-          Anyukámtól kaptam… - hebegte szerencsétlen srác. Nem hittem volna, hogy ennél jobban el tud még pirulni, de úgy látszik a lehetetlen nem létezik.

-          Téged az anyukád öltöztet? – kérdezte Szabus nevetve.

-          Nem, csak … Szülinapomra kaptam…

-          Hányadikra? A 10.-re? – érdeklődtem kajánul.

-          Ne is foglalkozz velük! – nyújtotta rám a nyelvét Szabus. – Ha van időd, elmehetnénk felfrissíteni a ruhatáradat, mert ahogy látom nem állsz a helyzet magaslatán. – mosolygott Sebire kedvesen. A Tyúkanyó meg csak elbűvölten nézett Szabus szemébe. Mintha hipnotizálta volna az a háromszínű szempár…

-          Na ja, Sebi sehogy sem ÁLL… - röhögte ki szegényt Rob. Szerencsére Sebibe kezdett visszatérni a férfiösztönt és egész ügyesen hátba veregette a lengyelt. Nem volt valami kíméletes.

-          Okés, felőlem indulhatunk… - mondta e komoly hadművelet után a kis német.

-          Héhéhééé! Álljon meg a menet! Ha nem egy darabban hozod vissza, ne is kerülj a szemem elé! – állítottam meg Sebit.

-          Miért ne hozna vissza egy darabban? – hökkent meg Szabina.

-          Te még nem tudod, hogy vezet közúton, mint egy pimasz kiskakas. Ha nem vagy rá felkészülve, halálfélelmed lesz mellette. – adta meg a felvilágosítást Bene.

-          Miért, Fer és Kimi talán nem így vezetnek?? – kérdezett vissza jól felhúzva magát Sebi.

-          Nem. Ők nem így akarják bebizonyítani, hogy milyen tökös csávók. – nyugtattam meg a feszült idegeit.

-          Bizony, erre élvezetesebb módszereket találnak. Talán, egyszer te is rájössz a titok nyitjára. – vigyorgott rá a Sötét Lyuk. Sebi megint kezdett olyan lenni, mint egy kis pulyka, szerencsére ezt Szabus is észrevette.

-          Mi lenne, ha indulnánk? Ebből már úgysem jössz ki jól. – nevetett Sebire.

-          Jól van, menjünk. – válaszolta még mindig duzzogva egy kicsit. – De ezt még megbánjátok. – nyújtotta ránk a nyelvét.

-          Úgy látom még sok dolgom lesz veled… - mondta Szabus erősen koncentrálva, hogy ne nevesse ki szegényt. – Nah, megyünk. Sziasztok!

-          Sziasztok! – válaszoltuk kórusban.

-          Azt hiszem csapatunk legfiatalabb tagja jó kezekbe került. – vigyorgott Kimi. – Kíváncsi vagyok mit fog kihozni belőle…

-          A valahol nagyon mélyen elrejtett férfit talán…. – méláztam el.

-          Tényleg jó választás volt ez a lány. – dicsért meg minket Fer is.

-          Miért, ti ismeritek? – érdeklődött Rob.

-          Naná! Egy suliba jártunk és jó barátnők voltunk/vagyunk. – felelte Betti.

-          Hűűűű, akkor szegény még nem is tudja mi vár rá!! – kuncogott a markába Rob. – Nincs véletlenül még egy barátnőtök?

-          Neked? – vigyorogtam rá.

-          Naná, kinek másnak? – vigyorgott vissza. – Néha olyan magányosak az éjszakáim….

-          Szegénykém, a végén még megsajnállak… Nincs elég modell Lengyelországban? – gonoszkodtam kicsit vele.

-          Lehet, hogy vannak.. De ha nem tudnátok, a magyar lányok a legszebbek… - rezegtette meg a szempilláit.

-          Haver, ez még egy nőtől is sokkk, nemhogy tőled! – nevette ki Fer. – Különben is, szerintem már elkéstél. A legszebb magyar lányok foglaltak. – dicsekedett egy kicsit és magához húzott, hogy megcsókoljon.

