�gy �ltem ott, mint akit fejbe vertek. El tudj�tok k�pzelni, hogy mit �reztem? A v�rva v�rt kicsik�m beteg! Istenem, azt hittem rosszabb m�r nem t�rt�nhet, kider�lt, hogy m�gis! �s nincs itt velem senki! NANDO!!!

-          Noncsi, figyelj l�gyszi r�m! – k�rte Luisa.

-          Ok�. – suttogtam.

-          Tudom, hogy ez most nagyon neh�z pillanat neked, de k�rlek ne keseredj el! Ez a szindr�ma t�nyleg egy sz�rny� betegs�g…

-          Mib�l �ll? Milyen t�netekre lehet sz�m�tani? Egy�ltal�n hogyan alakul ki? – z�poroztak a k�rd�seim.

-          Tudod, mind a petesejt, mind a h�mivarsejt egy-egy, 23 kromosz�m�b�l �ll� kromosz�mak�szletet tartalmaz, k�zt�k egy-egy 21-es sz�m�t. A Down-szindr�m�s emberek sejtjeiben a 21. kromosz�m�b�l – hib�s sejtoszt�d�s k�vetkezt�ben – nem egy p�r, hanem h�rom darab fordul el�. Ez az alapja az eg�sz betegs�gnek. – magyar�zta Luisa.

-          �s az eg�szs�g�k? Mi – mi jellemz� r�juk?

-          Leggyakoribb a sz�vfejl�d�si rendelleness�g. de a rendelleness�gek rendszeres sz�r�s�n �s kezel�s�n fel�l nem k�v�nnak k�l�n gondoz�st. Az �letkor el�rehaladt�val n� az Alzheimer – k�r kialakul�s�nak es�lye. Az id�sebb Down-osokra jellemz� alacsonyabb �tlag�letkor nagyr�szt a kezeletlen�l hagyott sz�vhib�knak tulajdon�that�.

-          �s k�s�bb? Milyen �letet tudnak �lni? – �rdekl�dtem teljesen �sszezuhanva.

-          H�t fontos, hogy az oktat�suk min�l el�bb elkezd�dj�n, m�r csecsem�korban �rdemes elkezdeni. A korai gy�gypedag�giai fejleszt�sekkel szinte mindenre meg lehet tan�tani a Down-szindr�m�s gyerekeket. A fejleszt�sben r�sztvev� gyerekek 1-2 �ves korban j�rni kezdenek, megtanulnak besz�lni �s szobatiszt�v� v�lnak. Ezeknek a gyerekeknek j� az ut�nz�k�pess�g�k, sz�vesen tanulnak. Fiatal feln�ttk�nt bizonyos szakm�kat, betan�tott munk�kat j�l elsaj�t�tanak, amivel saj�t kereset�k is lehet. – erre az utols� mondatra csak legyintettem. Az anyagiak nem okoznak probl�m�t.

-          �rtem. – gondolkoztam a hallottakon.

-          Noncsi, n�zd, �n meg�rtem, hogy ez egy neh�z id�szak neked �s nem is szeretn�m tov�bb rontani a helyzetet. – kezdte Luisa. – Viszont k�teless�gem megk�rdezni, hogy mit sz�nd�kozol tenni?

-          Ezt… Ezt most nem �rtem. – n�ztem r� id�tlen�l. – Mire akarsz kilyukadni?

-          Arra, hogyha – ez most kegyetlen�l fog hangzani – nem �rzed magad el�g felk�sz�ltnek vagy er�snek egy ilyen kicsi nevel�s�re, van m�s megold�s is…

-          �gy �rted vetessem el? – ezekre a szavakra megsz�letett bennem a d�nt�s! – Luisa, a gyerekemr�l van sz�! Az eny�m! Ak�r beteg, ak�r eg�szs�ges, az �n testem, az �n v�rem! Szeretem �t! �s ett�l a betegs�gt�l nem fogom kev�sb� szeretni! Hanem sokkal jobban! – potyogtak a k�nnyeim.

-          Ezt akartam hallani! – mosolygott r�m b�tor�t�n. – Most menj vissza Lorehoz �s p�r nap m�lva jelentkezni fogok, hogy mik a tov�bbi teend�k, milyen kezel�sekre �rdemes m�r elj�rni ebben a szakaszban is.

