Már a Magyar Nagydíj hetében járunk. Ez a pár nap Spanyolországban nagyon gyorsan eltelt, szinte észre sem vettük, hogy ott vagyunk, máris indulnunk kellett Magyarországra. A kistesóim alaposan összebarátkoztak Lorena fiacskáival, úgyhogy sikerült a sarkából is kifordítaniuk a családi fészket.

Ami érdekes volt, hogy Ana Mariaék emiatt egyáltalán nem dühöngtek. Élmény volt egy olyan család részese lenni, ahol nem bűn gyereknek lenni. Ezt a kicsik is észrevették és egyik este ezt Balika meg is említette nekem…

Viszont, hogy az örömünk ne legyen teljes, anyám közölte, hogy keddre már ott kellene lennünk nálunk, mert másnap utaznának el Olaszországba… Nehogy már még egy versenyen ott legyenek velünk a gyerkőcök. Így kedd délután könnyes búcsút vettünk egymástól és elindultunk a szállodába.

Be kell valljam, hogy Nando nem volt olyan béketűrő állapotban, hogy anyámat akár csak egy estére is elviselje. Mivel az a drága lélek hozta a formáját és egyre többet gorombáskodott velem. Ezt pedig az én spanyol bikám nem viselte el egykönnyen.

Éppen jöttünk kifelé a házból, amikor megcsörrent a mobilom. Egy rég nem látott barátnőm hívott, akivel mostanában csak emailen és sms-ben tartottuk a kapcsolatot.

-          Szijja! – kiabáltam bele a telefonba. – Mi újság? Hogy vagy? Jobban mondva hol vagy éppen? – tudni kell a lányról, hogy idegenvezetőként dolgozik egy utazási irodánál, ezért teljesen helyénvaló volt a kérdésem.

-          Szia Noncsiiii! Te kérdezed, hogy mi újság? Én kérdezhetném ezt tőled és a Sötét Lyuktól! Összejöttök a három leghelyesebb f1-es pilóta közül 2-vel??? Hmmm?? És nekem még csak nem is szóltok? – vigyorogtam a szemrehányásán.

-          Miért? Te kire pályázol? – kérdeztem kuncogva.

-          Természetesen Vettelre! Olyan kis szerencsétlennek tűnik, hogy az ember lánya szívesen megtanítaná az alapokra!  - nevetett bele a telefonba.

-          Hmmm… Nem is rossz ötlet! Itthon vagy ugye? – kérdeztem reménykedve és egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben…

-          Igen. De miért kérded? – kérdezte izgalomtól visszafojtott hangon.

-          Hááát… Mi lenne ha megajándékoználak egy Paddock VIP belépővel az egész hétvégére és bemutatnálak a célszemélynek? Ráfér már egy rendes nő… Főleg aki nem felpumpálható. – kacagtam.

-          ÚRISTEN!! EZT EL SEM TUDOM HINNI!

-          Drágaság, ha megsüketülök, nem állok jót magamért. – vigyorogtam.

-          Oké-oké, bocsi! Három óra múlva landol a gépem Ferihegyen. Mikor akciózunk? – kérdezte egy izgatott hang a vonal túlsó végéről.

-          Holnap dél körül megfelel? Addigra már kinyitja a kiscsákó is a csipáit. De előre közlöm, nem a legkönnyebb eset. – figyelmeztettem.

-          De akkor is Ő a leghelyesebb, a legszexisebb, a legellenállhatatlanabb pilóta!! ÁÁÁÁ, elolvadok!

-          Inkább nyugodj meg és kanalazd össze magadat holnapra! – ajánlottam.

-          Okés! Akkor most le is teszem a telót, nemsokára indul a gépem. Jó Éjt! És dolgoztasd meg a spanyol csődört az este! – majdnem kiestem a cipőmből ennek hallatán.

-          Azt hiszem jobb, ha most már tényleg letesszük. – prüszköltem bele a telefonba. – Szijja, Puszi!

-          Úgy veszem észre, egy ördögi terv kezd kialakulni a buksidban. – mosolygott rám Nano, miközben beléptünk a hotelszobába. Uhh, ilyen sokat csacsogtunk volna??

