- Nem! Nem kell- mondta Zsófi és megpróbált elmenni a férfi mellett.

- De igen! Nem menekülhetsz örökké!- mondta a férfi és megfogta a lány csuklóját, aki emiatt nem tudott elmenni.

- Figyelj! Én itt dolgozom, és most haza kall mennem, hogy ezt a család többi tagjával is közöljem, szóval, viszlát, Rob!- köpte a szavakat Zsófi ezzel magát is meglepve.

- Mi történt veled? Te nem ilyen voltál. Sokkal… türelmesebb.

- Tudod hat év alatt az is elfogy- húzta ki a csuklóját Rob kezéből.

Rob leforrázva állt még mindig, amikor Zsófi elment mellette. El nem tudta képzelni, hogy mi történt ezzel a lánnyal hat hónap alatt. Vissza akarta kapni. Csak azt nem tudta még, hogy hogyan.

Zsófi, olyan gyorsan hajtott, mint még soha. Ilyen gyorsan általában Gina szokott vezetni. Ezért sem engedi a család a volán mögé. Hát… ha ezt megtudják, akkor már őt se.

Amikor haza ért kivágódott a kocsiból és már ment is be a szobájába, ahol az egyik bátyja terpeszkedett az ágyán.

- Mit keresel itt Andris?- kérdezte kedvtelenül.

- Téged!- mosolygott a bátyja.

- Igen? Miért?

- Hallom F1-ben fogsz dolgozni- mosolygott tovább Andris. Komolyan ez sose volt még szomorú?- kérdezte magától Zsó.

- Igen- mondta a lány- Miért?

- Jó!- mosolygott még mindig- Én is.

- Mi?- pördült meg a saját tengelye körül Zsó?- Hisz te színész vagy!

- Aha. Viszont Gina megkért, hogy játsszak el egy szerepet. Bernienek tetszettem így megkaptam a szerepet!

- Ügye most csak viccelsz!- nézett elképedve bátyjára Zsó- Mégis milyen szerepet kaptál?

- Nem mondom meg! Akkor kiderülne, hogy melyik forgató könyvről van szó!

- Úgyis kiderül, ha elkezdtek a versenyeken forgatni.

- Nem- nem! Tévedésben vagy hugicám! Versenyek előtt fogunk forgatni és ott fogunk maradni a futamokon.

- Az azt jelent, hogy csak ritkán fogunk találkozni?- nyelt egy nagyot Zsófia.

- Nem tudom! A forgatástól függ- állt fel Andris- De most mennem kell hugi- csókolta meg húga homlokát- Majd még jövök- mondta majd kiment a szobából.

Zsófi nehezen odabotorkált az ágyához és leült rá. Körülnézett a szobában. Az ajtó mellett lévő könyves polcon. A fotelén, amit az anyukájától kapott. A fiókos szekrényén és az összes többi bútoron. Mindhez köti emlék. De maga a szoba elrendezése Robra emlékeztette. Hirtelen elhatározásból elkezdett mindent, ami a szekrényekben volt, kidobálni az ágyra. Ezt a pillanatot választotta Gina, hogy belépjen a szobába.

- Itt meg mi történt?- torpant meg az ajtóban.

- Rendet rakok és átrendezem a szobám- mondta ki sem bújva a szekrényből

- Te változtatsz valamit a szobádon?- hűlt el Gina.

- Igen! Miért?- nézett ki a szekrényből Zsófi.

- A szakításod óta nem akartál semmit sem változtatni a szobán- suttogta lehajtott fejjel a lány, mert ő volt a legnagyobb utálója Robnak.

- Az emlékeimet el kell törölni- mondta a lány- Erre jó a pia és a szoba átrendezése.

- Ha piához mersz nyúlni eltöröm a kezed- nevetett Gina, de Zsófi jól tudta, hogy a tini komolyan gondolja, amit mondott.

- Jó a kéztörést hanyagold későbbre. Most segíts takarítani.

- Oké oké segítek, de én dobálom a holmid- mosolyodott el szélesen a lány.

- Rendben- hagyta rá Zsó és ment a könyves polchoz, akkor onnan majd ő fogja leszedni a könyveket.

Pakolás közben elkezdtek beszélgetni. Szóba került minden. A munka. Zsó próbálta kiszedni, hogy mi a film címe vagy azt, hogy miről fog szólni és, hogy miért vette be a bátyját is. Gina azonban hallgatott és sejtelmesen mosolygott. Ez nagyon idegesített Zsófit, agy inkább áttért a munkára.

Először ő mesélt, mert az ő munkája nem olyan érdekes, hogy sokat meséljen róla. Viszont ezzel a témával az volt a baj, hogy az egész család kívülről fújta Gina híressé válásának történetét.

Zsó nagyon örült, hogy újra ilyen jóban van az unokahúgával. Régen beszélgettek így.

- Jó újra így beszélgetni- mondta Zsó.

- Igen tényleg jó.

- Amióta híres vagy csak üvöltözöl velem- jelent meg egy halvány mosoly az arcán.

- Arról mondjuk, te tehetsz.

- Igen, de attól még megváltoztál.

- Nem változtam. Erre anyuék külön figyelnek- mondta határozottan a lány.

- Miért? Lehet, hogy a szerepeid megváltoztatnak- rántotta meg a vállát Zsófi.

- Zsófi! Én eljátszom embereket. Olyanokat, akik nem léteznek. Én attól még nem leszek más- mondta komolyan Gina- Szerintem inkább te változtál és ezért látod másnak az embereket.

- Lehet, hogy igazad van- gondolkodott el a mondottakon Zsófi.

- Szerintem biztos. Régen életvidám voltál. Most meg. Őszintén már rég nem mosolyogtál. Ez nagyon hiányzik az egész családnak.

- Tudod, Gina, valószínűleg én már sosem leszek olyan, mint régen- nézett komolyan a tini szemébe- Hiába szeretnék, már nem tudok olyan, ha igaz, amit mondtál, hogy megváltoztam.

- Igaz, amit mondtam! És csak te nem akarsz megváltozni. Tudnál, de nem akarsz. Ebben az egyben sajnos nem változtál. Rob nélkül is tudsz élni a jelek szerint. Pedig végig azt mondogattad, hogy nem tudsz, de most itt vagy. Nélküle. Zsó, te bármire képes lennél. Csak nem akarsz semmit. Nagy különbség- viharzott ki a tini és Zsófi leforrázva állt a nagy kupi közepén. Nem tudta, hogy hogyan érezzen. Így csak leroskadt az ágyra és nézett maga elé.

Gina dühösen szaladt kifelé. Már hívott egy taxit. Utálta a magyar taxikat, de nem tudott mit tenni. Még nem lehet jogsija és csak felügyelettel vezethet. Mostanában még azzal sem. Gina annyira bele volt merülve a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy neki megy valakinek.

Remek ez az én formám- pufogott magában és felnézett, hogy megnézze kinek ment neki.