-          Rendben, k�sz�n�m! – mosolyogtam r� er�tlen�l. – Szia!

Ahogy ki�rtem a rendel�b�l �jra r�m szakadt ez az eg�sz. Felh�vtam Kimit.

-          Noncsi, Szia! Mi �js�g? Megvolt a vizsg�lat? – k�rdezte aranyosan. B�r ne tette volna.

-          Szia! Igen, megvolt. – mondtam elhal�n.

-          Mi a baj? – k�rdezte egyb�l.

-          Figyi, nem lenne baj, ha ezt ink�bb szem�lyesen besz�ln�nk meg? Nem mehetn�k el hozz�tok? – esdekeltem.

-          Indulj m�ris! – megadta a pontos param�tereket �s Betti k�zben foglalt nekem jegyet az egy �ra m�lva Sv�jcba indul� g�pre. Ugyanis �ppen ott tartozk�dtak. – A rept�rre pedig …

-          Ne gyertek ki, nem kell a felt�n�s! – k�rtem. – Fogok egy taxit �s ott leszek hamar!

-          Ok�! V�runk! Puszi! – mondta Kimi �s a S�t�t Lyuk.

-          Sziasztok.

Az �ton volt id�m gondolkozni. Mindent �jra �s �jra �tr�gtam magamban, Luisa minden egyes szav�t. Egyetlen dologban voltam csak biztos: szeretem a bab�mat, nem fogok lemondani r�la. De … Egyed�l nagyon neh�z lesz! Annyira hi�nyzik Fernando, a t�mogat�sa, a szerelme! Nem tudom, hogy mondhatn�m el neki ezt, mit sz�lna hozz�? Hiszen arra sem eml�kszik, hogy mi valaha egy�tt voltunk! Erre megkeresem, hogy figyi, lesz egy gyerek�nk, de Down-szindr�m�s!

Egyszer csak azt vettem �szre, hogy meg�ll a taxi egy sz�p kis villa el�tt. Kisz�lltam, kifizettem �s bus�s borraval�t adtam. Bes�t�ltam a kapun, nyitva a volt. A kocsifelj�r�n egy Ferrari p�zolt. Innen tudtam, hogy j� helyen j�rok. Becs�ngettem.

-          V�gre itt vagy! – nyitott ajt�t mosolyogva a bar�tn�m �s beh�zott a h�zba.

-          Szijja Kisl�ny! – k�sz�nt�tt Kimi is vid�man, de f�rk�szve az arcomat. – Lehet, hogy meg fogsz �lni minket, de van egy meglepet�s�nk!

-          Igen? �s mi? – k�rdeztem cseppet sem lelkesen. Tudj�k, hogy valami bajom van, az�rt j�v�k ide, erre meglepet�sekkel k�sz�lnek. Eg�sz f�sult lettem.

-          Hmmm. Ezt neh�z megfogalmazni. Olyasvalami, amit�l minden probl�m�d megold�dik. – vigyorgott Kimi sejtelmesen.

-          Azt k�tve hiszem. – elfordultam t�l�k �s kit�rt bel�lem a zokog�s. Vagy 20 fokot h�lhetett a leveg�. Valaki �t�lelt h�tulr�l. – Kimi, engedj el l�gy sz�ves. – k�rtem.

-          Nem Kimi az. – sz�lt egy ismer�s, v�gyva v�rt hang. – Hanem Fernando. A te Fernandod. – mondta �s gyeng�den maga fel� ford�tott. Gyorsan let�r�ltem a k�nnyeimet, hogy bele tudjak n�zni abba a csod�latos szemp�rba.

-          Az eny�m? – k�rdeztem kiss� megillet�dve.

-          Igen. Csak a ti�d. �rted? – mosolygott r�m. – Senki m�s�, csakis a ti�d! Szeretlek!

-          De-de nem is eml�kszel r�m! Akkor nem tudhatod, hogy szeretsz! – akad�koskodtam.

