30. rész
2009.12.22. 17:17
Az elkövetkezendő napot a rokonokkal, barátokkal töltöttük. Sokat voltunk kettesben és babáztunk rengeteget. Ezek a pillanatok jelentették nekem mostantól a világot. Csodás volt látni, mennyire oda van a picikért. Mint minden rendes apuka, benne is először ott voltak azok az érzések, hogy milyen apró és törékenyek a csöppségek, de aztán már pár nap után bátrabb lett. Jó volt így látni…
Pár hét múlva Nando-nak a UNICEF egyik rendezvényén kellett megjelennie. Elkísértem őt, és a háttérből figyeltem miket mond.
- Számomra nagyon fontos a gyerekek jövője. Közös erővel, együtt sok gyermek életét meg tudjuk változtatni. Azért vagyok az UNICEF-nél, hogy segítsem a munkájukat. Élelmiszert tudnak biztosítani, az oktatást segítik, és mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Fontos, hogy minden gyermeknek jó gyerekkora legyen, és megfelelő oktatásban részesüljön, mivel ők a jövő, és ezzel a világ is javulni fog.
A szavai szíven érintettek. Amikor rám pillantott egyből elolvadtam. A UNICEF rendezvény végeztével beszálltunk a kocsiba. Nando vezetett, mellette Luis ült én pedig hátul.
- Tetszett a sajtónak, amit mondtál.
- Nem az volt a lényeg, hogy tetsszen a sajtónak. Itt a gyerekekről volt szó!- pillantott Luis-ra.
- Igazad van. Az apaságtól mintha kicsit megváltoztál volna.
- Csak, elgondolkodtam. Nem akarom, hogy egy olyan világban kelljen felnőniük, ami már nem világ, csak egy minden mocsokkal ellátott szemétdomb. A gyerekeknek szeretet kell, és egy világ, ahol tudnak szeretni. Remélem a nevemmel tudok segíteni.
- Szeretlek!- mondtam ki hangosan. Nando a visszapillantóban rám nézett.
- Én jobban szeretlek téged!
- Jó látni titeket boldogan.
- Luis. Elrendezted, amit kértem?
- El.
- Mi kértél?- tudakoltam meg.
- Semmit.
- De mégis… Mi az a semmi?- firtattam.
- Semmi. Meglepetés.
- Kíváncsivá tettél.
- Remélem tetszeni fog.
A hotelben pihentünk, majd közeledett az este. Kezdtem éhes lenni, és épp rendeltem volna vacsit, mikor Nando megfogta a kezem.
- Ne. Inkább, kérlek. Öltözz fel ebbe.
- Mi ez?
- Csak öltözz fel. Kérlek.- nézett rám ártatlan, csillogó szemekkel.
- Rendben.- mentem a fürdőbe.
A ruha hosszú, fehér volt rajta néhány csillogó díszítésében. Felvettem, miközben a hajam megcsináltam és egy kis smink. Kiléptem Nando elé, miközben megpördültem.
- Csodásan áll. Csinos vagy.
- Köszönöm. Hova megyünk?
- Megmutatom.- fogta meg a kezem. Lementünk a hotel éttermébe. Kint csípős hideg volt, tehát ezért nem vitt ki. Az étterem egyik megterített asztalához mentünk. A lámpák le voltak kapcsolva, és az asztalon egy gyertya égett. Nando kihúzta a széket nekem. Leültem, majd amint ő is leült egy halk romantikus zene kezdett szólni. El voltam kápráztatva, pedig még igazán el sem kezdődött az esténk…
|