- Szia Kimi!- köszöntöm barátomnak, amikor megérkeztem Finnországba.

- Hahhó! Mi van veled haver?- kérdezte kifele sétálva a repülőtérről.

- Semmi! Majd a kocsiban beszélünk!

Kimivel akkor lettünk jóban, amikor úgy döntöttem, hogy megbeszélek vele. Úgy éreztem, hogy miattam volt egy kicsi ideig munkanélküli. Ez így nagyon rossz érzés volt. Így meglátogattam. Ő felvilágosított, hogy nekem csak nagyon kicsi közöm van, hogy ő eltávozott a csapattól. Az igazi ok az új spanyol szponzor volt, aki pont az én személyi szponzorom is. Sajnos nem tudott maradni. Mondta, hogy ennyit a nagycsaládról. Viszont ennek a távozásunk köszönhető, hogy legjobb barátok lettünk.

A szünet alatt vagy ő látogatott meg engem vagy én őt. Most én voltam a soros látogató.

- Szóval? Mi a baj?- tért vissza előző témánkra és nagyon jól tudta, hogy baj van.

- Raquellel megint összevesztünk- ráztam meg egy kicsit szomorúan a fejem.

- Ez nem újdonság!- nevetett fel szomorúan. Kimi úgy gondolta, hogy az ideális pár nekem Raqu. Csak mert az ő kapcsolata tönkre ment Jennivel.

- Nem tényleg nem újdonság. Viszont van más is- néztem a kormánynál ülő barátomra.

- Igen mi?- nézett rám kíváncsian.

- Megcsaltam!

- Tessék?- nem nagyon hitt a fülének.

- Megcsaltam Raquelt!

Hirtelen a kocsi lekanyarodott egy mellékutcába és megállt. Kimi felém fordult és úgy nézett rám, mint egy őrültre.

- Fernando, most komolyan beszélsz?- nézett rám.

- Igen! Komolyan beszélek.

- Oké- dőlt hátra az ülésben- Akkor most mindent elmesélsz.

- Részleteket is akarsz- mosolyodtam el szélesen.

- Azért annyi mindent nem kell elmondanod- prüszkölt egy kicsit és várt.

- Rendben!- dőltem hátra én is és elkezdtem mesélni- Az angol PR rendezvényen történt két hete. Volt ott egy nagyon széplány. Engem nézett. Először csak úgy, mint aki csak észrevesz egy helyes srácot. Majd az arca hirtelen átváltott, olyanra, mint, aki fel akar szedni. Ez az ötlet nekem sem tűnt taszítónak, így odamentem hozzá. Elkezdünk beszélgetni. Úgy beszélt hozzám, mint minden más alkalmazott. De azért szemtelenkedett is velem- jelent meg egy kis mosoly a számon. Nagyon tetszett, hogy így mer velem szemtelenkedni- Nem ismert fel és ez csak még jobban jött. Egy kicsi időre ott hagytam és írtam neki egy kis levelet egy szalvétára.

- Mi volt az üzenetben?

- A szobám száma és hogy éjfélig várok. Utána alszok.

- Rossz hatással vagyok rád! Legközelebb figyelmeztess, hogy ne adjak neked tanácsokat! Igaz ezt én is Tonitól hallottam.

- Jó majd emlékeztetlek.

- Felment?

- Éjfél előtt öt perccel. Tudja húzni az ember idegeit. Én egy szál törülközőbe nyitok neki ajtót és mikor beengedem, elkezd a nappali felé menni- Kimiből itt kitört a nevetés.

- Nem mondod!

- De. Pontosan ezt csinálta. Csak egy pillanatig csodálkoztam el. Után rögtön magamra rántottam és eltöltöttem vele egy csodálatos éjszakát. Sokkal jobb volt, mint Raqu-val. Bár lehet, hogy csak azért mondom ezt mert az én drága feleségemmel mostanában csak veszekszünk.

- Lehet. reggel együtt ébredtetek?

- Nem! Ő előbb ébredt fel és csak egy levelet hagyott.

- Igen!- húztam elő a zsebemből egy kis papírt és odaadtam neki a levet. Felhúzott szemöldökkel olvasta végig azt a pár szót.

- Jó lehetsz!

- Tessék?

- „Éltem egyik legszebb éjszakája volt.”- idézett az üzenetből.

Belőlem kitört a nevetés.

- Istenem Kimi! Hogy lehetsz ennyire hülye?- néztem a nevetéstől könnyes szemmel rá.

- Sok mindenki szerint én utoljára akkor nevettem, amikor megkaptam az első gokartom.

- Kit érdekelnek az a nyomorult újságírók. Nem ismernek, senkit mégis mindenfélét írnak róla.

- Tény.

- Szóval?

- Mit szóval?- nézett rám idétlenül és elindította a kocsit.

- Hogy lehetsz ilyen hülye?

- Sokat haverkodok veled!- nézett rám egy nála ritka mosollyal az arcán

- Kösz!

- Szívesen!

- És hogy állsz az új feleség kereséssel.

- Nem hiszem, hogy lesz még egy lány, akit feleségül veszek.

- Van remény! Biztos van olyan nő, aki csak neked van teremtve.

- Egyre hülyébb leszel- mondta nekem teljesen komoly arccal.

- Tudom- mondta, mire kitört mind a kettőnkből a nevetés.

Egész az otthonáig nevettünk és hülyéskedtünk. Betelepedtem a számomra fenntartott vendégszobába és vacsoráig ott maradtam a lányról szóló gondolataimmal. Bárcsak tudnám a nevét.