Ezután a bájos kis közjáték után elmentünk ebédelni, mert már farkaséhesek voltunk. Az étteremben nem történt semmi különös. Leszámítva azt az apró kis incidenst, hogy az egyik pincér rám borította a vizes kancsót. Igazán nem tesz semmit.

Szép az idő, fehér ruha van rajtam, melltartó nélkül… Milyen probléma származhatna belőle? Mármint azon kívül, hogy a fehér anyag eléggé átlátszó lett. Elég sokáig tartott, amíg elkönyörögtem Fertől a hosszú ujjú felsőjét, mert ő még gyönyörködött volna a kilátásban. Kis gonosz.

-          Nem-nem-nem! – mondta nevetve. – Hidd el, az öltözéked kifogástalan!

-          FERNANDO ALONSO DIAZ! – kezdtem egy cseppet emelt hangon. – Ha nem adod ide azt a nyamvadt kardigánt, este semmi jóra ne számíts!

-          Várjunk csak egy pici pillanatra! – ráncolta nagy komolyan a homlokát. - Ez azt jelenti, hogyha odaadom a felsőm, este királyi szolgáltatásban lesz részem? – kajánkodott.

-          Ó, hát persze! – vinnyogtam rá.

-          Akkor igazán megtisztelnél, ha elfogadnád tőlem ezt a felsőt… - felelte nekem, és szenteskedőn átnyújtotta a kívánt ruhadarabot.

-          Gyerekek, néha az az érzésem, felesleges vagyok itt köztetek. – sajnáltatta magát Rob. – Mindenki jól elvan a párjával, én meg ülök itt egyedül, magányosan…

-          Ne legyél ilyen pesszimista Rob! – vigasztalta Betti. – Tudod, hogy szükségünk van rád!

-          Igen, egy jó kis gyertyatartó mindig jól jön! – biztosítottam én is az együttérzésemről.

Gyorsan eljött a szombati nap, a mindent eldöntő időmérő. Flavio új taktikát találtatott ki a versenymérnökökkel, reménykedtünk, hogy beválik. Örültem volna neki, ha Fer szerez egy jó eredményt a hétvégén, mert rossz volt neki látni, hogy a BMW is, a Ferrari is fejlődik, a Red Bull meg ugye ott van csúcson. Vagyis a barátai mind jól szerepelnek, de az ő kocsija egy nagy rakás guruló vas.

Időközben Bernie bá tájékoztatott minket, hogy Valenciától fog indulni a pilóták pókerversenye. Azért remélem nem baj, ha addig is eljárunk a versenyekre….

Ha valakit furdalna a kíváncsiság ez ügyben, mindenkit megnyugtathatok: Szabus épségben tért vissza köreinkbe és Sebit is sikerült kissé férfiasabb stílusok felé terelnie… Mármint öltözködés ügyileg, mert a viselkedése még mindig olyan volt, mint egy pubertáló kiskamaszé. De ami késik, nem múlik… Szerencsére a nyári szünetben meglátogatják egymást, gondolom lesz idejük egy kis viselkedéskultúrára.

És a szombati napra visszatérve: FER NYERTE AZ IDŐMÉRŐT!! Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben! Igaz az ünneplési mámort beárnyékolta Felipe balesete. Azt hiszem eddig nem is sejtettük, hogy milyen veszélyekkel jár a Forma1. Úgy éreztük, kötelességünk bemenni Lipéhez a kórházba, hiába tartják altatásban, akkor is kell az a tudat, hogy hiába nem tehetünk érte semmit, a támogatást megkapja tőlünk ő is és a családja is.

Raffaela nagyon ki volt borulva és a a kisöcsi is! Nagyon rossz volt így látni őket, főleg, hogy Raffaela ugye várandós… Reménykedtünk, hogy neki sem lesz semmi baja és ez a zaklatottság nem fog neki semmilyen problémát okozni.