Ezt nem akartam elhinni! Raquelt akarja? Mi�rt? Engem okol a baleset miatt? Cik�ztak a gondolataim �s nem �ppen j� ir�nyba. Egyre nagyobb p�nikba estem. Seg�lyk�r�en n�ztem a t�bbiekre, hol Flaviora, hol Bettire. De az � arcukon is csak a tan�cstalans�got l�ttam.

-          Mi az? – k�vetelte a v�laszt Nando. – Mi�rt nem v�laszoltok? Hol a feles�gem? �s ti kik vagytok??? – k�rdezte d�h�sen.

-          Fernando! – kezdte t�relmesen Flavio. – � itt Noncsi, a bar�tn�d. M�r nincsen feles�ged. Vagy 8 h�napja elv�lt�l Raquelt�l.

-          Ha-ha-ha! L�tom Flav, nagyon vicces kedvedben vagy! Most m�r beengedheted Raqut, biztos kint �ll…

-          FERNANDO! – robbant be az ajt� �s esett be a t�bbi pil�ta. – Hogy vagy? Ugye nincs semmi baj? Nem f�j semmid? – csak �gy z�poroztak a k�rd�sek.

-          H���, lassabban, m�g csak most t�rtem magamhoz. – mosolygott r�juk Fer. Szerettem volna, ha r�m is �jra �gy mosolyog… Ez sz�rny� volt. – Most pedig kik�s�rn�tek a h�lgyeket �s beengedn�tek a feles�gemet?

-          Hogy kit? – �rdekl�d�tt Sebi, mellette Szabus is �rtetlen�l n�zett hol r�m, hol Ferre.

-          Hogy-hogy kit! H�t Raquelt! – h�zta fel �jra mag�t.

-          De � most nincs itt. – mondta lassan Kimi. – Noncsi a menyasszonyod. – mutatott r�m.

-          Jah, persze. Hogy lehetne m�r menyasszonyom, ha egyszer n�s ember vagyok??? Ezt magyar�zz�tok meg nekem! – k�rte egy cs�ppet hiszt�rikusan.

-          De Raquelt�l m�r elv�lt�l. �s olyan 2 h�napja m�r velem j�rsz. – suttogtam bele a csendbe, visszafojtva a kit�rni k�sz�l� zokog�st.

-          �s 2 h�nap ut�n m�r el is jegyeztelek? Na ne r�h�gtess! – n�zett r�m d�h�sen. Megenyh�lve folytatta. – Ne haragudj, de kicsit fel vagyok zaklatva. Mivel tudod bizony�tani, hogy mi egy jegyesp�r vagyunk?

-          Nem �rzel semmit, ha r�m n�zel? – k�rdeztem t�le halkan, szomor�an. Elgondolkodott. A t�bbiek s�ri csendben voltak.

-          Ezt nem mondan�m… De …. Minden olyan zavaros! – k�nnybe l�badt a szeme. Megmutattam neki a jegygy�r�t. – Ez… Ez hogy ker�lt hozz�d? A nagymam�m� volt… B�r Raqut nem ezzel jegyeztem el…

-          De engem igen. – s�rtam el magam.

-          Ne haragudj, de nem eml�kszem! – ny�g�tt fel.

-          Azt hiszem jobb lesz, ha h�vjuk a doktort! – mondta Rob �s indult volna kifel�. Felpattantam. Nem tudtam most tov�bb itt maradni.

-          Majd �n megkeresem. – azzal kirohantam a szob�b�l. Intettem Bettinek �s Szabusnak, hogy maradjanak, mert ha �k is velem j�nn�nek, azt valahogy nem �ltem volna t�l. Nem akartam l�tni a sz�nakoz� pillant�sukat. Gyorsan megkerestem Fer orvos�t �s bek�ldtem a szob�ba Nanohoz. El�tte elmondtam, hogy mit tapasztaltunk. Ut�na bementem a n�i mosd�ba �s belen�ztem a t�k�rbe.