-          Hááát.. Sebire ráfér már egy rendes nő… Aki kezelésbe veszi. – vigyorogtam rá.

-          Remélem nem fog neki nagyon fájni. – kuncogott a spanyol csődör.

-          Nem… Nem nagyon. – nevettem én is. – De Sebinek egy szót se! – erre a szíve fölé tette a kezét és ünnepélyesen megesküdött. Én még megengedtem magamnak egy gyors telefont Bettinek, hogy készüljön fel a várható eseményekre. Jó kedvünk lett az előre látható eseményektől. Mikor leraktam a telót, ismét Fernandohoz mentem és beleültem az ölébe. – Tudod, azt hiszem megfogadom a barátnőm tanácsát… - kezdtem el csókolgatni a nyakát érzékien.

-          Éspedig? – nyögött fel rekedten.

-          Megdolgoztatom a spanyol csődört ma este…. – suttogtam a fülébe.

-          Állok elébe… - felelte miközben egy csókkal belém fojtotta a továbbiakat… Belekuncogtam a csókba, majd a szenvedély átvette a hatalmat felettünk..

Másnap reggel kicsit elaludtunk. Kapkodva zuhanyoztunk, persze pár heves csókcsata belefért a reggeli nyüzsibe. Így sajnos megint nem kápráztathattam el a Michael Jackson dalokkal… Végül délre csak összekaptuk magunkat, így délre a megbeszélt helyen voltunk. Kimi és Betti már vártak ránk és másik lány is csatlakozott hozzájuk.

-          Szabuuuus! – ugrottam a nyakába.

-          Noncsiii! – ugrott ő az én nyakamba.

-          Khmmm… Nem lenne jó, ha kölcsönösen megfojtanátok egymást. – jegyezte meg a maga kis csendes módján Kimi.

-          Így van, még be sem mutattál a párodnak. – korholt kedvesen a hármasfogat harmadik harmada.

-          Szabus, ő itt Fernando, Fernando ő pedig Szabus. – ejtettem meg a bemutatkozást.

-          Szia Fernando! – köszönt Szabus kicsit félénken. – Noncsival szépek vagytok együtt, bár ezt gondolom sokaktól hallottátok már.

-          Szia Szabus. Igen, hallottuk már párszor. De azért jó minél több embertől hallani. És köszi a tegnap esti tanácsodat Noncsinak. – mondta nevetve. Oldalba böktem fülig vörösödve.

-          Jah, hogy dolgoztassa meg a spanyol csődört? – kacagott fel Szabus. – Legalább szereztem nektek egy kellemes estét.

-          Azt inkább mi szereztük magunkat, de a kezdő „löketet” te adtad meg. – vigyorogtam rájuk. Mindannyian felnevettünk.

-          Nocsak, ott jön a célszemély. És nem is egyedül. – mutattam Sebire és az elmaradhatatlan Robra.

-          Wow… - ez volt Szabus elakadó lélegzete. Amire, jobban mondva akire Sebi is felfigyelt. Egyből peckesebb lett a járása. Mint egy kis kakasnak.

-          Sziasztok! – köszönt mosolyogva Rob. Kis késéssel Sebi is csatlakozott hozzá.

-          Sziasztok srácok! – köszönt vissza Betti. Megtörtént itt is a bemutatkozás, bár Sebi kissé felhúzta magát, amikor Tyúkanyóként lett bemutatva. Nem is értem miért?

-          Először jársz Magyarországon? – kérdezte Sebi Szabust.

-          Nem. – nevetett rá a kérdezett. – Magyar vagyok.

-          Ohhh, bocsi. – vörösödött fülig a Tyúkanyó.

-          Én is kérdezhetek valamit? – érdeklődött Szabus egy kaján vigyorral a száján.

-          Persze. – lelkesült be Sebi.

-          Miért rózsaszín pólót vettél fel? – nevetett rá Szabus. – Kicsit lányos nem gondolod? – Sebi erre már felvette egy paradicsom szép piros színét. Kíváncsian vártuk a választ.