45. fejezet
2009.12.22. 17:23
Kikerültem Fert, hiába szerettem, most nem volt hangulatom hozzá. Azért az ajtó mellől visszakukucskáltam. Láttam, hogy utánam néz és amikor meglátta, hogy leskelődök, apró mosolyra húzódott a szája. Végül kimentem a teraszra, ledobtam a ruhámat és belevetettem magam a medencébe. Hallottam, hogy valaki utánam trappol.
- Na ide figyelj, Te kis liba! – jött ki kiabálva. – Te most fenyegetsz engem?
- Igen. – feleltem nyugodtan lubickolva tovább.
- Ezt nagyon-nagyon meg fogod bánni!
- Párszor hallottam már ezt tőled… Kezd kicsit unalmas lenni, nem gondolod? – érdeklődtem tőle, mire felhúzta magát és beleugrott a medencébe. Elkezdett felém tempózni.
- TE DÖG! – ordított rám. – Ne hidd, hogy most megijesztettél! Én is beléd tudok taposni, ott ahol a legjobban fáj! Vagy az öcsijeidről már elfeledkeztél? – teljesen lesápadtam asszem. Látta rajtam, hogy érzékenyen érint a téma. – Ha a sajtó kap néhány fülest, úgy rájuk fognak szállni, hogy megkeserítik a gyerekkorukat! – na ez volt az a pont, amikor megtéptem kicsit Raquelt!
- Ha bármilyen módon ártani mersz Bencusnak vagy Balázsnak… - befejezetlenül hagytam a mondatot, tiszta ideg voltam. Újabb csobbanást hallottunk.
- Ezt most fejezzétek be! – kiabált ránk Fer. Lefejtette az ujjaimat Raquel hajáról. – Noncsi, mégis mit képzelsz, mit csinálsz? Azt hittem ennél felnőttebb vagy! – Raquel önelégülten nézett rám Fer háta mögül. – Különben is, kik azok a férfiak, akiket említettél? Netán a titkos szeretőid?
- Nem! A két kisöccse! – kiabált Ferrel Lore.
- Jah, persze! – dühöngött tovább Nano. – Ti bárki mást szívesebben látnátok velem, mint Raqut, ezért még falaznátok is ennek a kislánynak!
- FERNANDO! – ez Ferni anyukája volt. – Vetnél ezekre a képekre egy pillantást? – és odaadta neki azokat a fotókat, amit a közös nyaralásunkon csináltunk, amikor itt voltak a törpék. Nanditho elhallgatott. Kérdőn nézett hol Raqura, hol rám… Teljesen tanácstalan volt. Sajnáltam, de én is mérges voltam rá.
- Gondolom te sem hagynád, hogy bárki direkt, hamis hírekkel ráuszítsa a családodra a sajtót! – vetettem oda neki foghegyről, majd kikászálódtam a medencéből és felmentem a szobámba. Bevágtam magam mögött az ajtót.
Az elkövetkező egy hétben nem javult a helyzet… Sőt.. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy Fer emlékszik valamire, mert nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk, amikor sikerült egy kis időre kettesben maradnunk. Ilyenből nem sok alkalom volt. Ráadásul Raqu mindent igyekezett a maga javára fordítani. Bevallom, én is ingerlékenyebb lettem, sokszor nem tudtam nyugodt maradni és visszaszóltam neki. Nano pedig nem tudta kinek a pártjára álljon.
A srácok sajnos nem tudták meglátogatni Nandot, rengeteg dolguk volt, így három elteltével találkoztak csak újra a Valenciai futamon. Mivel semmilyen más szervi baja nem volt, az orvosok engedélyezték, hogy induljon rajta.
Viszont erre se én, se Raquel nem kísértük el. A kis vipera koncertezni volt egész hétvégén, nekem pedig nem volt hangulatom a sajtó hülye kérdéseire válaszolni. Bernietől is elnézést kértem, a pókerverseny miatt, szerencsére megértette a dolgot.
