-          Olen pahoillani! Oletko kunnossa?- kezdett el finnül beszélni. Kicsit döbbent képet vágtam. Nem értettem egyrészt, mit mond, másrészt miatta voltam ledöbbenve.

-          Non posso finlandese. Mi dispiace.- válaszoltam olaszul, mivel ő olaszul nem tud. Erre már ő is döbbent képet vágott.- Mi lenne, ha angolul folytatnánk, a beszélgetést?

-          Remek ötlet.- mosolyodott el.- Azt mondtam én, hogy sajnálom. Jól vagy?

-          Jól vagyok, kösz. Én azt mondtam, hogy nem tudok finnül. Sajnálom.

-          Azt hittem finn vagy.

-          Olasz…

-          Inkább finnes a beütésed. Szőke haj, kék szem. Jaj, én Kimi Räikkönen vagyok.

-          Fay McCroniela. Olasz vagyok. Apám olasz, anyukám pedig finn volt…- ettől a mondattól ismét eszembe jutott, az épp pár pillanatra elfeledett bánatom. Ismét könnyek gyűltek a szemembe.

-          Mi a baj? Megütötted magad?- kérdezte aggódva.

-          Nem, semmi ilyesmi. Sajnálom. Mennem kell.- álltam fel, de elestem.

-          Segíthetek valamiben?

-          Semmiben.- álltam fel, és otthagytam. Elkezdtem összepakolni a dolgaim.

-          Ha rosszat mondtam, akkor bocsi.

-          Ez magánügy. Nem vagy hibás.

-          Értem.

-          Viszont, ha már összefutottunk, kaphatok egy aláírást?

-          Persze. Már kezdtem reménykedni, hogy nem ismersz.

-          Neked köszönhetem, hogy elkezdtem érdeklődni F1 iránt.

-          Most nincs nálam semmi toll vagy papír, de mi lenne, ha hazakísérnélek? Itt laksz a közelben?

-          Igen. De, nem kell akkor fáradnod. Hagyjuk az aláírást.

-          Rajongóm vagy, nem? Nem hagyjuk.

-          Rendben. Kösz.

-          Olyan ismerős vagy.- intett a jégen egy srácnak, és közben nekem mondta.

-          Ismerős? Én?

-          Te. Nem tudom honnét, de nagyon ismerős vagy! Biztos láttalak már.

-          Ritkán járok Finnországba. ÉS, még soha nem találkoztunk.

-          Pedig én már valahol láttalak, ez biztos!

Az út közben sokat beszéltünk. Ez lenne a híres Iceman? Nem is hittem volna, hogy ilyen nyitott. Amikor odaértünk a házhoz, és a kapun bementem döbbenten állt.

-          Mi a baj?- fordultam vissza.

-          Jenna és Juho-nál laksz?

-          A nagyszüleim. Ismered őket?

-          Anya nagyon jóban van Jenna-val. Te vagy az a Fay? Akkor ezért voltál ismerős!!!

Nagy szemekkel néztem még mindig rá. Jó tudni, hogy a nagyszüleim ismerik a Räikkönen családot…

Bementünk a házba. Amint lepakoltam a korcsolyát és a kabátból, meg cipőből kibújtunk a nagyim megjelent az előszobában.

-          Kimi. De rég láttalak. Hogy vagy fiatalember?

-          Köszönöm Jenna a kérdésed, jól vagyok. Ti hogy vagytok?

-          Nehéz időkben járunk, de amíg együtt a család… Megismerted az unokám?

-          Meg. Először nem tudtam honnét ismerős, de már így értem.

-          Gyertek, a nappaliba csüccs le, hozok egy jó meleg bögre forró csokit meg sütit.

Bementünk, én leültem a kandalló mellé a földre. Kimi is leült mellém. A kandallóban néztem a lángokat. Jenna nagyim jött, és odaadta a kakaót a kezünkbe. Olyan jól elbeszélgetett Kimi-vel.

-          És, meddig maradsz Finnországban?- fordult felém Kimi.

-          Nem tudom. Egy ideig biztos. Nem bírok visszamenni Olaszországba.- sóhajtottam.

-          Olaszország csodás hely.

-          Egyet értek.

Juho papám lépett be egy vászonnal és festékekkel a kezében. Felcsillant a szemem.

-          Hoztam valamit neked.- mosolygott rám. Odaadta.

-          Köszönöm. Szeretlek!- öleltem meg.- Ha nem baj, akkor én megyek, keresek egy nyugodt helyet, ahol festhetek. Sziasztok!- rohantam a kabátomhoz, és a cipőmhöz, majd elindultam a vászonnal, állvánnyal, és egy táskában festékekkel ki, keresni egy szép, nyugodt helyet…