Elég sokáig nem lehettem magamnál, mert a pólóm már tiszta víz volt.. Biztos leöntöttek egy pohár vízzel… Mégis hogy lehetek ilyen, hogy így vagy úgy, de vizes leszek?

Végre-valahára kinyitottam a szememet. Egy fájdalmas tekintetű Fernandot láttam magam felett.

-          Szia Hercegem! – mosolyogtam rá szívből. Kissé meghökkent.

-          Szia Hercgnőm! Üdv újra a körünkben! – mosolygott vissza rám félősen. Aztán elkomolyodott a tekintetete. - Minden rendben? Mit mondott az orvos? Miért ájultál el?

-          Igen, minden rendben. – mosolyogtam rá. Olyan boldog voltam. És tudtam, hogy nemsokára ő is az lesz. – A babáról mondott valamit…. – egyből a hasamra tette a kezét.

-          Mi történt?? – követelte a választ. Kimi és Betti a háttérben kuksoltak.

-          Nos, Luisa azért hívott fel, hogy közölje: elcserélték a leleteimet.

-          Ez most mit jelent? – húzta fel a szemöldökét Nano. – Jót vagy rosszat?

-          Jót.

-          Ne kelljen belőled mindent harapófogóval kihúzni! – csattant fel Kimi. – Nem bírom már ezt a feszültséget!

-          A BABA EGÉSZSÉGES!!!!!! – kiáltottam boldogan Luisa utolsó mondatát én is.

-          Kicsim- Kicsim-Kicsim!! – ismételgette ezt Nando. Felemelt a kanapéról és magához húzott, ölbe kapott és szenvedélyesen megcsókolt. Közben Bene is megérkezett és átölelt hátulról.

-          Annyira örülök nektek! – suttogta nekünk. Folytak a könnyei, ő is meg volt hatva, de nagyon.

-          És én is! – csatlakozott hozzánk Kimi Mattias Raikönnen. – Azért remélem lehetek én is keresztapa!

-          Szegény gyerek! Ilyen lökött keresztszülőket…. – „sajnálta” előre a kicsinket Fer.

-          Szerinted normális gyerekkora lesz? – folytattam a gondolatmenetét..

-          Ebben nem vagyok biztos… De Lore sok jó pszichomókust ismer, ha esetleg a későbbiekben szüksége lenne rá. – gonoszkodott tovább életem párja.

-          Na ez szép! – dühöngött a Jégember.

-          Ugyan Kimi! – odamentem hozzá, immár a saját lábamon. Megöleltem. – Természetes, hogy te leszel a harmadik keresztapja a babának. – Bettihez fordultam. – Te pedig az egy szem keresztanya, ha vállalod. – mosolygtam rá.

-          Reméltem, hogy megkérsz rá! – hatódott meg újra. – Úgy örülök, hogy ilyen boldognak látlak! – ölelt meg.

Később Nanoval együtt pancsiztunk. Rég volt már erre alkalmunk. Ki is élveztük, minden egyes másodpercét.

-          Olyan gyönyörű vagy! – suttogta a számba két csók közben, amíg folyt ránk a víz.

-          Azért te sem panaszkodhat… - néztem végig a meztelen testén, amít átmostak a vízcseppek… Igencsak pajzán gondolataim támadtak, de ahogy láttam, neki is.

-          Nem esik baja a babának, ha…?? – hagyta befejezetlenül a mondatot.

-          Nem. Ez volt az első kérdésem Luisánál. Megnyugtatott. – vigyorogtam rá.

-          Tudtam, hogy mindenre gondolsz. – vigyorgott kajánul, majd elzárta a vizet és betekerte magunkat egy hatalmas, lepedő méretű törülközőbe. / Jut eszembe, máig nem kérdeztem meg Kimit, hogy honnan szerezte! Pedig igazán praktikus darab. :D/

Szépen letett az ágyra és minden egyes porcikámat alaposan végigtörölte. Nagyon-nagyon gyengéden…. Közben az ujjai barangoltak a megtörölt testrészeimen és végigfutott rajtam a borzongás.. Nem kellett sok ahhoz, hogy megkívánjam, minden egyes érintése a bőrömön, perzselt!

-          Nem lesz az úgy jó, hogy mindig csak te vagy felül! – mondtam neki sóhajtva. Erre elvigyorodott és elvágódott az ágyon.

-          Azt tehetsz velem, amit csak akarsz! – közölte vigyorogva.

-          Hmmm… Te akartad… - nyögtem a fülébe kéjesen.

Egy kis kendővel betakartam a szemét… Nem tiltakozott ellene, csak vigyorgott. Elkezdtem a nyakánál csókolgatni, amíg az egyik kezem az alsóbb régiókban dolgozott a férfiasságán. Nando halkan nyögött, ettől én is egyre jobban begerjedtem. Elkezdtem csókolgatni a mellkasát, a hasát, a nyelvemmel végignyaltam minden egyes porcikáját, végül a belső combjához értem, közben a kezem sem hagyta abba a munkát és kényeztette Nano legérzékenyebb testrészét. De amikor a combja belső felét kezdtem nyalogatni nem bírta tovább. Letépte a fejéről a kendőt, felállított és a falhoz hátráltunk. Nekitámasztott és belém hatolt. Egyszer gyorsan és keményen, máskor lassan és gyengéden. Az őrületbe kergetett. Már mindketten remegtünk a kéjtől, ami átjárta a testünket, de még mindig játszottunk egymással. Faltuk egymás ajkait, a lábaimmal átkulcsoltam Nandot. Szegénykém próbált tartani minket a falnál, de ahogy egyre hevesebbek lettünk, egyre feljebb csúszott a keze… Amikor pedig belemélyesztettem a körmeimet a fenekébe és megharapdáltam a fülcimpáját, hangosan felnyögött és mindketten felértünk a csücsra. Viszont valahogy sikerült levernünk az egyik képet a falról, ami hangos puffanással ért le a földre. Mi is utána csúsztunk, kissé kimerülten.

-          Azért a berendezés marad! – dörmögte át Kimi a másik szobából. Mindannyian elröhögtük magunkat.