-          Nos.. �gy l�tszik egy �lom v�get �rt. – mondtam a t�k�rk�pemnek. Eleredtek a k�nnyeim �s lecs�sztam a padl�ra. Hirtelen azt vettem �szre, hogy valaki �tkarol �s ringat. Viszont a k�nnyeimt�l nem l�ttam, hogy ki az. Biztos, hogy az egyik sr�c volt �s �n rem�nykedtem, hogy Fer az. De neki nem ilyen az illata. Megt�r�ltem a szememet �s megn�ztem, kinek a v�ll�n s�rok. Kimi volt az.

-          Csssss. – suttogta, mik�zben simogatta a h�tamat. – Minden rendbe fog j�nni! Nem adhatod fel Noncsi! Ez az amn�zia el fog m�lni. – v�gasztalt.

-          De ha k�zben �jra �sszej�n Raquval? – fogalmaztam meg a legrettegettebb k�rd�st.

-          Nem fog! Hidd el nekem! Az a h�rpia �jra el fogja rontani a dolgokat! M�st �gysem tud! A l�nyeg az, hogy kitarts most Fer mellett! Nagyon kem�ny id�szak lesz, de ha ezt t�l�litek, akkor mindent t�l�ltek! – egy apr� puszit nyomott a buksimra. – Gyere �lljunk fel, mert felf�zunk. Egy�bk�nt Fer orvosa a ti�d is, megvizsg�lt t�ged �s besz�lni szeretne veled! Megkeress�k? – b�lintottam egyet. A doki keres�s�re indultunk. Hamar meg is tal�ltuk.

-          Nos, a vizsg�lat eredm�nyeir�l szeretn�m �nt t�j�koztatni. – kezdte a bevezet�t az orvos. – Mag�njelleg� inform�ci�kat is megosztok �nnel, nem tudom, hogy… - n�zett Kimire elbizonytalanodva. Kimi pedig r�m.

-          Maradj itt velem, l�gy sz�ves. – k�rleltem. – Te vagy az egyik legjobb bar�tom.

-          Rendben. Maradok. – mosolygott r�m.

-          Akkor m�ris kezdem. – jelentette ki az orvos. -  Ki szerettem volna der�teni, hogy mi �ll az �jul�sa h�tter�ben. Vett�nk v�rt �nt�l, csin�ltunk EKG-t, hogy biztosra menj�nk. Ezek alapj�n meg�llap�that�, hogy r�szben az �t�lt stressz hat�s�ra �jult el.

-          R�szben? – vonta fel Kimi a szem�ld�k�t.

-          Igen. A dolog m�sik r�sze az, - n�zett r�m az orvos �gy, hogy g�rcsbe r�ndult a gyomrom. – hogy �n gyermeket v�r.

-          Micsoda? – h�rrentem fel. – Ez biztos?

-          Igen. A lehet� legbiztosabb. 6 hetes. – mosolygott r�m f�l�nken az orvos.

-          Ez… Ez.. Hihetetlen… Pont most der�l ez ki? – nem t�rtem magamhoz.

-          Meg�rtem a probl�m�j�t, de annyit elmondhatok a p�rja �llapot�r�l, hogy az utols� egy �v esett ki az eml�kezet�b�l. Viszont ez csak egy �tmeneti amn�zia. El�bb- ut�bb, pontosan sajnos nem tudom megmondani, hogy mikor, de vissza fog t�rni az eml�kezete. Azt aj�nlom pr�b�lja meg ezt az id�szakot �tv�szelni, de min�l kevesebb stressz n�lk�l. Az csak a baba k�r�ra v�lna. – fejezte a mond�k�j�t.

-          Igen. �rtettem. – emelkedtem fel a sz�kb�l �s Kimivel egy�tt kifel� indultunk. Kavarogtak bennem az �rz�sek. Annyira �r�ltem ennek a bab�nak, hogy v�rtuk Ferrel! Legsz�vesebben a nyak�ba ugran�k a h�rrel. M�r kezdtem volna hozz� futni, emeltem a l�bam, amikor eszembe jutott minden…. Kimi ism�telten �t�lelt.

Gratul�lok. – mondta mosolyogva. �tny�jtott egy pap�rzsepit, mert a k�nnyek �jra el�t�rtek bel�lem. – Elmondod most neki?