Sz�d�ltem �s a k�nnyeim is kicsordultak. Ekkor valaki meg�rintette a v�llamat, el�gg� megijedtem. Nem sz�m�tottam senkire, azt hittem egyed�l vagyok. Megfordultam.

-          J�l vagy? – k�rdezte Fernando agg�dva.

-          Igen, k�szi. Csak egy kis m�l� rosszull�t. – f�llentettem. – Mit szeretn�l mondani?

-          Honnan tudod, hogy mondani szeretn�k valamit? – k�rdezte egy apr� mosoly k�s�ret�ben.

-          Ennyire m�r ismerlek. – megr�ndult az arca, de a szemembe n�zett. El�g sok�ig, m�r azt hittem beugrott neki valami… - Semmi? – k�rdeztem.

-          Nem. Semmi. – mondta. – Mindig ilyen.. Azt hiszem, hogy na most visszaeml�kszem valamire, de azt�n az eg�sz kifolyik a kezeim k�z�l.

-          �rtem. - hajtottam le a fejem. De azt�n �jra r�n�ztem.

-          Sz�val – kezdett bele a mond�k�j�ba. – csak bocs�natot szeretn�k k�rni a viselked�sem miatt. Azt hiszem, nem tesz j�t neked ez az �llapot.

-          Ez igaz. De meg�rtelek. – mosolyogtam r� f�l�nken. �s megfogtam a kez�t. Nem h�zta el. Istenem, olyan j� volt �jra hozz� �rni! �rezni a tenyer�t a tenyeremben! Fel sem fogta szerintem, hogy mit tesz, de az ujjaival elkezdte cir�gatni a kezemet… Hi�ba a test nem felejt… Azt k�v�ntam, hogy b�rcsak eml�kezne! – Szeretn�m, ha tudn�d, hogy r�m mindenben sz�m�thatsz! Seg�tek neked b�rmiben, csak sz�lj!

-          Ez kedves. De �n most nem szeretn�k egy kapcsolatba belebonyol�dni! – el�g �rtetlen k�pet v�ghattam azt hiszem. – Nem vagyok az a h�zass�gt�r� t�pus! – magyar�zta lelkesen. – Tudod, hi�ba mondj�tok, hogy mi egy p�r vagyunk �s Raquval m�r sz�tment�nk.. �n m�g mindig abban a hitben vagyok, hogy � a feles�gem. Lehet, hogy a sors ezzel akar nek�nk egy m�sodik es�lyt adni? – m�l�zott el egy pillanatra. Azt�n �szbe kapott.

-          Akkor ir�ntam nem is �rzel semmit? – k�rdeztem a s�r�s hat�r�n.

-          De igen! Valamit igen… Van egy meghat�rozhatatlan �rz�s bennem veled kapcsolatban, magam sem tudom mi… Mintha v�delmezni akarn�lak, meg�vni minden bajt�l…

-          Akkor mi�rt ker�lsz? – k�rdeztem t�le.

-          Mert magam sem tudom, hogy PONTOSAN hogyan is �rzek. El�g bonyolult ez �gy. Ez�rt szeretn�m, ha maradn�l. Ha egy�tt vagyunk Raqu, �n �s te, tal�n r�j�v�k a titok nyitj�ra! Tudom, ez nagyon �nz� most t�lem. – hajtotta le most � a fej�t.

-          Egy kicsit t�nyleg az. De amint m�r az el�bb is mondtam meg�rtelek. – folytattam volna, de �jra r�k�znom kellett. Meghitt besz�lget�s volt, igaz�n.

-          Biztos, hogy j�l vagy? – h�zta fel a szem�ld�k�t. Nem akarta elhinni. A hely�ben �n sem hittem volna.

-          Persze. Lehet elkaptam valami v�rust. – h�r�tottam.

-          Felk�ld�m Lore-t! Jobb ha megvizsg�l! – z�rta le a besz�lget�st �s lend�letes l�ptekkel t�vozott, miut�n �tadott egy poh�r hideg vizet.

Na most erre mit mondhattam volna? T�nyleg meg�rtettem, hogy � mit �rez �s hogy mi�rt. De nekem akkor is kimondhatatlanul f�jt… Most tudatosult igaz�n bennem, hogy t�nyleg elvesz�thetem �t… „Lehet, hogy a sors ezzel akar nek�nk egy m�sodik es�lyt adni?” Ezek a szavak visszhangoztak bennem, a sz�vemben, a lelkemben.

-          Nandot�l hallottam, hogy rosszul vagy! – j�tt be Lore. – Mik a t�netek?

-          H�nyinger, h�ny�s, sz�d�l�s. – t�j�koztattam.

-          Nocsak, tal�n terhes vagy? – pr�b�lt viccelni velem.

-          Igen. – feleltem. Jobb, ha � is tud r�la.

-          MICSODA?? – ki�ltott. – Mikor tudtad ezt meg? Fernek elmondtad? H�nyadik h�tben j�rsz?

-          A balesete napj�n tudtam meg. Amikor t�rt�nt a dolog, �n is el�jultam. Akkor vizsg�ltak meg �s der�lt ki a dolog �s most j�rok a 7. h�tben. – mondtam, mint egy g�p. – Fernek nem mondtam el az�ta sem… Nem akartam m�g jobban felzaklatni.

-          Pedig el kellene mondanod! Akkor tuti nem akarn�, hogy Raqu idej�jj�n! Ennyire ne legy�l �nzetlen! – puffogott.

-          �n meg azt nem szeretn�m, hogy csak a baba miatt legyen velem �jra! – v�gtam vissza. – �rtsd meg Lore �t is! Egy �v kiesett az �let�b�l! Nem tudja, hogy mit tett vele Raquel, �s engem sem ismer fel!

-          Elk�peszt�, hogy most is m�sokra gondolsz �s nem magadra! – sajn�lkozott. De az�rt felragyogott az arca. – Nem mellesleg GRATUL�LOK!! V�gre �n is nagyn�ni leszek!

-          K�sz�n�m! – mosolyogtam r�. – �gy v�rtuk m�r ezt a pic�rt! Rem�lem minden rendben lesz vele! Olyan j� lenne a karomban ringatni, l�tni, ahogy felcseperedik �s Ferrel egy�tt… - a torkomon akadtak a szavak.

-          Eg�szen kivirulsz, ha a kicsir�l besz�lsz. – jegyezte meg.

-          Igen. Jelenleg � ad nekem er�t mindenhez! – mosolyogtam �s tettem a hasamon oda a kezemet, ahol az �n kis kicsik�met sejtettem. – Rajtad k�v�l csak Kimi tudja, ez egy ideig maradjon is �gy k�rlek!

-          Ok�s. De most nyom�s be az �gyba �s pihend ki magad. Raqu holnap reggel �rkezik. – ezekkel a szavakkal lefektetett, �n pedig hamar elaludtam.