Míg beértem a lakosztályomba csak Basi utolsó mondata kongott a fejembe. „Már megint botrány…” a forrófejűségem miatt megint hetekig hallgathatom a hülyeségem.  Jellemző rám ez az egész.

Ahogy bejutottam a szobába Petrát láttam meg a kanapén ülve mérgelődni.

- Szia durci. Mi az oka, hogy mérgelődsz? Milyen volt az utad, bocsi, hogy nem én mentem eléd de dolgom volt. – ültem le mellé.

- Semmi olyan csatorna nincs amit értenék. – mérgelődött.

- Mondjuk mert Bahreinbe van? – nevetgéltem.

- Igaz. És te miért vagy dühös?

- Felhúzott  az újságíró nő, majd holnap úgyis olvashatod.

- Rendben. Van valami filmed, vagy valamid amit még értek is? Vagy valami jó kis program ötlet? – nézett rám könyörgő szemekkel.

- Holnap elmehetnénk várost nézni. – keltem fel és mentem oda a bőröndjeimhez és az egyiket felnyitottam. Tele voltak filmekkel. – Válasz kedvedre.

- Amerikai pite 7? – mutatta fel a filmet.

- Meg nézhetjük.  –  mentem oda a telefonhoz és szóltam a szobaszerviznek, hogy kérünk popcornt 2 személyre.

- Láttad már? – kérdezte fel se pillantva rám.

- Egyszer igen a feléig angolul. Akkor még nagyon törtem az angolt. – gondolkodtam el. – A tesztek elötti napon Valenciába pár pilótával elkezdtük megnézni. De nagyon fáradt voltam és elaludtam. – nevettem az emlékre.

- A pilóták ilyet néznek? Vettel-ből még ki nézném esetleg még pár fiatalabból. Kikkel nézted? – érdeklődött.

- Ilyet bizony. Nem is hinnéd milyen óvoda van néha mikor összeülnek. 18 vagy 30 nem számít, mindegyik mint egy rossz kamasz. – nevettem továbbra is mikor eszembe jutott, hogy bizony a jégembernek mondott Kimi kezdeményezte a pattogatott kukoricával a kajacsatát.  – Kivel néztem? Lewis Hamilton-nal , Kimi Räikkönen-nel, Sebastian Vettel-el, Jenson Button-nal, Timo Glock-kal, Fernando Alonso-val. Ahogy a szoba kinézett a filmezés végére… - kacagtam még mindig. – Szerintem a takarító nem tudta, hogy egy csapat ovissal kombinált huligán vagy mi voltunk-e ott.

- Megnéztem volna. Nehéz elképzelni de valamelyik nap összehívhatnál pár pilótát. Szívesen megismerhetném őket, legyen mivel dicsekedni rajtad kívül. – nevettünk tovább együtt.

- Rendben. Majd beszélek velük ha már mindenki itt lesz.

- Jó napot, köszönöm! – nyitottam ki az ajtót a szoba szerviznek majd elvettem a megrendelt kaját és leültem a kanapéra.

- Te tudsz arabul? – nézett rám tátott szájjal.

- Nem. – vigyorogtam. – Csak ennyit.

- Már megijedtem.

-  Örülök, hogy az angol megy már annyira, hogy megértsenek. – kuncogtam.

- Sokat fejlődtél, mikor futamon voltál pont össze volt vonva az angol és a tanárnőd teljesen elvolt szállva, hogy az Ő diákja vagy. Nem mintha ofő nem lenne elszállva miattad meg Dávid miatt. – vágott tudományos fejet.

- Igen? Nagyrészt itt tanultam meg angolul. Itt rávagyok szorulva, hogy angolul kvartyogjak.

- Én nem bírnám. Na indíthatom?

- Lássuk a medvét!

- Miért pont medve? Miért nem maci? Az aranyosabb.

- Ne kötekedj. – nyújtottam nyelvet.

Most is fáradt voltam mint legutóbb így még annyit sem láttam belőle mint elsőre.  Ara ébredtem, hogy Petra szólongat.

- Virág! Ébredj, végig aludtad!  Menj feküdj le az ágyadba aludni, elfekszed  mindened így. – mosolyogott.

- Bocsi, holnap 9-kor találkozunk és megyünk várost nézni, jó? – kérdeztem álmosan.

- Persze, akkor holnap! Szia, jó éjt! – terelt a szobám felé.

- Ühüüüm… siaa jócakát. – mormoltam az orrom alatt.

Bementem a szobámba és ahogy voltam ruhástól végig feküdtem az ágyán és magamra húztam a takarót. Be állítottam a telefonom gyorsan 7 órára és már aludtam is.

Reggel  elég nyomottan ébredtem. Gyorsan kiosontam tusolni és rendbe hozni magam.  Majd bementem Petrát felkelteni. Keresztbe feküdt az ágyon  és a takarót maga alá gyűrte. Próbáltam nem hangosan felnevetni. Oda feküdtem mellé és elkezdtem simogatni az arcát.

