44. fejezet
2009.12.22. 17:23
Reggel elég sokáig aludtam… Nem is reggel volt már, hanem délelőtt, amikor felkeltem. Fél egy. Jól elaludtam… Lassan kikászálódtam az ágyból és a fürdőszobába indultam, egy gyors fürdésre. Amikor a zuhany alatt álltam, elgondolkodtam, hogy nemsokára már nem tudom elrejteni az állapotomat. Nem, nem rémültem meg tőle. Felvillanyozott a gondolat. A sejtett helyre tettem a kezem.
- Szia Kicsim! Én vagyok az anyukád! – mondtam mosolyogva. Biztos röhejes lehetek, de nem érdekel, nem látott senki. – Hogy aludtál? Szépeket álmodtál? Remélem, hogy jól vagy és minden rendben odabent. – ekkor megkordult a pocim. – Hmmm.. úgy hallom éhes vagy. – vigyorogtam. – Nemsokára ebédelünk valami finomat. A nagymamád nagyon finomakat tud ám főzni! S az ebédnél ott lesz az egész családod: a nagymamád, nagypapád, nagynénéd és az … apukád… - csuklott el a hangom, majd erőt vettem magamon. – Mind nagyon fognak szeretni téged és én is. Már nagyon várlak ám! – ez alatt a kis monológ alatt be is fejeztem minden szükséges műveletet és gyorsan fel is öltöztem, fogat mostam és startra kész voltam. Lelkileg is összeszedtem magam, a babából nagyon sok erőt merítettem. J
Amikor leértem a nappaliba, már elég feszült volt a hangulat. Megérkezett a hárpia. És éppen Fer kezét szorongatta, ő meg nem állt ellen. Át is ölelték egymást. Nyugalmat és mosolyt erőltettem magamra. Beléptem a nappaliba.
- Jó reggelt! Vagy inkább Jó Napot! – mosolyogtam a bent lévőkre. Fer, mint akit rajtakaptak, kibontakozott az ölelésből és elengedte R. kezét. Amit a hölgyemény nem könnyen emésztett meg, láttam az arcán.
- Szia Csipkerózsika! – mosolygott vissza feszülten Ana Maria.
- Jól aludtál? – kérdezte Jose Luis.
- Igen, mint akit fejbe vertek.
- És jobban vagy már? – kérdezte a szerelmem.
- Igen, köszönöm. – mosolyogtam rá és néztem a szemébe. Ő sem tudta elkapni a tekinteté és én sem. Vagy 3 percen keresztül szemeztünk, Nano családja csak úgy somolygott magában.
- Így akarsz magunknak egy második esélyt adni? – kérdezte Raqu undokul, megtörve a varázst.
- Öhm.. Bocsánat, drágám. – felelte neki bűnbánón Fer. – Tudod, hogy soha nem csalnálak meg.
- Na igen, ez a különbség köztetek. – mondtam Nanonak. Leesett az álla.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte felháborodva. De ahogy láttam, rám volt mérges.
- Kérdezd meg a volt feleségedtől. Gondolom arról nem világosított fel, hogy miért is váltatok el. Ha ő nem akarja elmondani, kérdezd meg a szüleidet, Robot, Kimit, Sebit vagy Markot. Vagy engem. Persze nem várom el, hogy higgy nekem. – adtam meg neki a választ nyugodtan. Ana Mariahoz fordultam. – Készen van az ebéd? – mosolyogtam rá.
- Nem még nincs. – felelte mosolyogva. Láttam, hogy tetszett neki az előbbi pár mondat. – Igazából még hozzá sem láttam.
- Akkor tessék csak hagyni, majd én főzök valami finomat. – minél előbb ki akartam kerülni innen.
- Rendben. – láthatólag nem akarta egyedül hagyni a fiát Raqkal..
- Te tudsz főzni? – csodálkozott rám Nano. Ezen elmosolyodtam.
- Hogy te ezen mindig elcsodálkozol… - feleltem vigyorogva.
- Ugyan, biztos a közeli étteremből rendeli a kaját! – na ki volt az?
- Ha akarod kijöhetsz velem és meggyőződhetsz róla magad, hogy én készítem a kaját. – emeltem fel a két kezemet neki.
- OKÉ! – vágta rá.
- Azt hiszem jobb, ha én is veletek megyek. – mondta ránk sandítva Nano.
- Felőlem… - a konyhába beérve egyből a hűtőhöz mentem és kivettem az alapanyagokat. Nekiálltam az előkészítésnek.
- Kicsim, te csak ülj le! Nehogy rosszul legyél nekem! – tette az agyát Raquel. – Azt nem tudnám elviselni!
- Kedves tőled! – mosolygott rá édesen Nando. Láttam a szemem sarkából.
- Feeer! – kiáltottak be a szülei. – Csörög a mobilod! – ezzel Ferni kirohant a nappaliba.
- Nehogy azt hidd, hogy még egyszer engedni fogom, hogy akárcsak ránézz! – sziszegte egy idő után Raqu. Elengedtem a fülem mellett. – Vissza fogom szerezni! Sőőőt! Már ma bejátszom magam az ágyába… Te meg ott fogod hallgatni mellettünk, hogy milyen jóóó is nekünk… - gonoszkodott. Mit ne mondjak, sikerült neki. Még mindig csak a hátamat mutattam neki. – Amint az ujjam köré csavartam, újra elkezdem majd kínozni… Egyszer vissza fogod kapni, de teljesen kifacsarva! Majd pátyolgathatod! – nevetett fel gonoszan.
- Mondd csak Raquel. Neked mégis mi bajod van Ferrel? Miért vagy ennyire gonosz vele? Soha nem szeretted? – kérdeztem a hús fölé hajolva.
- Ugyan már. Jelenleg Fernandot kivéve mindenki tudja, hogy csak a pénzéért voltam vele. Imádtam kínozni a nyeretlenségével! – fröcsögte.
- Ide figyelj Raquel! Emlékszel mit mondtam legutóbb? – fordultam végre oda hozzá. – Ha még egyszer olyan összetörtnek látom miattad, mint legutóbb, ha csak egy szóval is bántani mered Fernandot, kicsinállak! A lemezkiadó céged tulajdonosa a tenyeremből eszik. El tudom intézni, hogy derékba törjön a karriered! – ezzel nem is hazudtam. Tényleg így volt. A póker sok ismertséget hozott. Beraktam a kaját a sütőbe és kivonultam a teraszra. Elmentemben Nandoba ütköztem. Vajon hallotta az iménti beszélgetést? Hiába. Pókerarc.
|