Másnap kora hajnalban keltünk fel. Nyújtóztam egyet. Nando ásított.

-          Ekkorát ne ásíts, mert még a végén, ha jön erre egy kocsi, vagy kamion, lenyeled!-  ásítottam.

-          Jó látni, hogy van humorod. Én még hulla vagyok. Máskor gondolkodok, és takarót, meg párnát is rakok a csomagtartóba. Rettentő kényelmetlen így aludni. Mindenem sajog.

-          Oh, szegénykém. Csak a pihi-puhi ágyikót szoktad meg? Úgy sajnállak, komolyan. – vágtam szomorú képet, majd elröhögtem magam.

-          Nem csak a „pihi-puhi” ágyról van szó! Nem tudtalak átölelni, mert itt volt a sebességváltó.

-          Jó, jó!- vigyorogtam. Egy pillanatra hevesebb vizek felé úsztak a gondolataim – amin elmosolyodtam- majd visszatértem. – Mi lesz most?

-          Várjuk, amíg erre jár valaki. - kapcsolta be a kocsi lámpáit, meg az elakadásjelzőt.

-          És, meg fognak állni?

-          Ha nem, akkor kiszállok, és stoppolok valakit. Egy 2X-es VB-nek csak leállnak.

Bőszen bólogattam. Mivel 3-an is elmentek mellettünk úgy, hogy nem érdekelte őket az elakadás jelzés, Nando felvette a kabátját, és kiszállt. Jött is egy kocsi. Nando a jól megszokott Stoppolási módszert alkalmazta. A piros Opel nem állt meg, sőt, egy nem épp szép bemutatással válaszoltak neki… Azt hiszem, nem Alonso szurkolókkal volt dolgunk XD. A következő kocsi egy ezüst Peugeot volt. Nem törődött velünk. Amikor már egy Renault sem állt meg Nando kicsit idegesebb lett. Jött egy Mercedes, és kiugrott elé! :O A sofőr megállt, majd lehúzta az ablakot, és elkezdett kiabálni vele. Aztán beszéltek, kezet ráztak, és Nando hamar aláírt néhány cetlit. A srác kiszállt a kocsiból, hátrament a csomagtartóhoz, majd Nando kezébe adott egy kis benzines kannát. Elköszöntek, majd a srác elhajtott, Nando pedig a tankolt a kocsiba.

-          Mi volt ez?- kérdeztem, mikor már visszaült mellém.

-          A srác két lánya nekem szurkol. Volt szíves, és adott egy kis benzint, ami elég lesz a közeli benzinkútig.

-          Őrült vagy! Hogy ugorhattál ki a kocsi elé?

-          Éhen halok! Az éhség nagy úr!- ekkor egy nagyot korgott a gyomra. Elnevettünk magunkat. A közelben lévő benzinkútnál telitankoltunk. (Nem csak a kocsi, hanem mi is, mivel volt egy helyes kis étterem. J )

Az út hazáig már zökkenőmentes volt. Zenét hallgattunk, és közben a tájat kémleltük. Mindent még hó fedett. Mivel már Nando a Ferrari pilótája, sokszor járt Olaszba, a Ferrari gyárba. Kicsit aggódtam is mindig, amikor egyedül indult útnak. Mindig mondtam neki: Azonnal hívj fel, ha megérkeztél, mert ezek a havas utak, főleg ott az olasz hegyekben…

Február eleji tesztek következtek lassan. Nando holnap indul egy tesztre, ahol vezetni is fogja végre az új kocsit. Egész nap majd kiugrott a bőréből. Este is csak fel-alá járkált. Amikor sikerült végre rávennem, hogy aludjunk a picik elkezdtek sírni. Mentünk, megnyugtattuk őket, és utána kitalálta, hogy még kicsit netezik…

Hajnali fél 1-kor arra ébredtem, hogy Nando fekszik be mellém.

-          Csak aludj. - suttogta.

-          Most fekszel még csak le? Mit csináltál eddig?

-          A Ferrari-ról olvasgattam. Most aludjunk.

-          Oké. Jó éjt!

-          Jó éjt csillagom.