-Jó reggelt napsugaram. Ébredezz, szedd össze magad aztán menjünk le reggelizni, utána pedig nyakunkba vesszük a várost. Na mit szólsz? – simogattam a haját.

- Még 5 percet. –morgott.

- Neeem!! Nincs 5 perc se 4. Ébredezz szépen.

-  Kelek, már tök ébren vagyok! – morogta tovább.

- Látom. Petra kelj már fel! – nevetgéltem.

- Jó kelek. –ült föl az ágyba.

- Itt az ideje. – mosolyogtam én már frissen.

-  20 perced van! –mentem át az én szobámba kipakolni a bőröndökből.

- Virág! Mehetünk? Kész vagyok. – lesett be az ajtón.

- Mehetünk! Én is kész vagyok. Agyilag biztos. – mosolyodtam el féloldalasan.

Lesétáltunk az étkezőbe még szinte üres volt. Csak pár szerelő iszogatta a kávét.  Leültünk egy messzebb eső asztalhoz a pincér egyből megjelent.

- Mit hozhatok a hölgyeknek? – kérdezte egy szívmelengető mosollyal engem méregetve.

- Én egy jó erős cappuccinot szeretnék és vajas pirítóst de 2 személyre. – mosolyogtam vissza. – Petra?

- Én egy teát kérek és pirítóst.

-  Rendben máris hozom. – vonult el.

- Miért rendeltél  2 személyre? Ennyire éhes vagy? – kuncogott.

- Nem, majd meglátod. – mosolyogtam minden tudóan.

- Oks. Te tudod. Merre megyünk először? Amerre az orrunk visz?

- Hát, igen valami hasonlóra gondoltam. Még sose voltam itt. Vásárolhatunk vagy nem tudom.

- Jó étvágyat. – jelent meg a pincér majd tette le elénk a rendelt dolgokat.

- Köszönjük. – néztem rá kedvesen, majd ott is hagyott minket.

- Hüm de finom. – harapott bele a pirítósból. Csak mosolyogni tudtam a lelkesedésén így kora reggel.

- Jó reggelt a szép hölgyeknek. – jelent meg csapattársam picit álmos fejjel. Nyomott egy puszit a hajamra majd ledobta magát közénk.

- Ki mondta, hogy leülhetsz? – játszottam a morcost miközben elé toltam az egyik bögre cappuccinot és egy adag pirítóst.

- Leülhetek? – kérdezte miközben belekortyolt a forró italba.

- Ha azt mondom, hogy nem akkor is a nyakunkon maradsz, szóval teljesen mindegy. – sóhajtottam lemondóan. – Petra ő itt Sebastian Vettel és fordítva.

- Kisasszony. – biccentett felé Sebi.

- Ne játszd magad. – kuncogtam.

- Ezért rendeltél 2 adagot? – faggatott barátnőm.

- Igen, tudtam, hogy Basi is korán kel és megtisztel minket a csodás személyével. – mosolyogtam gonoszul amin Petra csak rázta a fejét.

- Volt már a kezedbe ma újság? – érdeklődött Sebi.

- Nem, de szerintem jobb ha nem is lesz. Ma nem húznak fel.  Nálad volt? Azért a pletykákat elmondhatod. – kíváncsiskodtam.  Jobb tudni, hogy mi vár rám.

- Nem, én sem tudok semmit egyenlőre. Merre mentek?

- Pasz, amerre az orrunk visz. Miért? – valamit tuti akar.

- Nem akar az orrotok elvinni titeket valami ajándék boltba vagy valahova? – nézett kiskutya szemekkel . – Anyunak jövő héten van a szülinapja de én nem vagyok jó ajándék vásárlásban.

- Lásd milyen jó fejek vagyunk körbenézünk anyudnak.

- Hálám üldözni fog! – adott egy puszit majd felkelt az asztaltól. – Csak el ne kapjon.

- Ott lesznek a bajok ha én kaplak el téged, vigyázz! – fenyegettem meg játékosan.

- Juj de félek. Megyek a pályára valami óhaj sóhaj?

- Persze! Szabályozzon le a kocsid vasárnap 100-nál. – mosolyogjam angyalian.

- És nekem ezt a terrort kell elviselnem. – sóhajtott színpadiasan Petrára nézve.

- Én 4 éve a padtársa vagyok, nem tudsz újat mondani. – szemétkedett ő is.

- Kösz, imádom mikor ennyire körbe vesz a szeretet. – durciztam.

- Na, szép napot! – lépett le Sebi.

- Elvárja, hogy te fizesd ki a kajáját? – nézett nagy szemekkel Petra.

- Dehogy! Amit itt fogyasztunk a csapat állja. – nevettem a feltételezésen. Ha ezt Sebi hallotta volna…

- Ja értem.

- Mehetünk? –álltam én is fel az asztaltól.

- Persze! Reszkess Bahrein!

Nevetve hagytuk el a szállodát. Egy ilyen nyugis reggel után csak nem lesz semmi rossz a napban.

Mekkorát tévedtem….