Laura maximálisan feltöltődve érkezett meg Barcelonába. Alig várta, hogy ismét autóba ülhessen, valamint érezze a féktelen száguldást. Első nap csak egy megbeszélésen kellett tiszteletét tennie, a napja többi részét a város csodálásával tölthette. A másnap azonban már teljesen a tesztről szólt. Nagyon élvezte, ahogyan a jármű muzsikált alatta, a tavalyinál sokkal jobb volt, ráadásul gyorsabbnak is tűnt. Mint később kiderült, nem csak úgy tűnt, az is, ugyanis a két Ferrari az élen végzett, pedig mellette és Marc mellett sok jó pilóta volt jelen. A vezetők között volt Fernando Alonso, Nico Rosberg és David Coulthard is. Délelőtt még így is volt, de a délután folyamán megtalálták a Mclarennél a jó beállításokat, így leszorították őket az első helyekről. A hangulatra nem lehetett panasz az este folyamán, a nagy fáradtság ellenére. Mindenki vicces kedvében volt, egészen éjfélig szórakoztatták egymást a társalgóban összegyűlő sofőrök és szerelők. Ez szombat estig minden nap így zajlott. Aznap mindenki bulizni indult, az utolsó két tesztnap mindig ilyen szokott lenni, a csapatok pedig csak rázzák a fejüket, hogy versenyzőik, tesztpilótáik hullakimerülten ülnek volán mögé, de a hagyomány, az hagyomány, a másnaposság pedig egyéni szociális probléma J Szóval mindenki partizni indult, Laurát azonban senki nem hívta, ennek ellenére egyedül is nekivágott keresni egy jó klubbot. Meg is találta az ideálisat, egy Viva Barcelona nevű nagyobb szórakozóhelyet. Egy kényelmes farmer mini ruhában volt, amiben minden szükséges dolga elfért, így nem kellett beraknia a cuccait a ruhatárba. Gyorsan oda is ment a pulthoz feloldani a hangulatát egy dupla whisky által. Miután ezzel is megvolt, lement a parkettre táncolni. A hely enyhén heringszindrómás volt, de ez senkit nem érdekelt, mert nagyon jó volt a zene, a hangulatvilágítás, meg az egész légkör. Nem is kellett sokáig keresgélnie, egy pillanat alatt talált táncpartnert. Már vagy fél órája ropta a partnerével, mikor megszólalt egy hang:

- Elrabolhatnám a hölgyet? – Kérdezte Nico Rosberg.

- A barátod? – Kérdezte a srác a lánytól.

- Nem, de ismerem.

- Akkor rabold nyugodtan- mondta a srác, s elment.

- Nico, mit keresel te itt?

- Ez a legjobb hely egész Barcelonában.

- És ezt csak te és én tudjuk, a Forma 1-esek közül?

- Nem, csak kevesünknek van ilyen jó ízlése. – Mosolygott a fiú, majd elkezdtek táncolni. Kb. egy óra múlva kezdték megunni, inkább elfogyasztottak egy Mojitot a bárpultnál, s közben jót beszélgettek egymással. A Koktélok megivása után Nico megkérdezte, lenne-e kedve elnézni máshová, de Laurának csak sétálni volt kedve, ezért a közeli parkba mentek. Eközben arra gondolt, hogy eddig hogyan nem vette észre a Viva Barcelonát, mikor az éppen emellett a szép park mellett volt, amit mindig is kedvelt. Egyébként a klubban elkezdett kellemes beszélgetést folytatták a park gyepén sétálva. Igaz, kinn volt a fűre lépni tilos tábla, de amikor a kutya sem figyel oda, nem tökmindegy?  A két fiatal beszélgetése hamarosan érdekes fordulatot vett.

- Nem fogsz szeretni azért, amit most fogok mondani, de te iszonyúan hasonlítasz valakire.

- Na, és ki az?

- Kimi.

- Lepetézek, komolyan, eddig csak az újságírók bombáztak ezzel a baromsággal, most meg már te is ezzel jössz.

- A kifelé mutatott arcotok mindenesetre kísértetiesen hasonlít. Egyvalamiben azért különböztök: amennyire ismerlek titeket, az a benyomásom, neked néha előtörnek az érzéseid is, és nem mindig ugyan az a jégkirálynő vagy, mint amit mondanak.

- Ha ez bók volt, köszönöm. – Nézett mélyen a srác szemébe.

- Naná. – Mondta ő, majd magához húzta és gyengéden megcsókolta Laurát.