-          Lehet, hogy nem eml�keztem r�d. Viszont kezdett�l fogva volt ir�ntad egy megfogalmazhatatlan �rz�sem… Eml�kszel? A p�lyakorh�zban is mondtam neked. �s ahogy egyre t�bb id�t t�lt�tt�nk el egym�ssal �s .. �s Raquellel nehezen ejtette ki a nev�t, - �jra bel�d szerettem. De igazad volt. Nem mertem bevallani magamnak. �s �ssze voltam zavarodva.

-          Ezt nem hiszem el. – suttogtam.

-          Noncsi!! – kezdte szenved�lyesen. – �n m�g soha nem hazudtam neked! �letem legnagyobb hib�ja volt, hogy azon a vas�rnap est�n nem kaptalak el �s z�rtam r�d az ajt�t! �s hogy m�g akkor is Raqu ut�n rohang�ltam, amikor m�r tiszt�ban voltam az �rz�seimmel! Ezt soha nem fogom megbocs�tani magamnak! – most m�r � is k�nnyezett. De gyorsabban �sszeszedte mag�t, mint �n. – Te meg tudsz nekem bocs�tani? – k�rdezte f�lve.

-          IGEN! – omlottaim v�gre a karjaiba. Szerencs�j�re fel volt r� k�sz�lve �s elkapott. –  Azt hiszem �gy m�r k�nnyebben fogom kiv�rni, am�g visszat�r az eml�kezeted. – mosolyogtam r� �s megcs�koltam.

-          Kis butus. – nevetett r�m.

-          Mi�rt is? – �rdekl�dtem.

-          Nem vetted �szre, hogy m�r teljesen norm�lis vagyok? – k�rdezte vigyorogva.

-          H�����t… - haboztam. Nem tudtam mire v�lni a dolgot. Kimi elkezdett r�h�gni, Betti is kuncogott. Nano te�tr�lisan fels�hajtott.

-          H�t ez sz�p! – ny�jtotta r�m a nyelv�t. �s m�g Sebit piszk�ltam mindig ezzel… - Aznap este mikor elment�l, �n elestem.

-          L�ttam. – komorodtam el. B�ntudatom volt, hogy otthagytam.

-          Azt is, hogy bevertem a fejemet egy k�be? – nemet intettem. -  Nos, annak a k�nek h�la, visszat�rt az eml�kezetem. – mosolygott r�m. Nem akartam hinni a f�lemnek!

-          Ez igaz? T�nyleg? – Istenem, ennek nagyon �r�ltem. Szinte m�r boldog voltam! Szinte…

-          Igen Chiquitita! – nevetett r�m �s �sszeborzolta a hajamat. – A k�vet az�rt eltettem eml�kbe! – nevetett tov�bb felszabadultan. Hozz� b�jtam. Ism�t �gy �reztem, hogy otthon vagyok, biztons�gban vagyok �s hogy szeretnek. �s �n is szerethetek.

-          Na, akkor most m�r minden rendben! – ki�ltott fel Kimi. Visszat�rtem a f�ldre. Ism�t kicsordultak a k�nnyeim.

-          Mi a baj kicsim? – k�rdezte Nando f�lve. – Valami rosszat mondtam?

-          Nem, egy�ltal�n nem az a baj. – Kimire n�ztem. B�ztatva b�lintott egyet, �gyhogy belekezdtem. – Amikor t�rt�nt a baleset, �n is el�jultam. Megvizsg�ltak �s kider�lt p�r dolog.

-          Ugye nincs semmi bajod? – agg�dott �rtem �s szorosan mag�hoz �lelt. M�r alig b�rtam tartani magam.

-          Nem, nekem nincs semmi bajom. Kisbab�t v�rok. – mondtam neki �s tudtam, hogy az �r�m amit ennek hallat�n �rezni fog, hamarosan szertefoszlik.

-          NONCSIIIIIIII! – ki�ltott fel boldogan. – Istenem, Istenem! Ez…. – megcs�kolt szenved�lyesen, boldogan. Betti is j�tt gratul�lni, de egy id� ut�n �rtetlen�l n�ztek r�m, m�g Kimi is, hogy mi�rt nem �r�l�k egy�tt vel�k.

-          M�g nincs v�ge a dolognak ugye? – k�rdezte Nano megfesz�lve.