Bevallom nem néztem sem a szabadedzéseket, se az időmérőt, se a futamot. Magamra és a babára koncentráltam. Sok kis apró emléket gyártottam erről a korszakról is. Többek között elkezdtem készíteni egy emlékkönyvet, amibe szorgalmasan irogattam a gondolataimat az anyasággal kapcsolatban, természetesen a kicsinek címezve. Beragasztgattam az ultrahang-fotókat, már két viziten túl voltam. Lorena segítségével találtam egy nagyon jó nőgyógyászt, tőle kaptam a képeket is. 6 és 8-esen is csak egy pacát láttam a képen, de … Imádtam azt a kis „pacát”. :D
A hétvégén egyedül voltam a házban, mert Fer szülei elutaztak Maria Luisahoz, a nagymamához, Lore pedig a saját házában volt a gyerkőcökkel és a férjével. Bevallom kicsit hiányoztak, de ez a kis nyugalom már kellett… Annyira elmerültem a foglalatosságokban, hogy észre sem vettem és már vasárnap este volt.
Épp a konyhában tartózkodtam és sütit sütöttem. Egy csokis-epres csoda elkészítésén fáradoztam, amihez sok-sok csokiöntet jár…
- Hát te mit foglalatoskodsz itt? – hallottam egyszercsak a hátam mögül Fer hangját. Hirtelen megfordultam, de nem számítottam rá, hogy közvetlenül mögöttem van. Magunkra borítottam véletlenül a csokoládéöntetet.
- Öhm, bocsi. – pirultam el. – Hogy sikerült a futam? – kérdeztem. Nano csak nézett, majd lassan válaszolt.
- Nem nézted? – kérdezte rekedten. Nemet intettem a fejemmel. Tisztára zavarba hozott. – Hatodik lettem. Jó futam volt. Te mit csinálsz?
- Sütit próbáltam sütni. – hebegtem. A közelsége elbódított. Kívántam. Minden porcikája, az illata, a lehelete, bódító volt.
- Látom van eper is… - nézett mögém a pultra.
- Igen, jól ment volna a csokiöntethez… - fülig vörösödtem. Ő pedig csak mosolygott magabiztosan.
- Nem fog kárba veszni! – mondta és szenvedélyesen megcsókolt. Elejtettem az öntetes tálat, átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.
Nando felrakott a konyhapultra és elkezdte lenyalni rólam a csokoládéöntetet.. Fogott egy epret és végighúzta rajtam, a csokifolyam mentén. Közben az ujjai a belső combomat kényeztették. Halkan felnyögtem, mire Nando egyre jobban beindult. Levette rólam a ruhámat, már fehérneműben voltam, közben én is vetkőztettem őt, így rajta is csak egy boxer maradt.
A szájába vette az epret és hozzám hajolt. Nem volt nehéz kitalálni mit akart. Megcsókoltam és ketten együtt, egyszerre megízleltük az epret. És egymást. Nano két ujjával belém hatolt és elkezdte ki-bemozgatni, az aktust imitálva. Én sem maradhattam adósa, megfogtam a nemesebbik szervét és elkezdtem simogatni, izgatni. Felnyögött. A kezemben éreztem a vágyát. Hirtelen felemelt és áttett az asztalra, minden mást lesöpört róla. A maradék öntetet végigcsorgatta a testemen és az eprekkel kezdett izgatni. Gyengéden lenyalta rólam a csokit, majd az epret a testem legérzékenyebb pontjára tette és onnan falta fel. Közben az ujjaival a melleimet izgatta.. Nem bírtam tovább. Kimódoltam, hogy ő kerüljön alulra.
Ugyanúgy végignyaltam a testét, mint ő az enyémet. Amikor ágyékához értem, rátaláltam a legizgatóbb dologra a világon. Amikor a számba vettem megrándult. A nyelvemmel végignyaltam, alulról fölfelé, majd elnyeltem. Pár percig engedte csak, hogy „dolgozzam” rajta, utána megfogott és újra én kerültem alulra. Belém hatolt. Most nem volt gyengéd, csak a nyers vágy. Nem finomkodtunk, nem kezdtük a lassú ringatózással. Hevesen és keményen szerettük egymást, levezettük az elmúlt napok feszültségét. Éreztük, hogy közel van az orgazmus, nem tartóztattuk fel. Egyszerre mentünk el, mindketten felnyögtünk a gyönyörtől… És ekkor összedőlt alattunk az asztal.
|