. De jól esett az átlagosság még egy kicsit. Nagyon rendes volt az osztályom, mindenki gratulált de nem rajongtak körbe és nem is faggatak. Úgy viselkedtek velem mintha múlthéten csak beteg lettem volna, és ennek örültem. Bár a hülyeségből nem vettek vissza. Fizika tanárnő feldöntötte a 2. óta ott lévő asztali karácsonyfánkat, és 30 fiú ordította egyből a „Tanárnőő a faaa!!” mondatot. Tanárnő picit megszeppent, arra számított, hogy egy végzős osztályba jött be de a dedóba találta magát.

Hiányzott a csapatom és Sebi is. Még a piszkálást és a fárasztó hülyeségét is elviseltem volna. Na jó talán mégsem. Annyira azért nem hiányzik.
-Hahó! –láttam meg egy kezet magam elött.- picit elbambultál, nem gondolod? Hogy vezetsz így egy kocsit mikor folyton elbambulsz?
- Parancsolsz? –fordultam legjobb barátnőm felé. – Még mindig jobban vezetek mint te!
- Nem tagadom. Kijösz velem a loviba?- vágta egyből be a kiskutya szemeket.
- Azért még nem hülyültem annyira meg. – öltöttem ki a nyelvem. Féltem a lovaktól, és el is voltam tiltva tőlük. Mitől nem…
- És a városba eljössz velem? Kéne vennem egy nacit.
- Én most nem mozdulok meg abba biztos lehetsz - néztem vissza az égre. Szép napunk volt és ezért kint feküdtünk a kertben egy pokrócon.
- Akkor maradjunk és mesélj, még nem is meséltél szinte semmit.
Ránéztem, és mérlegeltem mit mondhatok el és mit nem. A barna szemek érdeklődve néztek vissza rám. Állítolag olyanok vagyunk mint az ikrek, pedig jópár év van köztünk. Mindketten őrültek vagyunk és makacsok na és persze imádjuk a Forma 1-et. Semmi más közös nincs bennünk. Képesek vagyunk a semmiről elbeszélgetni órákat.
-Mit meséljek? Az autó jó, a csapatot imádom. Hatalmas a nyüzsgés és buliztam egy jót. Semmi más nem nagyon történt. Megismertem a pilóták többségét. – közbe eszembe jutott a a hotel elhagyásom története.- Nem gondolnád, de amit Lewisről és Jensonról mondanak butaság, legalábbis velem jófejek voltak. És a Lady-k többsége is kedves, segítettek nekem pedig nem ismernek.
- Méghogy nem tudsz mit mesélni. –vigyorodott el.- Az újságok mindent össze írnak. Rólad is mennyit pletykáltak, én meg csak vigyorogtam, hogy még az sem volt igaz amit kérdeztek.
- Sajtó… ne is mond. Már most idegesítenek. De azt a tanácsot kaptam, hogy mosolyogjak és…- szakított félbe a csörgő telefonom.
- Hallo? Virág Norton – szóltam bele miközbe felültem.
- Szia Virág, tudnál pénteken Angliába jönni? Lenne egy fotózás amin neked is megkéne jelenned. – hallotam meg a mellém rendelt sajtós hangját.- Mr.Horner azt mondta emlejem ki azt a tényt, hogy kötelező a megjelenésed és hallgassam el azt, hogy egy újságnak lesz és vár rád egy interjú is.
- Hallgasd is el.- nevettem – Köszi, hogy szóltál és figyelmeztetsz, mikor indul a gépem?
- Csütörtökön este 7-kor. Valaki majd kimegy eléd. – sóhajtott egyett, most jön a mégrosszabb hír ezek szerint.- A marketingesek szerint építeni kéne a pletykákra, hogy te és Sebi, ezért vele lesz a fotózásod és közös lesz az interjútok, ezt ő kérte külön, mert tudja, hogy hamar felhúzod magad. Virág mint sajtósod jobb ha tudom, ha bármi van köztetek. Nekem mindig az igazat, hogy tudjam melyik oldalról közeleítsem meg a dolgokat a sajtóval szemben. Beakarnak téged dobni a mélyvízbe, hiszem hatalmas a PR értéked. Vigyázz magadra!- mintha anyut hallanám. Részben igaz is, Eva az én anyukám a csapaton belül. Néha idegesítően vigyázni akar rám.
- Rendben, köszönöm. Erről persze én nem tudok semmit. Csütörtökön vagy maximum pénteken találkozunk. Még kettőt kell aludni juppííí.- játszottam az ovodást, hogy jókedvre derítsem.
- Te soha nem tudsz semmit amit tőlem hallasz. Kettőt bizony, várlak. Szia!-nevetett meg se várta, hogy elköszönjek, már le is tette.
- Úgy tűnik a hétvégi programunknak lőttek Viki. –néztem rá.
- Kár, de menj nyugodtan, segítsek pakolni? – mosolygott.
- Az jó lenne. De rá ér holnap is. Most megyek tanulok azért valamit. –öleltem meg.
- Szia, holnap talizunk akkor, suli után lemgyek hozzád. – lépett el tőlem.

-Vééégreee ááágy!! – sóhajtottam fel.
Ahogy letettem a fejem már aludtam is. Fotózás, remek. Újra látom Sebit, nem vagyok benne biztos, hogy akarom újra látni. Félek elkezdtem beleszeretni. De ezt elkell felejtenem. Most a karrier a fontos. 18 éves fejjel még hülyeség lenne bármi máson gondolkodni. Majd ha legalább négyszeres VB leszek, akkor gondolkodom a családon.