-          Nem. M�g nincs. – suttogtam. – Ma voltam amniocent�zisen …

-          V�rj, v�rj… - r�ncolta a szem�ld�k�t Nano. – Azt nem a 10. h�tt�l csin�lj�k?

-          De igen. �n pont a 10. h�tben vagyok. – felragyogott egy apr� mosoly az arc�n �s a hasamra tette a kez�t. �n pedig az �v�re az eny�met. Megszor�tottam. – Sz�val ma volt a vizsg�lat �s el�g gyorsan kielemezt�k nekem a vett mint�kat. Kider�lt, hogy a baba Down- szindr�m�s. – s�rtam el magam �jra.

-          �risten! – ny�g�tt fel Kimi, Betti pedig szint�n els�rta mag�t. Nando megszor�totta a kezemet �s a h�tamat simogatta. Majd �gy ford�tott, hogy szembe �lljak vele. Nagyon- nagyon gyeng�den megcs�kolt.

-          Ugye megtartjuk? – k�rdezte t�lem � is s�rva.

-          Igen! – feleltem megk�nnyebb�lten �s hozz� b�jtam. �gy �lelt�k egym�st, mintha soha t�bb� nem akarn�nk elv�lni. �s ez �gy is volt.

-          Szeretlek Kicsim! – suttogta a f�lembe. – �s a pic�rt is! Nem sz�m�t, hogy milyen beteg, mi nagyon fogjuk szeretni! K�sz�n�m, hogy vagytok nekem! – s�rta a f�lembe. Azt hiszem erre m�r nincsenek szavak.

Kimi�kn�l maradtunk �s a k�r�lm�nyekhez k�pest eg�sz j�l �rezt�k magunkat. Persze megviselt minket a dolog, de kezdt�nk egyre jobban megnyugodni, csak a baba eg�szs�ge miatt agg�dtunk. Bene �s Kimi, pedig abszol�t t�mogattak minket mindenben, mellett�nk �lltak.

Mi Nanoval folyamatosan a netet b�ng�szt�k, vagy a t�m�val foglalkoz� k�nyveket olvastunk, hogy min�l t�bbet megtudjunk err�l a betegs�gr�l. Volt, amit�l nagyon megijedt�nk, de ilyenkor mindig egym�sb�l mer�tett�nk er�t. Meg�lelt�k a m�sikat, vagy ami�rt �n k�l�n�sen oda voltam, hogy Fer a hasamra helyezte a tenyer�t, simogatta �s ugyan�gy besz�lt a kicsinek, mint �n. Mes�lt neki �s napj�ban t�bbsz�r is elmondta, hogy szereti, hogy szeretj�k �s mennyire v�rjuk idekint. Meghat�dtam ezekt�l a jelenetekt�l.

Cs�t�rt�k este vacsor�n�l megcs�rrent a mobilom. Fer ny�jtotta oda.

-          Valamilyen Luisa az! – adta �t a telefont.

-          � a n�gy�gy�szom. – vil�gos�tottam fel. R�m mosolygott. Felvettem.

-          Szia Luisa! – k�sz�ntem kedvesen.

-          Szia Noncsi! – k�sz�nt izgatottan. – Tudod, meg�g�rtem, hogy h�vni foglak…

-          Igen-igen, eml�kszem. Sz�val? Milyen kezel�seket javasolsz?

-          Semmilyet! – mondta hat�rozottan.

-          Hogyhogy? – r�m�ltem meg. – Valamilyen m�s baj is van a kicsivel? – k�r�l�tt�nk mindenki abbahagyta a besz�lget�st �s 100%-al r�m figyeltek.

-          Nem! Egy�ltal�n nincs semmi baja! – �js�golta �r�mmel Luisa.

-          MICSODA?  - k�rdeztem. Alig mertem hinni a f�lemnek. A t�bbiek egyre jobban megr�m�ltek, k�l�n�sen Fer. Szerettem volna megnyugtatni, de m�g �n sem mertem elhinni a j� h�rt.

-          ELCSER�LT�K A LELETEIDET!! A BABA EG�SZS�GES!! – ki�ltotta �r�mmel a tel�ba. Erre �n el�jultam.